Mert a Vajdahunyad várát és a gazdatüntetés ideiglenes parkolóhelyét nem időkeréknyi, de fényévnyi távolság választja el egymástól. Minek a cséphadaró és a kitömött malac, mikor itt van több száz gépcsoda, szélben lobogó zászló, könnyen betűzhető transzparens, itt van a mai magyar mezőgazdaság, itt van az aktualitás. A gazdák nincsenek sehol.

A gazdák a Kossuth térre mentek. Még hétfő este érkeztek, eszmét cseréltek a téren, szalonnáztak hagymával, volt, aki Johnnie Walkert ivott és pizzát hozatott. Kedd reggel mentek a Parlament elé. Kivéve, aki járatta még a traktorja motorját, hogy melegben aludjon egy hunyást. A Lamborghini pilótája is lábát pokrócba bugyolálva a szervokormányra dőlve pihen. Még a kopogtatásra sem ébered. Most csak a csodálkozó városiak nézik a traktorkiállítást. A Massy Ferguson, a McCormick, a Ghibli Landini, a New Holland, a Renault Ares, a Fiatagri, a Steyer és a John Deere felhozatal közé azért egy-egy Zetor is keveredett és néhány MTZ néven ismert Belarus.

A Kossuth téren viszont már nagyban megy a demonstráció. A gazdák keverednek a jobboldali törzsközönséggel. Valaki kihangosítva beszél a tömegnek: "nem hagyjuk, mert nem hagyhatjuk..." közben transzparensek tűnnek fel, évek óta jól ismert szövegek: Mondjon le; A Föld azé, aki megműveli; Le a népnyúzó kormánnyal; Földet vissza nem adunk... meg más tartósított transzparensek kerültek elő, persze aligha a magtárak és gépszínek mélyéről. És persze a zászlók, amelyeket viszont nem kellett hozni. Valóságos háttéripara alakult ki a tüntetéseknek. Egy fiatal pár, karjaikban kötegnyi zászlót. - Kétezer, lyukkal kétezer-ötszáz - mondják meg se várva a kérdést.

Áll Franka Tibor a hosszú Hajdúböszörmény transzparens alatt a tér és a mezőgazdasági minisztérium épülete között az úton. Valamit nagyon magyaráz valakinek, akiről lerí, hogy annyi köze van a mezőgazdasághoz, mint Pörzse Sándornak, aki viszont a szónokok közelében áll a pulpituson. Már egy lány énekel csilingelő hangon, szép magyar dalt. Nagyon szépet, fáj is kicsit a szívünk... nem kéne.

- Ott egy nagy-nagy bajszú - örül meg a látványnak, aki igazi agrárdemonstrálót keres - szakasztott egy gazda. Rontanánk is rája, hogy válaszoljon, de hamar kiderül, nem gazda az, hanem Schuster Lóránt.

Wass Albert-idézet hangzik el a hangosbemondóból. A Báthory utca sarkánál másik zászlóárus, ott a kicsi kétezer, a címeres kétezer-ötszáz, rojttal a szélén háromezer, de abból se mindegy, hogy nemzetiszín a rojt vagy aranysárga. Valaki árpádsávosat keres, de az most nincs. A múltkor volt. Most csak könyvek vannak és jelvények tucatnyi formában. - Mennyi a turulos - kérdi egy idős asszony és kicsit csalódott, amikor megtudja, hogy háromszáz. Annyi, mint a kicsi kerek fiataldemokratás és a címeres-trianonos.

De hol vannak a gazdák? Tejet mérnek ingyen, pogácsát esznek dobozból és figyelnek. Kinézünk egy gazdaforma embert, de amikor vörösödő fejjel sípot fúj a kormány szó hallatán, tudjuk, melléfogtunk. A tömegbe beférkőzni szinte lehetetlen, de hamarosan kiderül, hogy a termelők közül sokan a körön és tömegen kívül foglaltak helyet. Néhány tótkomlósi gazda áll egy körben diszkrét távolságra a csődületen kívül. Kocsival jöttek, este mennek is haza. Roszkos Zoltán kétszáz hektáron gazdálkodik, agrárközgazdász, agrármérnök, növényvédő, talajtani és vállalkozásszervező szakmérnök. Barátja, kollégája Lehoczki Pál állattenyésztő üzemmérnök, de a többiek sem olyanok, amilyennek a városiak gondolják a gazdaembert.

Ők is azt mondják: nagy a gond. Csodásak a traktorok, tízmilliókat érnek, de színre úgy igaz, ahogy a gépekre kiírták. Mind a bankoké, a törlesztésük pedig több százezer forint, amit ma fizet a gazda, de nem lehet tudni, holnap képes lesz-e rá. Aztán a gázolaj, ami csak annyival olcsóbb, hogy elengedik az útalap részét, mert ezek a gépek flaszteren nem hoznak hasznot. Évente hektáronként kilencvenöt litert támogatnak, az meg még az éves munkákra sem elég. Földalapú támogatásról beszélnek, importról, exportról, intervencióról, viszszatartott, ígért és ki nem fizetett pénzekről, gabonáról és kenyérről, aminek legfeljebb száz forintnak kellene lennie, ha a gazdasági szabályszerűségeket vennénk alapul. Dán és holland hús, nevetséges hazai felvásárlás, szlovák tej kerül szóba és mellettük érdekszférák, lobbik, érdekelt és még érdekeltebb körök.

- Mi ebben élünk, ezt tanítom, ezt látom mindennap - mondja a nagyon is képzett gazda, akinek kezein látszik, nemcsak fejben dolgozik. Szava panaszos, mégis megnyugtató. Higgadt, okos. Nem nyomul a zászlók sűrűjébe, de egyetért a demonstráció céljaival.

E gazdától elfordulva mégis elfog a kétség. Azt írja az egyik tábla: "Budapest is velünk van" és azt, hogy a "rablógyilkosok széthordták az országot". A sípszó velőtrázó, az indulat aggasztó, a gyűlölet izzó. Valaki Feltámadott a tengert szaval, a zászlóárus meg azt mondja: - Rendben vidd el! Adom a lyukasat kettőért!