Tökéletesen végzik a lehetetlent
Pénz, pénz és még egyszer pénz. Ez minden, ami kell ahhoz, hogy felvegyük a harcot az elemekkel, amelyek tankcsapdákat, lövészárkokat, bombatölcséreket, krátereket, és egyéb méretű kátyúkat hagynak a főváros útjain. Az úthibák betömése ugyanis nem elhatározás, nem szakértelem, nem technológia kérdése, csupán anyagi természetű ügy. Alapvetően így vélekedik a budapesti kátyúkérdésről Dr. Fi István professzor, a műszaki egyetem út- és vasútépítési tanszékének vezetője.
A szakember mindenek előtt leszögezi: elvileg a nagyobb forgalmat bonyolító főútvonalakat úgy tervezik, hogy azok élettartama húsz év legyen, míg a mellékútvonalaké legalább tíz. Ezzel szemben a főváros úthálózatának átlagos életkora túl van a három évtizeden, vannak olyan főútvonalak, amelyek már csaknem fél évszázada viselik az egyre növekvő terheket. A hálózat tehát elöregedet és nem csak a felső burkolatok, de az alapok is mennek tönkre.
Az utakat a tervezésükkor úgy méretezik, hogy teljes élettartama alatt mennyi, úgynevezett nehéz tengely, vagyis legalább tíz tonnás jármű megy majd át rajta. Ha több az elképzeltnél, akkor az út egyszerűen eltörik. A repedésekbe befolyik a víz, amely a hőingadozás hatására szétfeszíti a rést. A jég, az idő és az alátámasztatlan burkolaton haladó forgalom megteszi hatását: kialakul a kátyú. Idővel ez a folyamat felgyorsul és egyre több úthiba alakul ki.
Fi István azonban azt is világossá tette, hogy fagypont alatt nem lehet a hibákat rendesen kijavítani. Csak ideiglenes megoldás jöhet szóba, ami valóban kidobott pénznek tűnik. A közlekedés biztonsága, valamint a futóművek és kerékabroncsok védelme szempontjából mégsem felesleges kiadás.
A tartós javításnál a kátyút körbevágják, és meleg aszfalttal kitöltik. Elvileg a folt külső szélét is fel kell melegíteni, mert csak így köthet rendesen egybe a két anyag. Ügyelni kell arra is, hogy a folt éppen olyan vastag legyen, mint az eredeti burkolat, mert csak így érhető el, hogy a terhelésre ugyan úgy reagáljon, mint a körülötte lévő aszfalt. Arra is érdemes volna figyelni, hogy mindig az ehhez értő szakemberek végezzék az útjavítást. Egy közműépítő cég ugyan képes kijavítani, de nem dolgoznak annyira pontosan, ezért tökéletes csak akkor lesz a kátyúzás, ha azt az erre szakosodott szervezet végzi.
Az erre szakosodott szervezet pedig az FKF Rt. Esztergályos Gábor főépítés-vezető meggyőződése, hogy ők tökéletesen végzik a lehetetlent, mert fagypont alatt képtelenség tartósan eltüntetni a kátyúkat. Megállás nélkül dolgoznak, az egyes brigádok tizenkét óráznak és megfeszített tempóban próbálnak legalább napi 500-600 kátyút betemetni, vagyis legalább anynyit, amennyi keletkezik. A főépítés-vezető ugyankkor hozzátette, hogy mindig minden rajtuk csapódik le. El kell viselniük a szitkokat, mert az autósok többsége képtelen megérteni, hogy ők nem a bajok okozói, hanem gyógyítói. Azt már fel se veszik, ha "beszólnak" nekik, azt viszont nehezen viselik, ha üvegekkel dobálják meg őket, vagy a kátyúzókra rálőnek riasztópisztollyal. Esztergályos Gábor is elismeri, hogy gyakran zavaró lehet, ha éjszaka zörögnek, zajonganak, de olyan ez mint a fogorvos. Nem csak azért mert ők is lyukakat tömnek be, inkább azért, mert a rendelőben sem öröm az élet, mégis túl kell lenni rajta. Csodák nincsenek, a legszebb öltöny nadrágja is idővel kitérdesedik. Hiába az eredeti anyag, a legjobb szabó és a leggondosabb munka, abból már nem lesz "templomba járó" nadrág. Nincs mese, pénz kellene egy új öltönyre.
Az FKF Rt. dolgozóinak mégis a foltozás a feladata. Az egyik brigád például tegnap kora délután, a Haraszti úton négy tonna aszfaltot dolgozott bele két, egyenként csaknem húsz négyzetméteres, teljes sávszélességű foltba. Majd következett egy újabb kátyú. Ők öntött aszfalttal dolgoznak, azt mondják az jobb, tartósabb, mint a hengerelt. Igaz drágább is. Hengerelttel inkább a kisebb lyukakat tömik be, de azt másik csoport csinálja. Egyszerre legalább tizenöt brigád dolgozik az úthibák kijavításán. Vannak, akik éjszaka is. Csak öntik a 240 fokos aszfaltot, szórják rá a gránit zúzalékot, hogy ha már nem zökken az út, ne is csússzon. És mennek kátyúról kátyúra. Nem állnak meg soha és félniük sem kell, hogy egyszer elfogy a dolguk.
