"Szép jó napot kívánok! Örülök, hogy eljöttek!

Reggel fölhívtam Édesanyámat, azt mondtam neki, hogy millió-millió puszi. Messziről, vagy 170 kilométer távolságból szervezgettem a virágot, hogy megkapja még idejekorán. Boldog Anyák napját mindnyájuknak! Boldog Anyák napját minden édesanyának! Ne feledkezzenek el, unokák, gyermekek, férfitársak megköszönteni az anyákat, a társakat!

Nekem csak a köszöntés jutott. A köszöntés egy olyan asszonynak és egy olyan generációnak, amely sokat dolgozott az elmúlt évtizedekben. Egy olyan generációnak, amelynek a kezén a munkától jól láthatóak az erek, egy olyan generációnak, amely ennek ellenére nem panaszkodott. Sokat dolgozott, sokra vitte - kétségtelen: vihették volna tehetségükből, erejükből többre is, mert megérdemelték volna. De nem sikerült nekik, mert adósok maradtunk. Adósok maradtunk egy olyan országgal, amelyben lehet és érdemes dolgozni, mert azzal lehet boldogulni. Ez nem az ő bűnük, nem azoknak a bűne, akik mindent megtettek. Ez azoknak a dolga, akiknek irányítani kell egy országot.

Magyarország egy picikét olyan lett, ahol a kiskapuk irányítják az életünket. De mi nem a kiskapuk országát, hanem az egyenes utak országát akarjuk! Olyan országot, ahol lehet és érdemes dolgozni.

Nézzék: rendben van-e az, hogy az ember, ha beteg, azon gondolkodik, hogy elmehet-e betegszabadságra, mert ha elmegy, lehet, hogy nem kap táppénzt? Lehet, hogy rossz szemmel fog majd ránézni a főnök. Rendben van-e, hogy amikor egy fiatal párnál eljött az idő, hogy legyen közös gyermekük, akkor a fiatalasszony azt mondja: meg kell ezt gondolni, mert ha most elmegyek gyermeket szülni, nem biztos, hogy lesz még munkám, mire visszajövök. Nincs ez rendben! Ha ilyen gondolatok, ilyen gondok között kell élni embereknek, akkor valamit nem jól csinálunk. Nincs az rendben, hogy emberek nem érezhetik, hogy a hétköznapok a biztonság nyugalmát teremtik meg. Kinek a dolga ezt megváltoztatni? Nyilván a miénk, mert ránk bízták az ország vezetését.

Értem, és hallom a hangokat, amelyek azt mondják: idefigyeljen miniszterelnök úr! Egy jobb országot akarunk, amelyben könnyebb élni, amelyben nem kell félni a holnaptól, amelyben nem kell félni a munkanélküliségtől, nem kell félni a betegségtől! Értem és hallom, és azt mondom: változtassunk! Azt mondom: rendben van, csináljuk meg! Azt mondom, hogy ne beszéljünk, hanem dolgozzunk! Álljunk neki!

Nagyon könnyű lenne, ha azt mondhatnánk, hogy csak egyetlenegy dolgot kell megváltoztatni, és holnaptól jobb lesz az ország. De nem elég csak egy dolgot változtatni. Nincsen egy nagy titok. Tucatnyi és tucatnyi intézkedés kell egymás után. Ezek lehet, hogy egyesével, önmagukban nem váltják meg a világot, de együtt egy olyan Magyarországot eredményeznek, amelyben lehet boldogulni, lehet nyugodtan élni.

A következő hetekben egymás után fogunk javaslatokkal előállni, hogy mit változtassunk meg. Javaslatokkal, amelyek nem a választásokról, hanem az Önök életéről szólnak. Nem a választás a fontos, hanem Magyarország fontos! Hogyha Magyarország rendben van, akkor a választás is rendben lesz.

Egyáltalán nem gondolom, hogy az emberek szeretik azokat a viszonyokat, amelyekben arra kényszerülnek, hogy letagadják a munkát, bujkálásra kényszerülnek, amikor ők tisztességesen akarnak dolgozni. Nem gondolom, hogy jó dolog biztosítókötél és védőháló nélkül egész nap kötéltáncot járni, egyensúlyozni, hogy mehessünk előre. Nincs ez rendben!

Mondják, rendben van az, hogy a gyesen, gyeden lévőknek lényegében tiltjuk, hogy dolgozzanak? Minek állítunk ilyen tilalomfákat? Okos dolog ez? Hát nyilvánvalóan nem. Mondjuk azt, hogy ha valakinek a gyes és gyed mellett van munkája, akkor ne kelljen azt titkolnia! Ne kelljen illegálisan dolgoznia, lehessen rá büszke, hogy néhány órában - amíg valaki vigyáz a picire - a mama munkát vállal."

"Mondják, rendben van az, hogy amióta van minimálbér, azóta nagyon sok munkáltató olyan normák megállapításával próbálja azt megkerülni, amelyeket az üzemben senki nem tud teljesíteni, így alatta marad a minimálbér szintjének? Nincs ez rendben! Nem lehet megengedni, hogy a teljesítménybérezés a minimálbér kifizetése alóli mentesség és kiskapu legyen. Nem lehet megengedni, hogy az emberek nyolc órai munkával még a minimálbért se kereshessék meg tisztességesen! Mert aki ezt teszi, az sérti mindannyiunk méltóságát. Ma nagyon sokan akarják saját üzletük kisebb-nagyobb darabkáját az állammal, a kormánnyal, az önkormányzatokkal vagy az állami szervekkel való kapcsolatban folytatni. Az elmúlt években, amikor mondjuk, közbeszerzésen pályáztak, mi soha nem kérdeztük meg tőlük, hogy rendesen bánnak-e a munkásaikkal, hogy betartanak-e minden szabályt, hogy rendezettek-e náluk a munkaügyi kapcsolatok, van-e munkaszerződés, van-e kollektív szerződés? Nem kérdeztük meg. Jól tesszük ezt? Nem tesszük jól. Azt kell mondani, hogy aki közbeszerzési pályázaton indulni akar, annak legyenek rendezettek a munkaügyi kapcsolatai, és kötelessége minden szabályt betartani. Vigyázzon az alkalmazottaira, vigyázzon a munkásokra, mert a munkásokra csak a kormány nem tud vigyázni, a munkásokra a vállalatvezetőknek is vigyázniuk kell!

Holnap, hétfőn a parlamentben el fogom mondani azokat a javaslatokat, azokat az intézkedéseket, amelyekkel egy élhetőbb Magyarországot teremtünk. Egy olyan országot, amelyben ösztönözzük az értelmes munkavégzést, és ahol a munka egy élhető világot teremt. Így fogunk tenni a következő hetekben folyamatosan. Tudják, miért? Tudják, kiért? Önökért!
    Aztán nekiállunk Budapestnek is. Nekiállunk Budapestnek, hogy könnyebb legyen élni, könnyebb legyen közlekedni, hogy tisztább legyen a város, hogy adjon munkahelyet, hogy adjon lakást, adjon nyugodt hétköznapokat millióknak.

Megcsináljuk Magyarországot! Értünk, Önökért, a gyerekeinkért!
    Köszönöm szépen!"