A régió tartós konszolidálása nem nélkülözheti az euroatlanti közösség közreműködését, és ebben a térséggel közvetlenül érintkező új tagállamokra lényeges szerep hárul. Miután a NATO tevékenységének súlypontja fokozatosan az euroatlanti térségen túli területekre tevődik át, Magyarország közvetlen földrajzi környezetében egyre inkább az Európai Unió politikai, biztonsági és gazdasági szerepvállalása kerül előtérbe.

Ebben a helyzetben érdekérvényesítésünk szempontjából is fontos orientációs pont az Európai Unió. Tény ugyanis, hogy a magyar érdekek érvényre juttatásának esélyei akkor a legnagyobbak, ha törekvéseink összhangba hozhatóak az EU értékeivel és szándékaival.

Magyarország az az uniós tagállam, amely sajátos helyzetéből adódóan a leginkább érdekelt az EU szomszédságpolitikájának sikerében. Meghatározó politikai, biztonsági, gazdasági és nemzetpolitikai érdekeink fűződnek ahhoz, hogy térségünk arra alkalmas - a csatlakozási feltételeket teljesítő - országai mihamarabb az euroatlanti integrációs szervezetek tagjai lehessenek. A térség stabilitásának és prosperitásának megteremtésére irányuló magyar szándékok teljes összhangban vannak az Európai Uniónak a Kelet- és Délkelet-Európa kapcsán meghirdetett politikájával. Ez az összhang jelentősen tágítja érdekérvényesítésünk lehetőségeit is.

Az Európai Unióba velünk együtt belépett kelet- és közép-európai államokhoz fűződő kapcsolataink az EU-n belüli tagállami viszonyrendszer részévé váltak. Hasonló átrendeződés következik majd be az EU-hoz a közeli jövőben csatlakozó Bulgária és Románia, illetve remélhetőleg Horvátország esetében is.

A Nyugat-Balkán államai a stabilizációs és társulási folyamat részesei, és perspektívában nyitva áll előttük az európai-euroatlanti integrálódás lehetősége. A kibővülő EU a tőle keletre eső országok számára európai szomszédságpolitikája keretein belül kínál gyakorlati kapcsolódási pontokat.

Három irány

Ebben a keretben a magyar szomszédságpolitika figyelme most különösen három földrajzi irányra összpontosul:

1. Románia EU-csatlakozási feltételeinek teljesítéséhez, euroatlanti integrációjának kiteljesítéséhez, az uniós tagság mielőbbi elnyeréséhez elsőrendű nemzeti érdekeink fűződnek. Ez új minőségű együttműködés keretfeltételeit teremti meg a két ország és a két nemzet viszonyában. Délkeleti szomszédunk EU-tagságától a már megindult új típusú kooperáció megerősödését, a romániai magyar közösség nyelvi-kulturális önazonossága megőrzéséhez és kibontakoztatásához, érdekképviseleti és érdekérvényesítő képességének erősödéséhez, valamint az anyaországgal való kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlen lehetőségek nagyságrendi bővülését várjuk.
2. A közelmúlt válságövezeteként emlegetett Nyugat-Balkánon közvetlenül érdekeltek vagyunk a stabilitás megteremtésében és a térség demokratikus átalakításának sikerében. A vajdasági magyarság sorsáért viselt felelősségünk még hangsúlyosabbá teszi azt az igényt, hogy a magyar külpolitika aktívan vegyen részt a konfliktusok okainak megszüntetésében, az etnikai feszültségek felszámolásában és az együttélés tartós feltételeinek megteremtésében. Meggyőződésünk, hogy csak az európai normák érvényesülése biztosíthatja a térség felemelkedését és integrálódását.
3. A kibővülő EU és Oroszország közötti térségben Magyarországnak mindenekelőtt a jelentős lélekszámú magyar kisebbséget is állampolgárai között tudó szomszédos Ukrajna független, demokratikus fejlődéséhez, gazdasági-társadalmi reformjai sikeréhez és belső viszonyai konszolidálásához kötődnek komoly érdekei. A magyar külpolitika erőfeszítései arra irányulnak, hogy az európai orientáció mellett elkötelezett Kijev világos üzenetet kapjon: az EU nem csak a szomszédságpolitika keretei között kidolgozott akcióterv távlatában gondolkodik, hanem kész európai perspektívát is felkínálni.

Magyarország regionális céljainak és kezdeményezéseinek meghatározásakor különösen fontos az arányérzék. Tisztán kell látnunk érdekeinket és lehetőségeinket. A magyar külpolitika hitele megköveteli, hogy olyan célokat hirdessen meg és olyan léptékű regionális szerepkört igényeljen, amelyeket konkrét tartalommal tud megtölteni. Gyakorlati tevékenységünket három, egymást kiegészítő pillérre kell építenünk: az euroatlanti szervezetek térségbeli politikáinak kialakításában és végrehajtásában való aktív részvételre, a regionális együttműködés fórumainak felhasználására, valamint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. A három eszköz átgondolt alkalmazása teremthet esélyt politikai érdekeink, gazdasági céljaink és a határon túl élő magyar kisebbségi közösségek helyzetének javítását célzó törekvéseink megvalósítására.

A Nyugat-Balkán és az európai posztszovjet térség éppen azért kézenfekvő terepe a magyar külpolitika aktivitásának, mert érdekeltségünk, helyismeretünk és tradicionális kapcsolatrendszerünk alapján ezekben, az EU számára is fontos régiókban vagyunk képesek kézzelfogható, a közös európai célok érdekében is hasznosítható hozzáadott értéket produkálni. Az euroatlanti szervezetek politikájának ily módon történő befolyásolása egyúttal a magyar érdekérvényesítés lehetőségeit is javítja. Szomszédsági és regionális kapcsolataink alakításában, az Európai Unió és a NATO térségbeli politikájának formálásában más EU-tagokkal és a határos államokkal való kooperációra törekszünk, közös akciókat kezdeményezünk. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a politikai és más dimenziókban együttműködő partnerek esetenként, elsősorban a gazdasági-üzleti lehetőségek feltárásában és kihasználásában egymás vetélytársaivá is válhatnak.

Az Európai Unió bővítéséről és "Európa határairól" kibontakozott vitában azt hangsúlyozzuk, hogy a bővítést nem szabad zárt végű, térben eleve korlátozott folyamatként értelmeznünk. A kiválasztás hangsúlyait a földrajzi határok helyett a potenciális tagjelöltek tényleges teljesítményére, felkészültségükre, a minőségi követelmények teljesítésére kell helyezni. Az EU-bővítés és az EU- szomszédságpolitika kategóriái közötti választóvonal ne legyen eleve elrendelt, hanem hosszabb távon adja meg az átjárhatóság, a szomszédsági együttműködést sikeresen teljesítő országok tagjelöltté válásának lehetőségét.

A Nyugat-Balkán az unió nemzetközi szerepvállalásának első olyan terepe, ahol a konfliktuskezelés és a nemzetépítés politikai, biztonságpolitikai, katonai, gazdasági feladatait egy teljes régióra kiterjesztve együtt kell megoldani, s ahol valóban szükség és igény van a térséggel határos EU-tagok helyismeretéből, kapcsolatrendszeréből adódó aktív hozzájárulására. Különös jelentősége van Horvátország EU-csatlakozási tárgyalásai mielőbbi megkezdésének, ami a térség más államai számára is ösztönző példával szolgálhat. Meggyőződésünk, hogy Horvátország uniós csatlakozása nem válhat a Gotovina-ügy foglyává. Annál is kevésbé, mert nincs okunk feltételezni, hogy a horvát kormány nem tesz meg mindent a hágai törvényszékkel való teljes körű együttműködés érdekében.

Magyarország térségbeli érdekeinek érvényesítését legjobban konkrét kezdeményezéseink segítik. Az euroatlanti értékek és célok iránti társadalmi fogékonyság megerősítését, a balkáni demokráciaépítést, az önkormányzatiságot és a civil szerveződéseket támogató megújított "szegedi folyamat" sikerére alapozva a "nyíregyházi kezdeményezés" Ukrajna esetében követ hasonló célokat. A határokon átnyúló együttműködési formáknak, az eurorégióknak, a nemzeti fejlesztési tervek koordinációjának a rendelkezésre álló uniós források hatékony kihasználásában, valamint a korábban szerves gazdaságföldrajzi és kulturális egységekként működött térségek regenerálásában egyaránt kitüntetett szerepük van. Összehangolt politikai és gazdasági erőfeszítéseket kell tennünk a Duna- Tisza-Maros-Körös eurorégióban rejlő lehetőségek kihasználására, s dinamizálnunk kell a Szeged-Temesvár- Újvidék által alkotott háromszöget magában foglaló magyar-szerb-román eurorégiós együttműködést. E vonulatba illeszkedik egy, a demokratikus átmenetek tanulmányozására és a korábbi tapasztalatok hasznosítására hivatott budapesti nemzetközi központ létrehozásának terve is.

Magyarország regionális pozícióinak alakulása, valamint a szomszédos államokkal fenntartott viszonyának minősége a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége szempontjából is meghatározó jelentőségű tényező. Kelet-Közép-Európa a kontinens legdinamikusabban fejlődő régiója, s a tőlünk délkeletre elterülő térség is komoly fejlődési potenciállal bír. E lehetőségekkel a magyarországi gazdasági szereplők tisztában vannak. Mind a nagyvállalatok (pl. a Mol, a Matáv, a Richter Gedeon, a TriGránit vagy az OTP), mind a kis- és középvállalatok fokozódó aktivitást mutatnak a régió országaiban. A magyar tőkeexport túlnyomó többsége közvetlen szomszédságunkba irányul. Kereskedelmi forgalmunk ezekkel az országokkal az EU-tagállamokkal folytatott kereskedelmünket meghaladó mértékben bővül. A magyar fejlesztési együttműködési politika fő földrajzi iránya szintén Kelet- és Délkelet-Európa.

Megújuló nemzetpolitika

Hazánk EU- és NATO-csatlakozása és az euroatlanti integrációnak a Kárpát-medencében tapasztalható előrehaladása a határon túli magyarok iránti alkotmányos felelősségből fakadó politikai cselekvés számára is új távlatokat nyitott. Ez a helyzet az elmúlt másfél évtized eredményeire építő, ugyanakkor az új kihívásoknak is megfelelő nemzetpolitika megfogalmazását és megvalósítását igényli. Határozott szándékunk aktívan de felelősen cselekedni a magyarság ügyének előmozdításáért. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy nemzetpolitikai céljaink megvalósításához konstruktív magyar- magyar párbeszédre, a szomszédos országokkal való együttműködésre van szükség. Az elmúlt évek történelmi sérelmekre hivatkozó, múltba tekintő politikáját egy, a magyar nemzet újraegyesítését európai perspektívába helyező, a magyarság számára európai sikereket és versenyképességet kínáló politikának kell felváltania. Ennek megfelelően - az eddigi gyakorlatot jelentősen módosítva - a jövőben a hangsúlyt elsősorban az EU-csatlakozásból eredő lehetőségek kihasználására, az elérhető fejlesztési EU-források hatékony felhasználására felkészítő, EU-konform támogatási rendszer kialakítására és működtetésére kell helyeznünk. Ebből logikusan következik a szomszédos országok európai integrációs törekvéseinek segítése épp úgy, mint a magyar nemzetpolitikai szempontoknak az EU külkapcsolataiban történő megjelenítése. A térség országainak európai integrációja kétségtelenül minőségi lépés a magyar nemzet határokon átívelő, európai keretekben történő újraegyesítése felé, ugyanakkor önmagában még nem garantálja automatikusan és teljes körűen mindazon jogi, politikai és kulturális céloknak a megvalósulását, amelyeket a határon túli magyar szervezetek és a törekvéseiket támogató hazai politika másfél évtizede hirdetnek.

A határon túli magyar közösségek sorsáért vállalt alkotmányos felelősség gyakorlati érvényre juttatásának területei egymással szorosan összefüggenek. Nemzetközi jogi síkon az EU-ban, az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben továbbra is kezdeményezően kell fellépnünk a kisebbségvédelmi jogalkotás továbbfejlesztése érdekében, precedensként használva az unió egyes tagállamaiban bevált konkrét megoldásokat. Az Európai Unió alkotmányos szerződésében magyar kezdeményezésre helyet kapott a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme. Ez jó kiindulópont a további kodifikációs munkához. Ami a jogvédelem gyakorlatát illeti: a magyar kormány a konfliktusok vállalásától sem riadt vissza annak érdekében, hogy a Vajdaságban élő kisebbségek helyzetével az európai intézmények érdemben foglalkozzanak.

Az unió szomszédságpolitikáját, nyugat-balkáni szerepvállalását, valamint a bővítés további perspektíváit olyan értelemben célszerű befolyásolnunk, hogy azok követelményrendszere még nyomatékosabban foglalja magában a kisebbségek jogainak hatékony védelmét, a nemzeti-etnikai együttélés normáit, a különféle támogatási formák, infrastrukturális projektek, eurorégiós kezdeményezések pedig hatékonyabban járuljanak hozzá a kisebbségek által lakott területek fejlesztéséhez.

A kormány Szülőföld-programja a szomszédos országok magyarsága számára az eddiginél átfogóbb, és a magyarság versenyképességét, sikerességét erősítő támogatási rendszerrel új eszközöket kínál önazonosságuk megőrzéséhez. Célunk, hogy a magyar nyelvhez és kultúrához kötődés ne a kisebbségi sors kényszeréből vállalt lelki kötelesség legyen, hanem lehetőség az egységes magyar nemzet európai identitásának közös megélésére. A Szülőföld Alapból a kárpát-medencei gazdasági kapcsolatokat, benne a magyar-magyar együttműködést olyan regionális fejlesztési politikává alakíthatjuk, melynek során a kormány és a határon túli magyar szervezetek együttműködését az átláthatóság, az EU-konformitás és az ellenőrizhetőség fogja jellemezni. Az anyaország és a kisebbségi magyarság természetes kapcsolattartását nehezítő bürokratikus akadályokat a minimálisra csökkentjük. Új vízum- és honosítási eljárási rendet vezetünk be, amely az eddiginél méltányosabb ügyintézést tesz lehetővé.

A Gyurcsány-kormány programja egyértelműen fogalmaz: Magyarország támogatja a határon túli magyar közösségek legitim képviselői által kidolgozott és az adott ország magyar kisebbsége által politikai célkitűzésként vállalt, európai precedensekre támaszkodó autonómiaformák megvalósítását. A kisebbségi érdekérvényesítés intézményi formáit és politikai kereteit illetően a magyarországi politika nem hivatott általános és kizárólagos érvényűnek vélt ítéletet alkotni. A konkrét célok - beleértve a különféle autonómiatörekvések - megfogalmazását az adott ország belső politikai és nemzetiségi viszonyai, a többségi nemzet nyitottsága, a magyar kisebbség súlya, a más európai országokban bevált megoldások helyi alkalmazásának lehetősége, valamint a kétoldalú kapcsolatok minősége egyaránt befolyásolja. Az új európai és regionális realitásokkal összhangban lévő nemzetstratégia megvalósítása, a közösen vállalható célok és mobilizálható eszközök meghatározása a magyarországi és a határon túli magyar politikai tényezők közös felelőssége.

Konszenzus kell

Demokratikus viszonyok között a külpolitika sem lehet mentes az egyes kérdéseket, módszereket, stílusjegyeket és eszközöket érintő belső vitáktól. A nemzetközi élet realitásaként kell elfogadnunk azt, hogy időnként akár legfontosabb partnereinkkel is megközelítésbeli, értelmezési és érdekkülönbségeket kell kölcsönösen áthidalni vagy tolerálni. A nemzeti érdek képviselete Magyarország határain kívül és belül politikai felfogásától függetlenül minden magyar kormánynak kötelessége. Sikerének alapfeltétele, hogy a kormány bírja a politikai elit és a társadalom támogatását. A hazánk Európába való "visszatérését" és a Kárpát-medencében elfoglalt pozíciójának újradefiniálását megalapozó magyar integrációs politika eredményessége is jórészt annak volt köszönhető, hogy alapelveivel és fő céljaival a közvélemény és a pártok többsége egyetértett. Ilyen konszenzus a szomszédságpolitikában eddig csak nagyon ritkán volt tapasztalható. Megteremtése, illetve helyreállítása nemcsak az ország állampolgárainak, hanem a határokon túl élő magyaroknak is előnyére válna. Az alapelvekre és a fő irányokra vonatkozó külpolitikai konszenzus olyan konstruktív párbeszéd, amelynek részvevői kölcsönösen elismerik, hogy az egész nemzet érdekében kívánnak tenni. Ez nem jelenti a viták megszűnését, de lehetőséget ad arra, hogy azok eredménye a határon innen és túl élő magyarok igényeivel, a jószomszédi kapcsolatokhoz és egész Európa fejlődéséhez fűződő érdekeinkkel összhangban álló cselekvés legyen.

A szerző a Magyar Köztársaság
külügyminisztere