Klott Gatya, ne fárassz!
A Budapest Kongresszusi Központban a Líra és Lant polcain már szalaggal sorakoznak a mű kötetei: második kiadás. Az első ugyanis már a fesztivál megkezdése előtt elfogyott, mindössze két hét alatt. Mint a kiadónál, a Magvetőnél megtudtuk, aggodalommal várták az újranyomást, nem szívesen szerepeltek volna a könyvünnepen e kötet nélkül. Végül a nyomda rekordidő alatt elkészült vele, és éppen a nyitás napjára megérkeztek az új példányok.
Bár Spiró nem volt jelen (ma délután találkozhatunk vele a Bartók Teremben a könyvbemutatón), mégis, a könyve iránt megnyilvánuló érdeklődés révén közvetve beleszólt abba a vitába, amely több tegnapi fesztiválrendezvényen is fölszikrázott. Milyen a kortárs és a régi, elsősorban XIX. századi irodalom szerepe a mai olvasásban, ízlésben, hogyan viszonyulnak egymáshoz? Ez volt az alapkérdés, amely az első szakaszán éppen ma túljutó Nagy Könyv-játékban is dilemmát okoz.
A könyvtárosok szervezte olvasásfórumon György Péter a régi, történelmi szövegek olvasásának megszűntéről, és ennek kapcsán arról szólt, hogy a múlt megismerése nagyrészt a történelmi képzelet szülte szövegek (például történelmi regények) alapján zajlik. Ez azonban nem igazán vagy egyáltalán nem tekinthető megismerésnek, sokkal inkább egyfajta mitikus közösségtudat építése. Manapság olyan szövegeket olvasunk, hallunk, amelyek a jelen korban készülnek és nagyrészt a beszédhez állnak közel. A mai olvasó ráadásul gyorsan és rövid szövegeket olvas - állapította meg az esztéta.
Kukorelly Endre viszont ásatagnak tekintette az irodalmi közfelfogást, elsősorban azt, amely az oktatásban érvényesül. Szerinte a középiskolásoknál az olvasás- és az irodalomóra elválik egymástól, a diákok nem élvezik, amit tananyagként olvasnak a tanárok utasítására. Ez alól a jobb helyzetű, sznobériára hajlamos diákok és a kiemelkedő tehetségű tanárok kivételek. Az író úgy véli, az irodalom hivatalos oktatási kánonja szerint a középpontban a XIX. századi olvasmányok kerülnek, a középiskolás tananyag legfeljebb Radnótiig jut el a XX. században. A kortárs irodalom nem kerül bele a köztudatba, annál is inkább, mert az elektronikus médiában sincs jelen, és ebben az esetben "nincs is". A kortárs szerzőket általában nem ismerik, és ez ellen azok sem szólnak, akik kivételek - jegyezte meg az előadó. Hozzátette: "még a Nagy Könyv kapcsán is nyomatják a reklámot Harry Potternek és Wass Albertnek". Ő azt szorgalmazza, az iskolában helyezzenek nagyobb hangsúlyt a kortárs irodalomra, és a felől közelítsék meg a korábbi irodalomtörténeti korszakokat, fordítva ugyanis a jelenkori literatúra szerinte nem érthető, nem sajátítható el.
Érthető, ha egy könyvkiadó is a legfrissebb művek olvasására buzdít. Ahogy a Móra Kiadó főszerkesztője, Balassa Anna is tette, amikor megjegyezte: bátrabban kellene a gyerekek, fiatalok kezébe adni új műveket, ne csak a már "kipróbáltakat". Különösen akkor, ha olyanról van szó, mint Bosnyák Viktória Klott Gatya, ne fárassz! című regénye, amely egy mai iskola körülményei között játszódik, jellemző diák- és tanárkaraktereket (a többi között klottgatyás maradiakat) vonultat föl.
És a Nagy Könyv-program tegnapi eszmecseréjén is mintha az olvasásfórum gondolatmenetét folytatták volna. Kiderült, vannak hangsúlybeli különbségek azok között a legkedvesebb tíz regényt tartalmazó listák között, amelyeket a program három felkért szakértője, Bognár Róbert műfordító, Lator László és Váradi Szabolcs költő, műfordító állított össze. Lator érezhetően nagyobb súllyal, ahogy mondta: tisztelettudóan szerepeltette a XIX. századi világirodalmat, elsősorban az orosz szerzőket, de a hazaiakat is, mint kollégái. A költő ezt azzal is indokolta, hogy a régebbi irodalomnak, amelyről már tudjuk, mi maradt meg mára belőle, nagyobb a súlya a felfogásunkban, mint az újnak. Kialakult, megszilárdult róla egyfajta értékrend, amelytől nem szívesen térnek el az emberek. "Nem illik azt mondani például, hogy Tolsztoj nem jó író", noha Lator akár másfél száz oldalt is kihagyott volna a Háború és békéből, amelyen a szerző hadtörténeti fejtegetései szerepelnek. Bognár viszont azzal érvelt, emlékezetében azok a regények maradnak meg és válnak kedvencekké, amelyeket a legfogékonyabb korban olvasott. A regények legtöbb részletét később mindanynyian elfelejtjük, az élmény, a körülmények maradnak meg, amelyeket akkor éreztünk.
Tegnap hibásan írtuk
a fesztivál díszvendégét, Paulo Coelhót interjúvoló
Lévai Balázs nevét.
A tévedésért elnézést kérünk tőle és olvasóinktól.
