Bíróság elé viszik a romák ügyét
Egyre gyakoribbak az etnikai alapú jogsértések, de a diszkriminatív módon eljáró államigazgatási szervek vagy vállalkozások esetében gyakran annyi is elég, ha az Igazságügyi Minisztérium (IM) roma antidiszkriminációs hálózatának ügyvédei felhívják erre a figyelmet - állítja Plankó Erika, a tárcának a hálózat működéséért is felelős főcsoportfőnöke. A hálózat 2001 októbere óta működik. A hátrányos megkülönböztetést elszenvedő romák a fővárosban és minden megyében találnak az IM-mel szerződött ügyvédet, aki jogi tanácsadásra, perindításra, illetve a bíróság előtti képviseletre is vállalkozik. A számlát az IM állja; a jogi segítségnyújtásra évente mintegy hatvan-hetvenmillió forintot fordítanak. Kérdésünkre a főcsoportfőnök hangsúlyozta, hogy a februártól működő Egyenlő Bánásmód Hatóság nem "konkurencia", hiszen annak feladata a vétkes fél szankcionálása, az antidiszkriminációs hálózat viszont nem büntet, hanem a sértettek számára méltányos és gyors megoldást keres.
A hálózathoz évente ezerötszáz panasz érkezik, amelyek között egyre több a romák hátrányos megkülönböztetésére utaló eset: 2002-ben 53, 2003-ban 82, tavaly 97 ilyen ügyben jártak el, míg az idén két hónap alatt már 38 jogsértésre utaló bejelentést kaptak. Valószínű persze, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa.
Az esetek egy részében a hátrányos megkülönböztetés azonnal tetten érhető, ilyenkor a megoldás is viszonylag egyszerű - véli Plankó. A főcsoportfőnök szerint a hivatalokat vagy a cégeket gyakran csak szembesíteni kell saját előítéleteikkel - vagy a lehetséges jogkövetkezményekkel -, és máris készek a kompromisszumra. Az egyik panaszos kifogásolta, hogy az önkormányzat a bontásra ítélt lakása helyett olyan helyet keresett a számára, ahol cigányok élnek, mondván, maga is roma. A család azonban máshol szeretett volna lakni, mire a helyhatóság kilakoltatással fenyegetőzött. A hálózat ügyvédje felkereste az önkormányzat illetékes osztályait, és a roma család azonnal megfelelő cserelakást kapott.
Az esetek egy részében
a hátrányos
megkülönböztetés azonnal tetten érhető, ilyenkor
a megoldás is viszonylag egyszerű.
Korántsem egyedi, hogy a helyhatóság igyekszik fellépni a romákkal szemben. Amikor például egy polgármester megtudta, hogy a településen cigányok vásárolnak házat, az önkormányzat azonnal jelentkezett az épületre vevőként. Az eladó a pénzt vissza is adta a vevőknek, akik azonban nem költöztek ki. A panasz nyomán az ügyvéd most próbál a felek között egyezséget elérni. Másutt a helyhatóság a rendezési tervre hivatkozva akarta kisajátítani néhány roma ingatlanát, ám elegendő volt utalni az eljárás nyilvánvaló törvénytelenségére, és az önkormányzat elállt a tervtől. Egy fővárosi kilakoltatási ügyben az derült ki, hogy a romákkal szemben gyakran diszkriminatív és jogsértő módon járnak el. Egy végrehajtó legalábbis elismerte: általános gyakorlat, hogy a cigányokat előzetes írásbeli felszólítás nélkül, pusztán telefonon adott tájékoztatás után lakoltatják ki. Az ügyvéd közbenjárására a végrehajtást a törvényes feltételek teljesítéséig elhalasztották.
A romák viszonylag gyakran válnak rendőrségi túlkapások áldozatává is. Például egy diszkóból előállított 24 fiatal közül kizárólag két romát vettek őrizetbe. Az ügyvéd közbenjárására a fiatalokat utóbb elengedték. Gyakori, hogy a büntetőeljárásban hivatalból kirendelt védő nem megfelelően képviseli a roma gyanúsított érdekeit; ilyen esetekben a hálózat felkérte az ügyvédet az aktívabb közreműködésre.
Voltaképp szerencsésen végződött annak a roma fiúnak az ügye, akit az iskola új igazgatója rendszeresen zaklatott, őt gyanúsítva minden egyes lopással és más "balhéval". A gyerek a zaklatás hatására - bár hivatalosan a szülő "kérése" alapján - magántanulóként folytatta tanulmányait. A hálózat ügyvédjének közbenjárására az igazgató távozott, a gyereket pedig visszavették. Másutt egy kereskedőnek tanuló roma diák gyakorlati szakmai képzésen való részvételét akadályozták meg, azt állítva, hogy a boltban már minden tanulói hely betelt. Az üzletlánc egyik vezetője ügyvédi közbenjárásra intézkedett, és a gyereket fogadták.
Bizonyos esetekben az etnikai alapú megkülönböztetés nehezebben érhető tetten. Egy autókereskedő például a családi gazdálkodóként dolgozó romát azzal utasította el, hogy jövedelemigazolás nélkül nem vásárolhat hitelre. A hálózat ügyvédje viszont maga is felkereste a kereskedőt, aki tőle már csupán néhány közüzemi számlát és a befizetést igazoló bizonylatot kért. Az ügyfél ezután már az ügyvéddel tért vissza, s így megvehette a kocsit.
Máskor viszont elkerülhetetlen a per - hangsúlyozza Plankó. Például pszichológus szakértő véleményére alapozva nyújtottak be keresetet egy gyermek-elhelyezési ügyben, azzal érvelve, hogy a válófélben lévő házaspár roma származású tagja - "hátrányos helyzete" okán - alkalmatlan a gyermekek nevelésére. Itt a közvetítés már nem segít, de a bírósági ítélet egyelőre nem született meg. A hálózat ügyvédje perre viszi azt az ügyet is, amelyben három romát bocsátottak el. Az eset előzménye, hogy az éjszakai műszakban a termelés a gépsor hibája miatt leállt, a munkások pedig - összesen tizenheten - elaludtak. Közülük csak a cigányokat tették utcára. Fellépnek annak a három romának az érdekében is, akit az ebédszünet önkényes meghosszabbítása miatt tettek utcára, míg társaik következmény nélkül úszták meg az esetet.
