Ennek az útnak a mellékén elhagyott házak, gazzal benőtt istállók, szétszórt háztartási gépek, imitt-amott (igen!) félbehagyott reggelik vagy ebédek látványa fogadott: egy háború hordaléka. Csak később tudtuk meg, bár gyanítottuk, hogy errefelé szerbek éltek, őshonosok, akiket a horvátok "Vihar" fedőnevű, kétnapos hadművelete 1995-ben elűzött. Mindösszesen voltak vagy kétszázezren. A nyomukban az maradt, amit láttunk. Rémülten tapasztaltuk, hogy verébfiókák tömege repül neki a szélvédőnknek, s pusztul el az ütődéstől, miért is? Azért, mondták nekünk utóbb, mert ezek a madarak életükben nem láttak se embert, se gépkocsit, egyszerűen nem volt félelemérzet bennük.

Engem a verebek ébresztettek rá, milyen is egy háború; megesett ez már mással is. Nekem a "verebek" fejezetcím egy háborús emlékiratból. Miattuk késlekedik Horvátország uniós tagsága. A verebek Ante Gotovina, volt francia idegenlégiós katona, utóbb független horvát tábornok gyermekei. Az ő műve volt a horvátországi szerb Krajina fegyveres felszabadítása (Horvátországba való visszatagosítása), s ami ezzel járt, de talán nem szükségképpen: a krajinai szerbek totális kiűzése s közülük a hátramaradók (öregek, mozgásképtelenek stb.) százainak leöletése. Ante Gotovina (akit mellesleg francia bíróságok sorozatnyi köztörvényes bűncselekményben marasztaltak el) a hajdani Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök egyik főkolomposa, közvetlenül a boszniai szerb Karadzsics és Mladics tábornok után. Az én szememben sikeres, de nem bátor katona: hiszen ha előbújna ötévnyi rejtekéből, szeretett hazája simán megkezdhetné a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. De már nem kezdheti meg. Gotovina tábornok - erről a briteknek kilós dossziéi vannak - a horvát titkosszolgálatok tevékeny közreműködésével mind a mai napig rejtekezni tud és rejtekszik is. Talán úgy gondolja, hogy ha egyszer odahaza ő hős volt és az is marad, akkor miért tenné ki magát a hágai törvényszék macerálásának? És egyáltalán: milyen jogon merészkedik egy Carla del Ponte nevű főügyész asszony ővele, éppen ővele "szórakozni"?

Gotovina gondol, amit gondol, ez senkit se érdekel. Az viszont igen, hogy a horvát kormány "fogalmunk sincs róla, hol van" címkéjű bizonykodásainak semmi hitele nincsen. Az én szememben semmi kétség felőle, hogy Gotovina pontosan ugyanazért nem kerül kézre Horvátországban, amiért Karadzsics és Mladics Szerbiában: "vannak erők" a fegyveres testületekben, amelyek az ellenfélnek szánt "dögöljetek meg!" felkiáltással hatalmas pajzsot vonnak a régi bajtársak elé, kerüljön, amibe kerül. Sokba kerül. Noha tartalmilag tökéletesen igaz az, hogy Horvátország jobb állapotban van, mint Románia vagy Bulgária, s épp ezért papíron nem múlhat egyetlen emberen, hogy képes-e csatlakozni az EU-hoz ugyanakkor, mint az utóbbi kettő, van itt egy alapvető félreértés. Az érintettek - adott esetben Horvátország, valamint Szerbia és Montenegró - azt gondolják, hogy ki lehet bújni a hurokból, amit az ENSZ által életre hívott hágai törvényszék nekik vetett. Nem értik, hogy nem (mint Gotovina esetében) egy volt idegenlégiós macsóról, egy horvát sovinisztáról van szó, hanem egy jelképről: azért kell buknia, hogy tanúság legyen arról, Európában nem lehet elkövetni büntetlenül tetteket az emberiesség ellen. Még azoknak se, akik magukat felszabadítóknak vélik, s akikről a többség úgy véli, valóban azok voltak. Én a verébfiókákat hívnám tanúnak ellenük.

P. S.: Különös, hogy a politikus Orbán Viktor hatalmas rokonszenve egyértelműen Horvátországé, miközben Magyarország primer érdeke nem a horvát, hanem a román EU-csatlakozás, a jó másfél milliós erdélyi magyarság miatt. Ezt eddig evidenciának gondoltam, az ő fejével gondolkodva is.