Az agrárdemonstráció csak kisebb részben szól a mezőgazdaságról - tényleges tartalma a hosszú választási kampányt bevezető politikai kóstolgatás, bár annak lehet, hogy torkos. A szakmai kérdésekben rég megegyezhettek volna: a kormány azt fogja megadni, amit muszáj megadnia, de már jóval korábban is megadhatta volna. Jakab Istvánék pontosan tudják ezt, de többet akarnak. Szakmai kérdésként követelik mindannak a pótlását, amit az elmúlt tizenöt évben elmulasztottak a kormányzatok - és mivel ez természetesen itt és most teljesíthetetlen, ebből következően azt szeretnék, hogy az elutasított követelések politikai ódiuma a Gyurcsány-kormányra hulljon vissza, és ezáltal javuljanak a jobboldal választási esélyei.

Ezt a célt szolgálták mindazok a változások, amelyek az idei gazdademonstrációt a korábbi évek hasonló megmozdulásaitól megkülönböztették: például a budapesti helyszín, amely állandó médiafigyelmet biztosít. A korábbiaknál profibb volt a szervezés, és idén nyíltan működött a pártpolitikai támogatás is. Ám amit nyertek a budapesti jelenléttel a médiában, azt elvesztették társadalmi támogatásban: a gazdák ügye miatt nem lesz forradalom Budapesten - még akkor sem, ha amúgy a fővárosban is erős az elégedetlenség a politikát és a politikusok teljesítményét illetően.

Noha a múlt héten érezhető volt némi bizonytalanság az MSZP berkeiben - lásd a pártelnök nyilatkozatát, melyben úgy foglalt állást, hogy már rég ki kellett volna fizetni a gazdáknak a járandóságukat -, vasárnap délutánra úgy alakult a helyzet, hogy a kormány ezúttal nem enged. Korábban engedett számos ügyben, legutóbb a BKV-sok bérköveteléseinek és a 65 éven felüli közalkalmazottaknak - mostanra a miniszterelnök bekeményített. Kérdés azonban, hogy kinek dolgozik az idő. Ha a fővárosban nincs is tömeges társadalmi támogatottsága a gazdáknak, vidéken bőven vannak tartalékaik: több megyében készülnek félpályás útlezárásra.

A demonstrációs bizottság azért nem akar megállapodni, mert vezetői - s mögöttük nyilván a Fidesz súgói - úgy ítélik meg: az idő nekik dolgozik. Ezért egyelőre az a központi kérdés számukra, hogy hol és kivel tárgyalnának - nem pedig az, hogy miről. Csakhogy a kormány számára sem pusztán szakmai ez a megmozdulás. Az a tét, hogy a baloldal sokadszorra is hagyja-e belekényszeríteni magát a vidék ellenségének szerepébe, vagy képes hiteles, józan érvekkel alátámasztott alternatívát felmutatni.