Az elfelejtett Füsi

Március 13-án mutatja be a Radnóti Színház Luigi Pirandello IV. Henrik című drámáját - Füsi József fordításában.

Füsi? Az meg kicsoda? - kérdezhetné ma tíz olvasó vagy színházlátogató közül kilenc. Joggal, hiszen négy és fél évtized múlt el a kiváló író és műfordító halála óta: ennyi idő elég, hogy bárkit is elfeledjünk.

Magam kisgimnazistaként hallottam néhány felolvasását a rádióban, akkor még Füsi-Horváth József néven szerepelt, s a budapesti olasz gimnáziumban oktatta a növendékeket.

Amikor 1947 elején, a rádió irodalmi osztályán slapajkodva, megismertem, már csak a Füsi vezetéknevet használta. Szinte naponta megjelent Képes Gézának, az osztály egyik vezető munkatársának szobájában, és áradt belőle a szó. Mestere volt az élőszónak. Egyébként egyazon évben született ő is, Képes is: 1909-ben.

Füsi? Az meg kicsoda?- kérdezhetné matíz olvasóvagy színházlátogatóközül kilenc.

Füsi József akkor rendszeres szerzője volt a Petőfi napjai című rádiósorozatnak, amely 1949 közepétől már Petőfi világaként folytatódott. Előadásai rendszerint párbeszédes formában születtek és hangzottak el. Ezekben már készülődött a későbbi drámaíró. Az aszódi diák című Füsi József-színjátékot - amely a lázadó kiskamasz Petőfit rajzolta meg - 1953-ban mutatta be és sokáig nagy sikerrel játszotta az Ifjúsági Színház.

Már a negyvenes évek elején megjelent egy érdekes regénye, a Szárnyas farkasok; hőse, Gazsi, akkori prózánk egyik legszínesebb és legvonzóbb alakja. Lefordította Benvenuto Cellini életrajzát és Boccacciónak Dantéról írt művét. Füsi József nemes és szellemes esszéket írt, Leonardo da Vincit megidéző tanulmánya az egyik csúcsteljesítmény.

De a színház izgatta talán legjobban! A Boccaccio címmel ismert Suppé-operetthez új szövegkönyvet írt a rádiónak, ez lett A certaldói vásár; sokszor ismételték. És vajon tudnak-e színházaink dramaturgiái arról, hogy van egy Füsi József-vígjáték, A koporsós leánya? Hallottak-e arról, miféle szatíra a Harminc gróf? És miért nem került még közönség elé a Mama című dráma? (Persze, nem olvastam őket, csak tudok róluk...)

Azt is hallottam tőle, hogy 1944 tragikus novemberében rendszeresen vitt élelmet egy Pozsonyi úti csillagos házba, Szomory Dezsőnek. A nagy író már igen elgyengülten várta érkezését, egyszer csak így szólt hozzá:

- Füsikém, behalok...

A szokatlan igekötő elhangzása után néhány nappal, november 30-án A párizsi regény írója örökre elment.

Pirandello IV. Henrikjét Várkonyi Zoltán játszotta el nagy sikerrel az akkori Madách Színházban, 1941 őszén; Antonio Widmar fordítását mondta. Huszonkilenc évvel később, 1970 őszén Várkonyi Zoltán rendezte a művet, a Vígszínház előadását, Latinovits Zoltán címszereplésével, Füsi József új fordításában. És miközben az új IV. Henrik az új fordítást mondta odafent a színpadon, a régi IV. Henrikben mondatról mondatra föltámadt a régi fordítás. Pirandellói helyzet...

Füsi Józsefnek van még három Pirandello-fordítása: Hat szereplő szerzőt keres; A férfi, aki virágot hord a szájában; Az ördöngös.

Világszerte irodalmi szenzáció 1958-ban a szicíliai Tomasi di Lampedusa regénye, A párduc. Füsi József nekiült a fordításának, és a munka dandárját már elvégezte, amikor 1960. augusztus 10-én, ötvenegy éves korában váratlanul elhunyt. A fordítást - kegyelettel, névtelenül - Kolozsvári Grandpierre Emil fejezte be.

Füsi József alakját a másik jó barát, Képes Géza idézte föl a Kritika 1979. évi 4. számában; három évvel később Nemeskürty István ír az Élet és Irodalomban a Tengeri szél című olaszországi útirajzkötetről, amelynek Füsi eredetileg az Egy lusta ember naplója címet adta. Ám a könyvterjesztés megvétózta! Hogy: ilyen címmel (?!) nem kelne el egy új magyar könyv...

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.