Három egymást követő halálos orvosi műhiba sok mindenkit szólásra késztetett, de a legfontosabb mondatot mégis egy beteg mondta az ezúttal tetthellyé változott kecskeméti kórház folyosóján egy újságírónak. Bár műtét előtt áll egy olyan helyen, ahol nemrég két betegtársa halt meg kockázatmentesnek tetsző helyzetben, nem rendült meg a bizalma az orvosok tudásában. Azt viseli el nehezen, mondta, hogy aki hálapénzt ad, jobb kezelésre számíthat, mint más. Hogy tehát erkölcsi műhibás a rendszer.

A szisztéma gyógyítói erről nem vesznek tudomást. Mikola István, a Fidesz vezető egészségpolitikusa a hétvégén kifejtette a 2006 utánra ígért változás alapelveit. Közteherviselés, mondta helyesen, fizessenek a gazdagok is járulékot, majd következtek nekifutásból a gyerekek, "akinek a nevelésével baj van, a szingli életmóddal, a big brotheres valóságshow-s világgal". Ez Mikola szerint nem mehet így tovább. Talán nem torzítva a programot tehát: rendbe kell tenni a (leendő) páciensek gondolkodását.

A gondolatmenet műhibás. Az áldozat felelősségét keresi, miközben éppen az a rendszer legnagyobb átka, hogy nem kényszerít a páciensek tiszteletére. Szükséges rossznak tekinti őket. (Az orvosok többsége nem, de erről "ők tehetnek".) Az angol Munkáspárt egészségügyi programjában egy sor bekezdés csakis arról szól, hogy miként lehetne a betegek méltóságát jobban tisztelni az egészségügyi ellátásban. Több ilyen ötlet van benne, mint ahány finanszírozási, pedig ott is szenvednek a pénztelenségtől.

Nálunk? A kormányfő pénteken az alapellátó orvosok kongresszusára ment, hogy lépésirányokat jelentsen be. Tudhatta, hogy nem a barátai közé indul, hiszen a kormányzattal nem éppen gyengéd partneri viszonyban lévő orvoskamara elnökének bázisa látta vendégül, de a FAKOOSz elnök aszszonyának köszöntője ehhez képest is meglephette: "ez a XIV. kongresszus az első, amelyen hivatalban lévő miniszterelnök részt vesz. Reméljük, hogy nem újabb terhekkel érkezett". Isten hozta minálunk? Pedig szükségtelen volt a félelem: a kormányfő egy bonyolult társadalombiztosítási rendszervázlaton túl mást nem mondott, amire a szakmában bárki úgy érezte volna, hogy reagálnia kell. Aki az orvosok között jó pozícióban van, megnyugodhat, a páciens pedig megint úgy érezheti magát, mint amikor a zárójelentését nézi: azt sem tudja megállapítani, hogy beteg vagy csak kövér. A politikát az egészségügyben a legkönnyebb megverni - zárta felszólalását a kormányfő, amihez egy kiegészítés kívánkozik: a betegeket még könnyebb.

Pedig a hazai műhibaperekben a bíróságok mind gyakrabban ítélnek kártérítést olyan ügyekben is, amikor az orvosoknak "csak" az a vétkük, hogy nem ismerték fel időben a bajt. Azután már mindent megpróbáltak, de hiába. Ha a hazai egészségügyet tekintjük betegnek, ilyen műhibaper már rég indulhatna. Mindenki tudja, hogy baj van, mégsem történik semmi. Hálapénz viszont járna: a türelemért minden betegnek.