E látogatás utáni hangulatban nem pontosan olyan írás felbukkanására számít az ember, mely a civil kapcsolatok elhanyagolásával vádolja a Külügyminisztériumot. Az első kedveszegettséget azonban gyorsan leküzdöttem, mert rájöttem: a cikkíró szándékai sokban rokoníthatók a mieinkkel, jó hogy a témával vezető magyar napilap foglalkozik, a pontatlanságok korrigálására pedig már régen kitalálták az olvasói levelet. Erre vállalkozom az alábbiakban.

Magyarország EU-taggá válása pillanatában valóban az ún. "első" világ része lett és ezáltal aktívan szerepet kell vállalnia az ENSZ és az EU fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításában is. Ezek között található a szegénység csökkentése, a demokratikus átalakulás, a béke és biztonság előmozdítása, a stabil és fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése a legszegényebb országokban. Erre készülve dolgozták ki a Magyar Köztársaság nemzetközi fejlesztési együttműködési koncepcióját (NEFE), amelyet a kormány 2001. július 24-én elfogadott. Így tehát ezt a politikát - a cikk állításával szemben - nem "külső" nyomásra és nem 2003-ban hirdették meg. Ez a politika mindig konszenzust élvezett, ezért az elmúlt években kialakult a NEFE-t működtető jogi szabályozás és intézményi rendszer, tárcánk költségvetési forrásokat kapott rá, s 2003 második felétől megkezdődött az immár OECD- és EU-konform új magyar segélypolitikájának végrehajtása.

A Külügyminisztérium a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy aktív kommunikációt folytasson e terület minden szereplőjével és mindenkinek lehetőséget biztosítson a nemzetközi fejlesztési projektekben való részvételre. Ezért kapott például helyet a hazai fejlesztési és humanitárius civil szervezeteket tömörítő HAND Szövetség a NEFE 2003 szeptemberében megalakult Társadalmi Tanácsadó Testületében, és ezért írtunk ki az elmúlt két évben több százmillió forint értékben pályázatokat kizárólag civil szervezetek részére. A 2004-es pályázataink értékelése még zajlik, de a 2003-as pályázatainkon 10 civil szervezet már elnyert mintegy 120 millió forintos támogatást, így pl. magyar NGO-k építhettek iskolát Afganisztánban, rekonstruálhattak árvaházat Kambodzsában, képezhettek szakembereket Szerbiában vagy fejleszthették a civil szervezeteket Boszniában.

Egyetértünk a cikkíróval abban, hogy a kormányzat minden lépése felett ellenőrzést kell gyakorolnia a társadalomnak. A civil ellenőrzés azonban nem jelentheti azt, amit a cikkíró sugall, hogy egyes NGO-k - vagy akár azok szövetsége - döntsön egy közpénzekből kiírt pályázat tartalmáról, majd elinduljon azon, és végül maga legyen a nyertes is.

A 2004-es pályázatok lebonyolításába a Külügyminisztérium nem a "civilek helyett" vonta be a HUN-IDA Kht.-t. Ez a cég nyílt közbeszerzési eljárás nyerteseként lett a magyar NEFE végrehajtó intézménye. Szerződése 2005 végéig szól, az ezt követő időszakra ismét közbeszerzési eljárást indítunk, amelyen bármely civil szervezet elindulhat.

Nem az EU írja elő tagországainak, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (angol rövidítéssel GNI és nem GDP) 0,7 százalékát fordítsák hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA), hanem az ENSZ tett közzé ilyen értelmű felhívást még 1970-ben. Az EU azt várja el, hogy a tagállamok 2006-ra átlagban a GNI 0,39 százalékát, egy-egy tagállam minimum 0,33 százalékát fordítsák erre. Ezt a célt Magyarország - a többi új EU-taghoz hasonlóan - csak a későbbiekben tudja majd elérni, bár szerencsére a cikkben vélelmezett adatnak több mint duplája volt a magyar ODA/GNI arány 2004-ben. A Külügyminisztérium ennek jelentős növelésén fáradozik.

Egyetértek Frida Balázs záró soraival, miszerint többé-kevésbé jogosan merül fel a lakosságban az a kérdés, hogy miért távoli országokat támogatunk, amikor nálunk is elkelhet a segítség. Mi azt mondjuk, hogy azért, mert ez erkölcsi kötelességünk, de egyben politikai-gazdasági és nemzeti érdekünk is. Meggyőzően ezt csak akkor tudjuk képviselni, ha e terület minden szereplője egységesen lép fel a köztudat formálása érdekében. Donorstátusunk megerősítéséhez ugyanis elengedhetetlen a közvélemény támogatásának elnyerése, a világméretű szociális problémák iránti érzékenység felkeltése, és ehhez alapvető fontosságú a civil szervezetek aktív szerepvállalása. Sajnáljuk, hogy a cikkíró Anthropolis Egyesülete eddig még nem élt azzal a lehetőséggel, hogy szakmai tudásával és tapasztalataival - pályázat benyújtása révén - gazdagítsa a Külügyminisztérium NEFE-programját. Ha a mostani írásváltás nyomán eljutunk ide, már egyikünk se hiába ragadott tollat.

A szerző a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Főosztályának vezetője