Az ír rocksztár, Bono és a féltucatnyi szakmai jelölt helyett George W. Bush egy politikai személyiséget javasol a Világbank élére. A 61 esztendős Paul Wolfowitz eddig a védelmi tárca miniszterhelyettese volt, és az elmúlt négy évben az amerikai külpolitika hangadójává vált neokonzervatív csoport egyik legbefolyásosabb tagjának tartották. A háború fő szószólójaként könnyű győzelmet és a felszabadítókat az utcákon virággal köszöntő irakiakat ígért.

A Világbank elnökét a szokásjog szerint az USA adja, míg testvérszervezete, a Nemzetközi Valutaalap élére Európa állít jelöltet. A felek megvétózhatják egymás javaslatait. Bush elnök tegnapi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy Silvio Berlusconival már beszélt Wolfowitz jelöléséről. Viszont nem esett szó sem az olasz kormányfő válaszáról, sem esetleges más európai politikusokkal folytatott beszélgetésekről.

Wolfowitzot ismerősei és kollégái briliáns elmének, feddhetetlen, tisztességes embernek tartják. Ha kinevezését jóváhagyják, a demokrácia aktív terjesztésének híveként mindenképpen ideologikusabb világbanki elnök lenne, mint az 1995 óta hivatalban lévő James Wolfensohn. Az Egyesült Államoknak szakmai vitája is van a Wolfensohn által eddig követett politikával. Míg a Világbankot régebben a nagy, látványos projektek favorizálásával vádolták, a jelenlegi elnök irányítása alatt a szegénység csökkentését tűzte ki célul, és a Clinton-adminisztráció támogatásával a kölcsönök hatékonyságára helyezte a hangsúlyt. A Fehér Ház viszont újabban azt sürgeti, hogy a kölcsönök helyét vegyék át a vissza nem térítendő adományok. A Világbankban erről azt gondolják, hogy a közvetlen segélyezéshez nincs szükség banki struktúrára, és az intézmény létét a bank alaptőkéjének felélése is veszélyeztetné.

Steve Radelet volt amerikai pénzügyminiszter-helyettes a jelölés kapcsán felidézte Robert McNamara volt védelmi miniszter 1968 és 1981 közötti, világbanki elnökként betöltött szerepét. McNamara mindent elkövetett, hogy a világbanki segélyek elsősorban az USA politikai szövetségeseinek jussanak. Radelet úgy véli, hogy a párhuzam idegessé teszi az európai vezetőket.

Bush szerint Wolfowitz "együttérző, tisztességes ember, aki remek munkát végez majd a Világbanknál". A Reagan- kormány idején a politikus indonéziai nagykövetként szolgált, van tehát tapasztalata a fejlődő országok gondjairól. Az idősebb Bush elnöksége alatt a védelmi tárca politikai ügyekben illetékes államtitkára volt, majd a washingtoni Johns Hopkins Egyetem Paul Nitzéről elnevezett külpolitikai intézetének dékánjaként dolgozott.

Bush választása rövid idő alatt a második konfrontatív személyi döntés. Az első a szintén héjának számító John Bolton külügyi államtitkár ENSZ-nagyköveti jelölése volt. Az elnök mindkét esetben olyan személyt szeretne kulcspozícióba juttatni, aki erősen kritikus a nemzetközi szervezetekkel szemben. Másrészt két, radikális nézeteiről ismert politikus kerülne olyan szerepbe, ahol az eddiginél kevesebb lenne az amerikai külpolitikára gyakorolt közvetlen befolyása.

Paul Wolfowitz