Levelében úgy fogalmaz, hogy "személyes ellenségének" tekinti a kormányfőt, mert ön szerint ő a felelős az ügynökügyben keletkezett káoszért, így az ön nevének nyilvánosságra kerüléséért is.

- Továbbra is baloldali vagyok, ahogy mindig is az voltam, ilyen a családi indíttatásom. Nem leszek a jobboldal, de a baloldal játékszere sem. Én is olvastam az Indexnek adott Gyurcsány-interjút, amelyben a kormányfő azt mondta, hogy "nehezen éli meg", amiért azt írtam: "első számú ellenségemnek" tartom. Egyetértek vele, hogy kijelentette: "embertelennek tartom az eljárást, Szegvári Kati levele pedig még akkor is megindított, ha az abban foglaltak nagyobbik részét igazságtalannak tartom". Egy neves baloldali gondolkodó azt írta nekem: "A helytelenül és pontatlanul »ügynöknek« nevezett személyek bűnbakok. Ők felelnek azért, amit a rendszer tett, s aminek oka a rendszer volt, még csak nem is a vezetői".

Ez rendben is van, de mit keres a Gyurcsány Ferencnek írt nyílt levélben Apró Piroska "hatalmas villája" vagy a néhai Apró Antal, illetve a kormányfő "kedves feleségének" az említése?

Azt akartam ezzel mondani, hogy a kormányfőnek ki kellett volna állnia és elmondani a maga sorsát, hátterét, ezzel is illusztrálva, milyen bonyolult a helyzet, és hogy a listákkal csak a múlt egy szelete tárul fel. És az sem ártott volna, ha a hatalom nagyobb felelősséggel kezeli a múlt feltárásának nevezett folyamatot. Hol vannak azok, akik beszervezés nélkül súgtak be, tettek tönkre családokat? A mostanában tett végiggondolatlan kijelentések sokak számára adtak muníciót ahhoz, hogy a zavarosban halásszanak. A hatalomnak felelőssége van, és ezt most számomra Gyurcsány Ferenc testesíti meg. Amúgy meg ahhoz képest, hogy mit gondol rólam a jobboldal, ez a második szociálliberális kormány, amelynek regnálása alatt ellehetetlenülök.

Egy átlagos magyar újságolvasó ismeri Gyurcsány Ferenc családi hátterét.

Dehogy ismeri. Az "átlag magyar" nem olvas újságot.

Nemrég a parlamentben Mécs Imre, az 56-os halálraítélt azt mondta Horn Gyulának ajánlva, hogy a bizalmat rombolták szét a "rohadt szolgálatok". Ön ennek a szolgálatnak volt a tagja. Ez idő alatt lett neves riporter.

Nem voltam tagja a szolgálatnak, nem kaptam fizetést, saját magamat kellett megfigyelnem, hogy külföldön be akarnak-e szervezni. A karrieremet sem egyengették. Én nem érzem magam áldozatnak. Engem nem zsaroltak. Én most már tanúvá akarok válni, mint az egyik beszervezett és lelepleződött ember annak érdekében, hogy elmondjam, milyen volt az a rendszer, és milyen a mostani. Egyik németországi utamat követően keresett meg a magyar belügy azzal, hogy tudomásukra jutott: szerepelek a németek hírszerzésének beszervezési tervében. Nem beszélünk róla - mondták, ha segítek nekik. Maga mit mondott volna, ha cserébe biztonságban tudhatja a családját? És még hisz is abban, hogy ezt az országot, vagyis Magyarországot meg kell védeni.

Tudja, hogy milyen papírt írt alá?

Valamiféle titoktartási nyilatkozatot.

Mikor keresték meg utoljára?

1989-ben, de két évvel előtte már nem volt velük kapcsolatom. Legalábbis így emlékszem. A legvégén azt kérdezték, hogyan érzem magam a tévében, bántanak-e? Azt feleltem, hogy jól érzem magam, nem bántanak.

A családja, a fia, a tanítványai hogyan fogadták a történteket?

A fiam úgy fogadta, ahogy egy tisztességes gyerekhez illik. Hihetetlenül sok együttérző levelet kaptam a tanítványaimtól, de egyelőre nem tanítok.

"Egyelõre nem tanítok"