Egyre csak hergelik a népet, nem a tények, hanem a szenzációk hajhászásával. A Népszabadság Gyermekhalál a mentőben című, március 24-i meséjére alapozom alábbi véleményemet.

Minden egy mandulaeltávolítással indult február 24-én a pécsi gyermekkórházban, és Szentlőrinc határában ért tragikus véget március 3-án. Dr. Sulyok Endre, a pécsi gyermekkórház igazgatója szerint nekik nem lehet felelősségük, mert a "mandulaműtét indokolt volt, és az komplikációmentesen zajlott". Nem tudom, a per tárgyát képezi-e majd (mert lesz per) az elvégzett műtét indikációjának helyessége. Ha igen, valamirevaló bíró, szakértőkre hagyatkozva, a gyakori felső légúti hurutot és a mandulagyulladást el nem fogadja, mivel a felsoroltak nem indikálják a mandula eltávolítását. Magyarországon ez a beavatkozás orvos és szülő közötti alku tárgya évtizedek óta. Az alkuban a tarifa is benne foglaltatik. A szülők rendkívüli alulinformáltsága a mandulák szerepéről a szervezetben, illetve bizonyos kórképek kialakulásában, s a műtétet végző orvos gyakori anyagi érdekeltsége vezet a temérdek mandulaeltávolításhoz. Szóval itt vesztésre áll a kórház Pécsett. Nézzük Szigetvárt. Itt is folyik a mosakodás. Az ügyeletes sebész szerint "Gyuszika sápadt volt, de műtétének helye nem vérzett". Ezért elküldte. Igaz, rohammentőt hívott. Olyat, amelyiken orvos van. Itt már kérdések tucatja tornyosul, egyet-kettőt felteszek. Ha vérzés nem volt, miért engedte, küldte el a minden kétséget kizáróan kivérzés okozta sokkos, de mindenesetre sokk előtti állapotban lévő kisfiút? Egyáltalán, miért nem győződött meg haemostatusáról (haemoglobin-, vörösvérsejtszám-, vér oxigén/CO2-telítettsége stb.)? Ha megteszi, kiderül, hogy transzfúzióra van szükség, amihez a vért kell a helyszínre szállítani, nem a beteget a vérhez. Amíg megérkezik, az érpályát fel kell tölteni, és egyáltalán be kell indítani az összeomlott vagy összeomlóban lévő keringés helyreállítását a szakma írott szabályainak megfelelően. Nem ez történt. A szállítás csak rontotta a gyermek életben maradási esélyeit.

Dr. Király Gábor
Detk

------------------------------------------------

Súlyos tévedés az elvérzett négyéves gyermek esetét összefüggésbe hozni a kis kórházak létjogosultságának nem is annyira bonyolult, mint inkább túlbonyolított kérdésével, és elfogadhatatlan az az általánosítás, hogy "ezek sok esetben csak kísértést jelentenek". (március 26.) A "sok esetben" helyett legalább maradt volna meg a címben szereplő "néha", hiszen nagy kórházban is volt és előfordulhat "kísértés", mivel annak mértéke nem elsősorban azzal függ össze, hogy egy egészségügyi intézmény nagy-e vagy kicsi.

A kis kórházak többségében is a hét minden napján, huszonnégy órában fogadnak mindenkit, köztük a tágabb értelemben vett számos sürgős esetet is, melyek közül csupán keveset kell az életveszély elhárítására irányuló sürgős ellátást követően speciális intézetbe küldeniük. Hogyha "egyértelmű: egy rosszul felszerelt, ... szakemberhiánnyal és adósságokkal dolgozó intézményben a legrosszabbak a gyógyulás esélyei", akkor nem a kis kórházakon illik elverni a port, hanem általában fejleszteni kell a felszerelést, lehetőleg megszüntetni a szakemberhiányt, és mindkettőt úgy, hogy ne kelljen adósságokkal vagy azok veszélyével küszködni, ám ezen szempontok alapján sem lehet különösebben különbséget tenni kis és nagy kórházak között.

Valóban rendezni kell a kórházak helyzetét, de a kis és a nagy kórházakét együtt és nem egymás ellenében; mindegyik más-más szempontból ugyan, de fontos - az emberek számára nélkülözhetetlen - megbecsülendő érték.

Dr. József Imre
a Selye János Kórház igazgató-főorvosa,
Komárom