Bolkestein és Wolfowitz is megosztja Európát
A stabilitási paktum reformja és a lisszaboni versenyképességi stratégia félidős áttekintése - ezt a két témát helyezte a kedd este kezdődött, ezúttal gazdasági EU-csúcs napirendjére a soros luxemburgi elnökség. Az elsőt azonban - köszönhetően az EU-t és a pénzügyminiszterek tanácsát, az Ecofint egyaránt vezető Jean-Claude Juncker kormányfő jó időzítésének és kitartásának - a pénzügyminiszterek vasárnap éjjelre lényegében megoldották. Mint megírtuk, a maastrichti kritériumokat változatlanul hagyták, de lazítottak az euróövezet költségvetési alapvetésének számító paktum merevségén, bürokratikus jellegén. Számos "enyhítő körülményt" figyelembe vettek a túlzott deficiteljárás megindításának kivédésére. (Köztük a Magyarország számára is kedvező lehetőséget, amely megengedi, hogy egy ötéves időtartam alatt először 100 százalékban, később évente 20-20 százalékkal csökkenő mértékben le lehessen számítani az államháztartási hiányból, a nyugdíjreform hatásából, a magánpénztári befizetésekből adódó bevételkieséseket.)
Az Ecofin előzetes megállapodását az állam-, és kormányfőknek - köztük a magyar küldöttséget vezető Gyurcsány Ferencnek - így már csak jóvá kell hagyniuk. Vállalva az Európai Központi Bankkal (EKB) való konfliktust is. Frankfurt ugyanis "komolyan aggódik", hogy a paktum lazítása a pénzügyi fegyelem gyengülését eredményezi. Az EKB azt is közölte, hogy esetleg kamatot kell emelnie emiatt. (A kamatláb igen hosszú ideje változatlan.)
Lisszabon félidős felülvizsgálatának részeként az EU-vezetők szóba hozzák annak egyik legaktuálisabb és éppen legvitatottabb elemét, a Bolkestein-irányelvet. Tegnap Juncker és José Manuel Barroso európai bizottsági elnök is arról beszélt, hogy szükség van az európai gazdaság mintegy 70 százalékát adó szolgáltatási szektor felszabadítására, de az irányelvet át kell dolgozni. Különösen a "származási ország elvét" rögzítő passzust vitatják: főleg a franciák, a németek, a belgák és a svédek látják benne a szociális jogokat megnyirbáló dömping (értsd: a versenyelőnybe kerülő kelet-európai konkurencia) veszélyét. Az új EU-tagok, köztük a magyar diplomácia védi a Bolkestein-direktívát, és ezt a passzust is. Utóbbi rögzíti: a szolgáltatók más tagállamban is annak az országnak a jogszabályai - a többi közt minimálbére - alapján működhetnének, ahol be vannak jegyezve.
A pénzügyminiszteri vacsora napirendjén szerepelt a Világbank leendő új elnökéről folytatott véleménycsere. A kialakult gyakorlat szerint a két, washingtoni székhelyű pénzintézet közül a Világbank élére az USA, a Nemzetközi Valutaalapéra (IMF) Európa állíthat jelöltet. A huszonötöket megosztja George W. Bush elnök javaslata: Paul Wolfowitz jelenlegi védelmiminiszter-helyettest több tagállam neokonzervatív héjának tartja. Ő volt az egyik értelmi szerzője az Irak elleni amerikai háborúnak. Európa két évvel ezelőtt kialakult megosztottsága (kicsiben) ismét megjelenik: Wolfowitzot nyíltan csak a britek, burkoltabban Amerika többi iraki szövetségese támogatja.
A luxemburgi elnökség nem tervezte, hogy már most döntés szülessen arról: elfogadják-e. Megvárják, amíg Wolfowitz nemsokára Brüsszelben is kifejti elképzeléseit; meghívója Louis Michel, a fejlesztési politikáért felelős EU-biztos. A Világbankban együtt az EU-tagországok a legnagyobb részvényesek, de külön-külön az USA és Japán, márpedig utóbbi is Wolfowitzot támogatja.
A luxemburgi elnökség hátralévő nagy programja az a kísérlet, hogy júniusig lehetőleg szülessen megegyezés az EU 2007-2013-as költségvetéséről. Ez a csúcson még csak érintőlegesen kerül szóba: a tárgyalások alacsonyabb szinten folynak. A pesszimista vélekedés szerint jó, ha nyárig a kiadási főszámokról sikerül megállapodni. Kétségtelen: olyan, belső versenyfutásról van szó a tagállamok között, amelynek belpolitikai tétje is óriási.
