Elsősorban annak örültem volna, ha a jelenlegi elnök, Mádl Ferenc hajlandó lett volna újabb öt esztendőre vállalni a feladatot. Mivel ez nem jöhet számításba, Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság elnökét tudnám támogatni.

A realitások között kell azonban maradni, a parlamenti erőviszonyok az MSZP számára adják a lehetőséget jelölésre. Szimpátiám mindenek előtt Szili Katalin felé fordul.

Egy fatális véletlen segített hozzá, hogy személyesen megismerhessem. Pár éve részt vett Antall József sírjánál egy megemlékezésen, én pedig már akkor is nyolcvan éven felül voltam, nagyon elfáradva, fájós lábbal igyekeztem az ünnepség végén a temetőből kifelé menni. Láttam egy nagy fekete autót, és tréfából odaszóltam mellettem egy öreg barátomnak: de jó lenne, ha egy ilyen kocsi hazavinne! Hogy hogyan, nem tudom, de a tömegben Szili Katalin meghallotta sóhajtásomat, mellém sietett, kinyitotta a kocsi ajtaját, és hiába szabadkoztam, határozottan, de udvariasan rám szólt, hogy szálljak be. Elég messze, Rákospalotán lakom, elég, ha csak a tömegközlekedésig visznek, mondtam. Az elnök aszszony azonban ragaszkodott hozzá, hogy egészen hazáig vigyenek.

Szili Katalin minden érdek nélkül tisztességről és segítőkészségről tett tanúságot. Nem felejtem el.