Üveg bíboros és a Szentlélek
Mint mindig az előző négy és fél évszázadban, akkor magától értetődőneklátszott, hogy a legnagyobb keresztény egyház első embere ismét Itáliabíborosai közül került ki, és sokan azt is előre tudni vélték, hogy kilehet az.
A második konklávén a legesélyesebbnek Giuseppe Siri genovai bíboros tűnt, azoknak a favoritja, akik le akarták állítani a második vatikáni zsinat által elindított változásokat. Siri az első választáson nagy küzdelemben maradt alul a későbbi I. János Pállal szemben, aki végül csak 33 napot töltött az Apostoli Palotában. Most viszont újult erővel vetette magát a harcba.
A konzervatív főpap azonban elkövetett egy súlyos hibát: egy, a tanácskozás alatt megjelentetett lapinterjúban, amelyben nem titkolta el hatalmi ambícióit sem, nyíltan támadta az egyház modernizációját elindító XXIII. Jánost és VI. Pált. Hogy, hogy nem, az interjú példányai több nyelvre lefordítva bekerültek a világtól elzárt konklávé falai közé. A legenda úgy szól, hogy a bíboros elektorok között kitört felháborodás zsivajában egy hang Mario Casariego guatemalai bíboros fülébe súgta a Wojtyla nevet.
- Ki az a Bottiglia bíboros? - kérdezte a nagyot halló Casariego, mert a zajban így értette, ám hajlott a sugallatra, s a maga módján értelmezve, amit hallott, felírta szavazócédulájára az ismeretlen nevet. Ebben a formájában az olaszul annyit tesz: üveg.
A jelölések felolvasásakor a gazdátlan név értetlenséget váltott ki az egyház hercegei között, akik a nyolcadik fordulóban végül tényleg Karol Wojtyla mellett döntöttek. A lengyel jelölt sikere persze nem a komikus elhallásnak volt köszönhető, hanem a krakkói érsek meggyőző erejének és annak a tekintélynek, amelyet a konklávén kifejtett tevékenységével társai között kivívott magának. (II. János Pál a fehér füst felszállta után mindazonáltal elárulta guatemelai jelölőjének, hogy ő volt az a bizonyos Üveg bíboros.)
Az egyház tanítása szerint a konklávé elektorainak döntését a Szentlélek alakítja. A profán magyarázat értelmében azonban az esélytelennek vélt krakkói érsek felemelkedésében konkrétan három hús-vér kardinális játszotta a kulcsszerepet. Siri önlejárató nyilatkozatát a fáma szerint Giovanni Benelli firenzei érsek, a zsinatot levezénylő VI. Pál "jobbkeze" csempésztette be a Sixtus-kápolnába, ott pedig a lengyel származású Josef Król philadelphiai és Franz König bécsi érsek győzködte társait, hogy az egyháznak az adott korban egy friss és energikus vezetőre, a vasfüggöny mögül jött pápára van szüksége.
II. János Pál apostoli szolgálata 26 évig, 6 hónapig és 18 napig tartott, s a katolikus egyház most, a történelem harmadik leghosszabb pápasága után ismét főpásztorának megválasztására készül. A Szentszék sohasem nézte jó szemmel a pontifikátus utolsó éveiben az egyházfői utódlással kapcsolatban megjelenő latolgatásokat, s ezt az álláspontot a jó ízlésre és az emberiességre, majd a kegyeletre hivatkozva több nemzeti egyház is magáévá tette. A katolikus Olaszország vezető lapjainak szerkesztői azonban a kérdést nem tekintették tabunak, mert közérdeknek tartották, hogy az egyház 1,2 milliárd hívője legalább sejtse, hogy mire számíthat.
A "kegyeletsértés" gyökereire Thomas Babington Macaulay, XIX. századi liberális angol gondolkodó így világít rá: Itália "népei figyelték az egyház egész gépezetét, szentjeit és csodáit, igényes látszatát és ragyogó szertartásait, értéktelen áldásait és hatástalan átkait, s túl soká és túl közelről figyelték ahhoz, hogy engedjék becsapni magukat. A díszletek mögött álltak, amelyekre mások gyermekes érdeklődéssel és tisztelettel tekintettek fel" - írta Macaulay. Szavai keresetlennek tűnnek, mert a neves esszéista konkrétan Machiavelliről és koráról elmélkedve vetette papírra őket, ám megfigyelése a lényeget tekintve ma is közel áll a valósághoz.
Bár a kilencnapos pápai gyász, a Novemdiales még nem telt le, az olasz szakértők és az álláspontjukban osztozó más elemzők ismét a leendő pontifex maximus eszmei és fizikai fantomképének felvázolásával próbálkoznak, s megkísérlik kikövetkeztetni azt is, hogy a várományos mely nemzet fia lehet. Ezt cselekedve életszerűtlennek gondolják, hogy maguk az érintettek - a szavazásra egyformán jogosult, de a megválasztatásra különböző mértékben esélyes 117 bíboros - akár baráti vacsorákon, ne ejtenének szót arról, kit vagy legalábbis milyen egyházfejedelmet látnának szívesen Szent Péter trónján. Ezt józan megfontolás alapján annak ellenére sem zárják ki, hogy a II. János Pál által 1996-ban kiadott, módosított pápaválasztási konstitúció megtiltja a lobbizást és az érdekcsoportok közötti egyeztetést. A római legendárium azt is tudni véli, hogy a konklávét megelőző napokban a lényeget érintő tereferék ideális helyszíne egy, a Pantheon közelében lévő, belga apácák által vezetett étterem lehet.
Azok, akik érteni vélik a konklávék logikáját, a választás kimenetelével kapcsolatban több sok ismeretlenes képletet is felállítottak. Ezek egyike az egyházon belüli nemzeti és regionális csoportok között kialakult erőviszonyokból indul ki. Ezen elgondolás szerint a Vatikán vezetésének kérdése ezúttal az olaszok és az ibér-latin amerikai blokk között dőlhet el. Az utóbbi tömörülés felé billentheti a mérleg nyelvét, hogy az egyház demográfiai súlypontja a harmadik világba, ezen belül pedig Latin-Amerikába tevődött át, ahol ma már a katolikus hívők fele él. Van azonban, aki ezzel szemben úgy gondolja, hogy Európa elkereszténytelenedését le lehetne lassítani az öreg földrész és az Egyesült Államok elektorainak összefogásával, talán egy, az amerikaiak által támogatott német vagy közép-európai bíboros egyházfővé emelésével.
A forgatókönyvek ugyanakkor nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy hatalmas erőt képvisel a római Kúria kardinálisainak soknemzetiségű csoportja is, amely elvben magában hordozhatja egy vatikáni bennfentes megválasztásának lehetőségét. E lehetőség ellen szól azonban, hogy az elmúlt negyedszázadban sok egyházmegyében megcsömörlöttek a világegyházat bénító bürokráciától és túlzott központosítástól, a "Roma locuta, causa finita" (azaz: Róma beszélt, az ügy lezárva) alapelvtől.
A csoportos forgatókönyvek fő gyengesége az, hogy alapjában véve blokkon belüli egységgel, érdekazonossággal számolnak, pedig az egyházi személyek egymással ütköző világi ambíciói és a formális erővonalakon átnyúló szimpátiák miatt ilyesmi aligha tekinthető garantáltnak. Ennek ellensúlyozására természetesen elkészültek a bíborosok egyéni tulajdonságaira és képességeire építő prognózisok is.
Abban viszont, hogy milyen ne legyen a leendő pápa, egyfajta egység látszik körvonalazódni. A többség egyetérteni látszik abban, hogy II. János Pál után nem jöhet kelet-európai, főleg szláv és legfőképpen lengyel pápa. De a jelek szerint nem pápabilis egyetlen egyesült államokbeli bíboros sem, mert rajtuk kívül senki nem szeretné, hogy az amerikaiak, akik magukénak vallhatják a világ egyetlen világi szuperhatalmát, kiterjesszék befolyásukat a Föld legnagyobb egyházára is. Nincs sok esélye egy túl "fiatal", azaz 65 év alatti pápának sem, mert kevesen akarnak egy, a most lezárulthoz hasonlóan hosszú pontifikátust; egy idős, azaz a 75 éven felüli pápa pedig a túl rövid uralkodói időszak veszélyével járna.
Természetesen, a most lezárult pontifikátus tapasztalatai alapján kialakult néhány konszenzusos elvárás azzal kapcsolatban is, hogy milyennek kell lennie a 265. pápának. A többség a pápaválasztási előrejelzések szerint abban bízik, hogy II. János Pál örököse egészséges lesz, aki emellett az új kihívásoknak megfelelni képes felkészült teológus, meggyőző vitapartner, karizmatikus médiaszemélyiség és az egyházon belüli irányzatok rugalmas moderátora. Olyan ember, aki folytatja a Szentszék békepolitikáját, a vallások és egyházak közötti párbeszédet És persze, sokan, még ha különböző mértékben is, reformokat, személycseréket, megújulást szeretnének.
Nem ezen a konklávén jött el azonban a radikális reformok híveinek ideje. Az új pápa ugyanis nagy valószínűséggel konzervatív lesz. Ezt az eltávozott pápa, aki az erkölcs, az "élet" kérdéseiben köztudottan a dogmatikus ortodoxiát képviselte, azzal igyekezett bebiztosítani, hogy nem nevezett ki olyan kardinálist, aki szembe mert volna szállni vele. A 117 pápaválasztó között már csak három olyan van, aki nem tőle kapta a bíbort. De Róma leendő püspöke, ha akarná, sem léphetné át II. János Pál hosszúra nyúlt árnyékát, mert a pápai tévedhetetlenség dogmájának értelmében nem változtathat elődje kötelező érvényű tanításán.
Szellemiségét tekintve tehát az új pápa - legalábbis a bíborosok nyilvánosan is vállalt megnyilatkozásaiból leszűrt következetések szerint - egy "III. János Pál" lehet. Ám, mivel a konklávét a Szentlélek irányítja, a ráció erőtlen ahhoz, hogy kizárja egy újabb üvegbíboros színre lépését.
