Egyetértek azzal, hogy eljött az ideje a legnagyobb kormánypárt által jelölt, szociáldemokrata eszmeiségű köztársasági elnök megválasztásának. Ennek egyenes következménye, hogy a szocialista pártnak elvitathatatlan joga a jelöltállítás. Az is evidencia viszont, hogy a jelölt megválasztásának a felelőssége szintén az övék. Ez pedig - jelenleg úgy tűnik - a kormánypártok összefogásának hiányából adódóan, még az egyszerű többség biztosítása tekintetében is teljesen bizonytalan. Márpedig egy esetleges sikertelen kísérlet óriási presztízsveszteség lenne, amely - egy évvel a választások előtt - a koalíció borítékolható bukását jelentené. Egy esetleges ellenzéki jelölt "befutása" pedig azonnali bizalmi válságot idézne elő!

A "viharfelhők" gyülekezésének már most is vannak jelei. Az ügynökügyben beterjesztett MSZP-s alkotmánykiegészítési indítvány parlamenti leszavazása felszínre hozta az erősnek hitt "frakciófegyelem hiányosságait". A Fidesz szimpátiaszavazáson alapuló jelöltállítási húzása pedig egyértelműen jelzi valódi szándékukat. A fiúk átszavazására bazírozni ettől kezdve az illúziók kategóriájába sorolható. Vagyis a parlamenti matematika törvényszerűségei kikerülhetetlenek. De kiszámíthatók a következményei.

A csatát ugyan megnyerte az MSZP, de a háború még hátra van.