A fejlesztés a megelőzés kultúrájában

Frida Balázs Donország? című cikkének (március 17.) néhány apró tévedéséből csak kettőt ragadnék ki. Először is, az EU fejlesztési stratégiája nem írja elő a tagországoknak, hogy "GDP-jük 0,7 százalékát közvetlenül a globális problémák kezelésére fordítsák".

A 2001-es göteborgi tanácsülésen ugyan a lehető leghamarabb teljesítendő kívánalomként valóban elhangzott (igaz, a GDP-vel nem összetévesztendő bruttó nemzeti jövedelmet, a GNI-t véve alapul) ezen - egyébiránt a "fejlett országok" számára az ENSZ által már 1970-ben előírt - bűvös szám, ám azt 2003-ra is mindössze a világ öt országa (Norvégia, Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország) tudta elérni. A 2002-es barcelonai csúcson az unió arra vállalt kötelezettséget, hogy 2006-ra közösségi szinten a GNI legalább 0,39; tagállami szinten pedig 0,33 százalékát fogja fejlesztési célokra fordítani. Utóbbi teljesítésére a tavaly csatlakozott tíz tagállam egyikének sincs reális esélye.

Másodszor: a szerző "megszálló, katonai jellegűnek" minősíti a magyar kormány iraki szerepvállalását. A kormány a központi költségvetés nemzetközi fejlesztési együttműködési (NEFE) előirányzatából - amely csak egy része az ország fejlesztési célú kiadásainak - több "békeépítési" tevékenységet, projektet finanszírozott Irakban. Az ugyan nem egyértelmű, hogy ezek közül melyiket illeti F. B. a negatív kicsengésű "megszálló" és "katonai" melléknevekkel, ám feltehetően nem az ivóvíz- és szennyvíztisztítási tapasztalataink átadását, a szívgyógyászati eszközök adományozását vagy akár a választások lebonyolításának támogatását. A fentieken túl a kormány iraki rendőrök (nem katonák) kiképzését támogatta.

A béke, biztonság és stabilitás megteremtése előfeltétele a fejlesztés alapvető céljának: a szegénység csökkentésének. Ezt feltehetően a civil szervezetek is elismerik. Az EU fejlesztésért felelős minisztereinek tanácsa már 1998 novemberében hangsúlyozta a fejlesztési együttműködés jelentőségét a béketeremtésben, sőt, arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy a "célország" általános belpolitikai helyzetét figyelmen kívül hagyó fejlesztés hatásai akár negatívak is lehetnek. A szerző által szintén több ízben hivatkozott ENSZ-nek a főtitkára, Kofi Annan a fegyveres konfliktusok elleni fellépés kapcsán pedig 1999-ben a "megelőzés kultúrájának" fontosságára hívta fel a közgyűlés figyelmét, s az ezen kultúra kialakításához szükséges stratégiában a fejlesztési politikának is fontos szerepet szánt.

A szerző közgazdász

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.