Az Control Arms kampányt 2003 októberében indította el az Amnesty International, az Oxfam és az IANSA, a kézifegyverekkel kapcsolatos nemzetközi akcióhálózat. Célja az, hogy csökkentse a fegyverek terjedését és a velük való visszaélést, továbbá hogy meggyőzze a kormányokat egy kötelező érvényű, a fegyverkereskedelmet szabályozó egyezmény létrehozásának szükségességéről. A nők elleni erőszak megszüntetéséért (NEEM) folytatott kampányt 2004 márciusában indította újtára az Amnesty International, melynek célja, hogy olyan törvények, intézkedések és gyakorlat honosodjon meg az egész világon, amely gátat vet a nők elleni hátrányos megkülönböztetésnek és az ellenük alkalmazott erőszaknak.

Mérhetetlen szenvedés a fegyverek nyomán

Legalább 650 millió kézifegyver van forgalomban a világon, és elsősorban férfiak tulajdonában, közülük pedig 60 százalékban magánszemélyek kezében. Az asszonyok és lányok pedig közvetlenül és közvetve is áldozatai az ennek nyomán kialakult fegyveres erőszaknak. A 15 éves Caroline és édesanyja a Kongói Demokratikus Köztársaságban szenvedte el a megaláztatásokat. 2003-ban akkor rabolták el őket, amikor éppen a szántóföldjükre tartottak, majd két hónapig tartották fogva őket. A katonák “minden reggel, minden délben és minden este áthurcoltak bennünket ugyanabba a házba, és arra kényszerítettek bennünket, hogy a földre feküdjünk, aztán megerőszakoltak. Mindegyikünket ugyanabban a szobában. Közben az arcunkba vágtak, gyomron vagy hátba rúgtak. Édesanyám keze eltört, még mindig dagadt, és nem tudja használni. Nekem a fenekem fáj még mindig, a karomat pedig soha többé nem tudom mozgatni. ...Tizenketten voltak a katonák." - szól a fiatal lány beszámolója.

A tizenkilenc éves Fatimát a saját férje lőtte lábon Irakban 2003 májusában a családja és a szomszédok szeme láttára. "Nagyon dühös volt, elővette a kalasnyikovját. A szomszédok rászóltak, hogy hagyjon békén. De ő rájuk se hederített. Belelőtt a lábamba. Nem éreztem a lábamat, mindkettő teljesen érzéketlen volt. ...Sütött a nap. Én fölnéztem a körülöttem álló férfiakra, és azt mondtam: 'Nem akarok meghalni!' Kórházba vittek." - meséli a borzalmakat. Tizenkét éves volt, amikor férjhez ment, de úgy bántak vele, mint egy szolgálóval, és rendszeresen bántalmazták. Megpróbált visszamenekülni a szülei házába, de a férje érte jött, hogy hazavigye. Amikor ő nemet mondott, a férje nagyon feldühödött, felkapott egy botot és verni kezdte, majd elővette a fegyverét, és meglőtte Fatimát. A sok szemtanú és a bűncselekmény súlyossága ellenére senki nem jelentette az esetet a rendőrségnek.

Erőszak számokban

A fegyverek mérhetetlen elterjedéséséből származó erőszakos cselekményeket számos statisztika érzékelteti. A lőfegyverrel elkövetett támadások például tizenkétszer gyakrabban végződnek halálesettel, mint bármely más fegyveres támadás. Dél-Afrikában minden 18. órában meghal egy nő jelenlegi vagy korábbi partnerének fegyverétől. Az Egyesült Államokban az otthon tartott lőfegyverek 41 százalékkal növelik annak esélyét, hogy a család valamelyik tagja gyilkosság áldozata lesz, ugyanakkor a család nőtagjaira vetítve ez az arány 272(!) százalékos. Franciaországban és Dél-Afrikában háromból egy asszonygyilkosságot lőfegyverrel követnek el, míg az Egyesült Államokban ez az arány háromból kettő. A családtagok ellen elkövetett emberölés az egyetlen olyan kategória, ahol a női áldozatok többen vannak, mint a férfiak, és az elkövető majdnem mindig a partner vagy egy férfi rokon.

Denise Searle, az Amnesty International kommunikációs és kampányigazgatója szerint "nemi hovatartozásuk miatt a nők különösen veszélyeztetettek bizonyos bűntények - a családon belüli erőszak és a nemi erőszak - szempontjából. Mivel szinte soha nem a nők birtokolják és használják a lőfegyvereket, azt mondhatjuk, hogy aránytalanul sokat szenvednek a fegyveres erőszaktól. Egyesek arra hivatkoznak, hogy a nők és a család védelmére tartanak lőfegyvert, ám a valóság éppen az ellenkezője ennek. A nők látni se akarják a fegyvereket." - állítja az igazgató.

Már vannak eredmények

A  Nők elleni erőszak megszüntetéséért (NEEM) és az Illegális fegyverkereskedelem ellen (Control Arms) folytatott kampányok ügyében Johannesburgban tartottak konferenciát, ahol számos eredményről is beszámolhattak. Kanadában 1995-ben megszigorították a fegyvertartásra vonatkozó jogszabályt, melynek eredményeként 2003-ig a nők sérelmére elkövetett fegyveres emberölések aránya 40 százalékkal csökkent. Ausztráliában 1996-ban dolgozták át a fegyvertartási törvénycsomagot, ahol a női áldozatok aránya öt év alatt a felére csökkent. Brazíliában a közelmúltban tiltották meg 25 évesnél fiatalabbak számára a fegyvertartást, mivel a rendkívül nagy számú fegyveres támadások elkövetői között igen sok a fiatal férfi.

Ajánlások az erőszak visszaszorítására

A szervezetek által kiadott jelentés több ajánlást is megfogalmaz, amelyek foganatosítása sokat lendíthetne a kialakult helyzeten. Ilyen lenne többek között az, hogy minden fegyvertulajdonos számára kötelezővé kell tenni a fegyvertartási engedély megszerzését, amelynek kiadását szigorú feltételekhez kell kötni. A családdal kapcsolatos erőszakos magatartás például legyen kizáró ok. További javaslat, hogy az egyes országok törvényei nyilvánítsák bűncselekménynek a nők elleni erőszakot, alkalmazzanak megfelelő büntetési tételeket, és szerezzenek érvényt ezeknek a jogszabályoknak. Írjanak elő kártérítési tételeket is az áldozatok számára, hiszen az elszenvedett erőszak utólagos “kárpótlása" valamelyest enyhülést hozhat az áldozatoknak. Fontos lenne az is, hogy a jogalkalmazás szerveinek alkalmazottait továbbképzés keretében tanítsák meg arra, hogyan tartsák tiszteletben a nők jogait, és amennyiben ezt elmulasztják, jogi úton vonják őket felelősségre.

A nők a férfiakkal egyenlő mértékben vegyenek részt a békefolyamatokban, valamint a polgári életbe való visszatérést segítő programokban, ezzel biztosítva az illegális és feleslegessé vált fegyverek tényleges begyűjtését - szól a következő ajánlás. Jöjjön létre olyan fegyverkereskedelmi egyezmény, amely megtiltaná a fegyverek exportját olyan célállomásokra, ahol feltételezhetően nők vagy mások emberi jogainak megsértésére használnák azokat. Tiltsák meg azt, hogy magánszemélyek katonai fegyvereket birtokoljanak, kivéve azokat a nagyon különleges eseteket, amikor a fegyvereket éppen az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében van szükség - írja közlemény.

(Az Amnesty International jelentése nyomán)

A 18 éves Ahlam Abd al-Zahra Idrisnek amutálni kellett a lábát, miután brit erõk támadtak a házukra, ebéd fõzés közben, 2003-ban