Erő, tér

Elmentem már erre életemben ezerszer, de esküszöm, nem emlékszem semmilyen templomra.

 Aki a HÉV végállomásától gyalogol a szentendrei Főtér felé, kétségtelenül megérzi, ezen a kis hídon átjutva ér be a valódi belvárosba, amúgy a Bükkös patak az év 360 napján csak jelentéktelen patakocska. Kamaszkoromban, emlékszem, egy horgászkönyv azzal lelkesített fel, hogy Dunába ömlésénél kiválóan lehet márnázni - és találtam egy kikövezett medrében még horgászbottal is átugorhatóan csordogáló erecskét.

Most viszont tér lett itt a szó mindkét értelmében, pontosabban terecske speciálisan szentendrei léptékben - egy közterületből tér, a semmiből valami lett, a környék külön-külön addig észrevehetetlen elemei, a fák, a szomszédos sikátor és a mellvédes patakpart az új templommal most eggyé álltak össze.

Pedig evangélikus imaház állt itt korábban is, amely az ötvenes évek elején épült bontott anyagokból és már akkor olyan jelentéktelennek, amilyennek a kor megengedte. Az egyház 2003-ban kiírt pályázatára jelentkezőknek tehát nemcsak egy tágasabb és parókiával megtoldott templomépületet kellett elképzelniük, de mindezt a szentendrei "ékszerdoboz" szélén, egy előnytelen saroktelken és azon az általánosan is igen magas színvonalon, ami az elmúlt években épült evangélikus templomokat jellemzi.

A neves templomépítészek közül a pályázatot végül egy szentendrei építész, az Ybl-díjas Kocsis József nyerte el Barnabás és Gáspár fiával, továbbá Kutasi Attila kollégájával, és az már az első pillanatban is látható, hogy nem érdemtelenül. A templom bejáratával ugyan elfordul a forgalmas kis terecskétől, mivel az egy félig nyitott kapu mögött, a patak felé néz, ugyanakkor letisztultan súlyos tömege egyszerre teszi megkerülhetetlen középponttá és formálja egyben korszerű jellé is a gyülekezeti üzenetet. Istennek ez az új háza nem akar mindenáron az ég felé törni, inkább egyszerű és biztos lábakon áll, mint egy kora keresztény templom még a Szentendrére egyébként oly jellemző barokkon jóval innen - és furcsa módon talán éppen ez a látszólagos hagyomány nem tisztelet tágítja ki itt a korábbi tér vélt határait. Szentendre már rég nem ékszerdoboz, és Kocsisék új épületegyüttese is sokkal inkább ütős puritánságával, mint az esetleges túlzott alkalmazkodással fejleszti tovább azt a sokféleséget, amit ebben a kisvárosban annyira szeretünk.

A templom kisméretű, szürke dunabogdányi kőből rakott fala is nélkülöz minden cirádát, az utca felé fordított apszisa, rajta a kövekből kirajzolódó, karcsú kereszttel mégis valóságos emlékművé teszi. A patakkal párhuzamosan, hosszában elrendezett épületegyüttes talán legfőbb erénye, ahogy a környéket ismerők biztos tudásával bontja ki és hozza az újjal egységbe az addig rejtve maradt szépségeket: a gondosan visszafogott méretek ritmusát a patak túlsó partjáról kínálkozó látképpel, a vízszintesen végigfutó mellvédet a toronnyal, az új templomkaput rövidesen már zölddel körbefogó öreg gesztenyefákat.

Ebből az új térteremtésből számomra csak a torony lóg ki: érteni vélem ugyan nyitott campanile jellegét, de a tetejére rakott harangház elméretezettnek látszik, hideg, súlyos tömbje szinte a földbe nyomja az alsó részt, és a fenti keresztmotívumból is mintha sok lenne.

De a végső hatás ekkor még mindig rejtve marad, és ebből csak az részeltetik, aki egyszer belép a templomtérbe. A külső lecsupaszított tömbszerűség ugyanis elsősorban ide koncentrál, az apszisfal, ami kint az utca felé fordul, itt transzcendens fénypászmát enged a szentély keresztje köré, alul a padló vöröses feketéje és a Kocsis testvérek szikáran visszafogott padsorai szinte tisztító hatású harmóniában teszik emelkedetté a templomi csöndet. A kettő között a falak színe pedig kifejezetten merész, mégis telitalálat: a hol sima, hol foltosan kékre csiszolt velencei stukkóvakolat a mennyezeten szinte éteri felhőgomolygásokat ad ki.

az OCTOGON Építészetkritikai

Műhely tagja

Új evangélikus templom és gyülekezeti központ Szentendrén
Új evangélikus templom és gyülekezeti központ Szentendrén
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.