Alternatív gazdasági és társadalmi modellt vitattak meg kedden a budapesti Corvinus Egyetemen. A vita kiindulópontja az volt, hogy a globális kapitalizmus válságba jutott és ebben mindenki egyet értett.

Úgy osszuk el a világ forrásait, hogy mindenkinek annyi jusson, amennyire feltétlenül szüksége van – javasolja a Progresszív Hasznosítás Elmélete (Progressive Utilisation Theory, PROUT). Egy múlt századi, indiai filozófus, Prabhat Ranjan Sarkar nevéhez fűződik ez a gazdasági és társadalmi modell, amely nem csak kívánságokat fogalmaz meg, hanem a termelésben érvényesítendő elveket is. Ma már világszerte működnek kisebb gazdasági egységek, amelyek e modell szerint épülnek fel. A PROUT-ot ismertető könyv a közelmúltban jelent meg magyarul, a szerző a budapesti Corvinus Egyetemen főként közgazdászokból álló panelbeszélgetésen vett részt.

A cél nem a profit, hanem az ember

A PROUT szerint vannak alapvető szükségletek, amelyekre mindenki jogosan tarthat igényt. Ezek körét úgy kell országonként meghatározni, hogy az ember képes legyen teljes életet élni, azaz szellemi és lelki fejlődésének ne álljon az útjában a nyomor – derült ki Dada Mahesvarananda a vitaindítójából. A gazdaságnak értelme, célja a lelki és spirituális kiteljesedés, ami egyre több ember szerint az életben a fő dolog - mondta.

Három tulajdonformát ismer el a PROUT, amely szerint a létezett szocializmusban az állami, a kapitalizmusban pedig a magántulajdon koncentrálódott káros mértékben. A szóban forgó alternatív modell elismeri e kettő létjogosultságát, de a magántulajdon működését korlátozná, az állami tulajdon vezetését demokratizálná és közhasznúvá tenné, emellett pedig erősen pártolja a szövetkezeti tulajdont, amelynek a működésében bevezetné a „gazdasági demokráciát”. Ez azt jelenti, hogy a tagok valóban beleszólhatnak a döntésekbe, és ténylegesen birtokolják a céget.

A PROUT jegyében működnek már szövetkezetek világszerte: Albániában mikrohiteleket szolgáltat egy szövetkezet kisvállalkozóknak, akik közösen pályázhatnak érte és kezességet kell vállalniuk egymásért. Lengyel- és Csehországban ökogazdálkodást elősegítő vidékfejlesztési centrumok működnek a PROUT elvei szerint.

Rákos fejlődés

Mahesvarananda előadására reagálva a Corvinus professzora, a környezetgazdász Kiss Károly elismerte, hogy a jelenlegi rendszer nem tudja a környezetpusztítást megfékezni, de szerinte a megoldást nem az ember spirituális, egyéni fejlődésétől kell remélni, „mert az ember sosem fog megjavulni”. Kiss szerint korlátozni kell a piacgazdaságot, például a légszennyezés terén, azonban maga a piacgazdaság jó. A korlátok felállításában a főszerep szerinte a „környezetvédő elitre” vár, amely máris sikeresen vívott ki olyan egyezményeket, mint légyszennyezést korlátozó a kiotói egyezmény.

Bogár László, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára azt boncolgatta, hogy vajon milyen esélyei vannak a PROUT mozgalomnak most, amikor a globális kapitalizmus működési logikáját „masszív hatalmi struktúrák tartják fent”. Bogár szerint kritika alá kell vennünk a gazdasághoz fűződő eszmerendszerünket, mert a gazdaság szétveri a létfeltételeinket, tehát a rákos sejt logikáját követi. A nemzetközi tőke kegyeiért versengő államok egymás alá kínálnak az adórendszerükkel, ami pedig Bogár szerint az öngyilkosság egyik módja.

Dolgozói tulajdon

Síklaky István közgazdász vitába szállt Kiss Károly nézeteivel: a piacgazdaság valóban lehet jó, azonban a tőkés piacgazdaság nem. A tőkés gazdaság lényege, hogy teljesítmény nélkül lehet meggazdagodni. Ezzel szemben a piacgazdaság egy munkaszervezési elv, amelynek a tervutasításos válfaját láttuk a szocializmusban, míg a vállalkozás és a fogyasztás szabadságára épülő verziója a tizenkilencedik században működött, az atlanti kultúrkör országaiban. Ma tőkés „nem-piacgazdaság” van, mondta Síklaky az elhatalmasodó tőkekoncentrációra és az óriáscégek hegemóniájára utalva. Ezzel szemben „nem tőkés piacgazdaságra” van szerinte szükség.

Síklaky felhívta a figyelmet, hogy a magyar közgazdászok által működtetett Fennmaradás Műhely lényegében ugyanazokat az elveket szorgalmazza, amelyeket a PROUT. Abból indulnak ki, hogy a mai rendszer a növekedés kényszere miatt elpusztítja az életfeltételeinket, miközben egyre többen nem tudnak rendesen megélni. A növekedést a kamatozó pénzrendszer váltja ki, állítja Síklaky, aki ezért egy olyan rendszert szorgalmaz, amelyben a kamat folyamatosan és mindenkor csökken.

A közgazdász szerint nem csoda, hogy a PROUT és a Fennmaradás Műhely hasonló megoldásokban gondolkodik: „ezt diktálja a korszellem”, amely arra vezet bennünket, hogy a gazdaságban is az Univerzum mindenkire kiterjedő jóságára törekedjünk.

A vitában elhangzott egy gyakorlati kérdés a PROUT-ra vonatkozóan, a választ mégsem Mahesvarananda adta meg, hanem Síklaky. Azt kérdezte valaki a közönségből, hogy mi történik, ha egy kis cég a tulajdonos tehetségének köszönhetően megnő és eléri azt a határt, amely fölött a PROUT már azt javasolja, hogy kerüljön állami tulajdonba. A PROUT szerint ugyanis a szövetkezeti forma nem működik nagy cégek esetében. Síklaky válasza: a cég addig maradjon az alapító tulajdonában, amíg személyesen részt vesz a munkában, de ha el akarja adni, akkor ne kerülhessen egy pénzügyi befektető birtokába, aki csak jövedelmet akar húzni belőle, hanem az ott dolgozó kollektívának legyen elővételi joga rá.

Az a körülmény, hogy e vitát a főáramú gazdaságtan egyik erődjében, a Corvinuson tartották, már jelzi, hogy valami nincs rendjén a gazdaságban – fogalmazták meg többen is zárszavukban.