A torok rejtélyes kémény-seprője

P. Negro a múlt század elején gondolt egy nagyot, és felhasználta a cukorkafőzés hulladékát. A szakma eleinte oda se figyelt az új termékre, pedig azóta se főzött senki olyan gyógyhatású cukrot, mint amilyen a Magyarországon élt és dolgozott olasz cukrász ma is létező Negrója.

A szakirodalom a Negro történetét az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával kezdi. Trianon után Magyarország édességkészítő iparának a túlnyomó része ugyanis az új határokon kívül maradt. Növelni kellett tehát az országon belüli édességtermelést. 1922-ben a Dreher Antal Serfőző Részvénytársaság Kőbányán, a sörgyár mellett Csokoládé- és Cukorkagyárat alapított. A Dreher-Maul néven bejegyzett vállalat négy évvel később számos európai országból felvett munkással indította el a keménycukorka gyártását. A külföldi cukrászok között P. Negro a savanyú cukorka gyártása, formázása közben keletkezett felesleg újrahasznosításán dolgozott, amikor kitalálta a Negrót. Eleinte úgy használták fel a hulladékot, hogy abba a cukorba olvasztották vissza, amiből kiesett. Csakhogy az így előállított cukorka ragadós lett. P. Negro ezért mással is kísérletezett: mentollal és ánizzsal ízesítette a "selejtet". A Negro cukor tehát véletlenül született, a receptúrája azonban még ma is szigorú gyártási titok.

Borsódi Mihály, a Budapest Csokoládégyár egykori igazgatója, több édességipar-történeti könyv szerzője szerint amilyen titkos a gyógycukorka összetétele, olyan rejtélyes P. Negro élete és munkássága is. Szinte semmit nem jegyeztek fel a szakkönyvek róla.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.