Így aztán nem is sejtik, hogy lesz idő, amikor sürgető feladat lesz konkurenciát állítani a kereskedelmi televíziózásnak, és erre a könyv látszik majd a legjobb eszköznek. A könyv, amelyet híres emberek ajánlanak a közszolgálatin, hogy így ösztökéljenek olvasásra. Egyáltalán: azt is próbálják meg elképzelni, hogy nincs tévé. Persze már akad itt-ott, műszaki boltok kirakatában, néhány presszóban és művelődési házban, a másodikon, Baloghéknál, de úgy általában nincs. A heti négyszer fél adásnap még a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy a szabadidő eltöltésének méltóbb formáitól vegye el a magyarság kedvét.

Ehhez képest már akkoriban is nagy bajok voltak az olvasási hajlandósággal. Erre utal legalábbis, hogy a KISZ Központi Bizottsága József Attila nevét kölcsönvéve olvasómozgalmat hirdetett. "Verseinek művészi értéke, gazdag mondanivalója a magyar irodalom legkimagaslóbb művelői közé emeli a mosónő fiából lett proletár költőt" - indokolták a névválasztást, hangsúlyozva, hogy "József Attila irodalmi hagyatéka napjainkban is nagy tettekre lelkesíti az ifjúságot, s versei gyönyörűséggel töltik el az olvasók szívét".

Gyönyörűség ide vagy oda, egy mozgalom akkor az igazi, ha jól meg van szervezve. A szóban forgó történetesen "állandó jellegű" volt, bárki bármikor csatlakozhatott hozzá. "A fiatalok műveltségének, olvasottságának színvonalbeli különbségeit figyelembe véve" három fokozatra tagolódott: a kezdő olvasók a bronzjelvény megszerzését célozhatták meg, a gyakorlottabbak az ezüstöt, a profiknak - oppardon: akik "elmélyült irodalmi érdeklődést" tanúsítottak - pedig ott volt az arany.

Bronzfokozatú olvasó viszonylag egyszerűen lehetett az ember. El kellett olvasnia a kötelező olvasmányok közül négy könyvet - a szervezők beérték a Toldi trilógiával, Fagyejev Ifjú gárdájával, esetleg Makarenkótól Az új ember kovácsával -, ugyancsak négyet az ajánlott művek listájáról, és ismernie kellett József Attila élettörténetét. Az ezüst fokozat elnyeréséhez már hat kötelező mű volt az előírás - Anyegin, Goriot apó, Anna Karenina, Rob Roy -, emellett hat ajánlott, köztük némi szakirodalom, plusz két József Attila-vers kívülről. Ha valaki aranyjelvényes olvasó akart lenni, nyolc kötelező - a Csendes Donnál nem adták alább - és kilenc ajánlott könyv volt a penzum, be kellett vágni négy verset, és behatóan kellett ismerni a költő életét.

Az ajánlott műveket tizenhat sűrűn szedett oldalon közölte a füzet. Régi és kortárs magyar irodalomból, szovjet és népi demokratikus irodalomból, klaszszikus világirodalomból (orosz, valamint egyéb kategóriában) választhatott a vállalkozó kedvű mozgalmár, aki emellett szemelgethetett "a kapitalista országok mai haladó irodalmából", valamint az ismeretterjesztő művek közül is. Az utóbbiak között természetesen külön csoportban indult például Kádár János Szilárd népi hatalom, független Magyarország című műve és a Műanyagok a kisiparban című alapvetés.

Ha az ember kiválasztotta a neki tetsző könyveket, aztán elolvasta őket - a kezdeményezők tanácsát követve nem túl gyorsan, viszont jegyzetelve -, akkor tényleg nem maradt más dolga, mint beszámolni az olvasottakról. Erre a helyi KISZ-szervezet vezetősége által megbízott szakemberek előtt lehetett sort keríteni, persze kötetlenül. Akár egy beszélgetés, akár egy olvasóköri kiselőadás, netán egy ankéton elmondott hozzászólás megfelelt a célnak.

Még senki sem sejtette, hogy lesz idő, amikor minden könnyebben megy majd. Nem lesz beszámoló, olvasójegy, jelvény - szavazás lesz, semmi más.