Vannak, akiknek ez az utolsó évük. Aztán el kell adni mindenüket. Ha most nem sikerül meggyőzni a kormányt, akkor felkelés lesz - mondta a budapesti Felvonulási téren egy visszafogott, kifejezetten csendes, szemüveges gazda az érdeklődésemre. Több száz hektár felett rendelkezik, nem tartozik azok közé, akiket éhség fenyeget, de sokan vannak ilyenek - közölte.

A gazdademonstráció résztvevői között járva pattanásig feszült hangulatot lehet tapasztalni. Mindenkinek a szemében ugyanazt látni: becsapottnak érzik magukat. Erről szólnak a transzparensek is. "Mielőtt beveszi a Gyurcsány szövegét, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét" - olvastam az egyik traktoron. Kevesen tudják, hogy ami a magyar agráriummal történik, az Európai Unió közös agrárpolitikájának következménye, sőt, a neoliberális gazdasági filozófia csődje - ez derült ki abból a beszélgetésből, amelyet a tüntetésen megjelent Paul Nicholsonnal folytattam. Ő az Európai Családi Gazdálkodók Szövetségének baszk származású elnöke és a világot átfogó parasztszervezet, a Via Campesina elnökségi tagja.

A gazdák által megfogalmazott problémák a beígért és elmaradt támogatásokon túl általában arról szólnak, hogy az uniós csatlakozás óta elárasztotta az országot az olcsó élelmiszer, amelynek a minősége gyakran nem éri el a hazait, miközben az itthoni termelők nem tudják eladni a magukét.

Az Európai Unió területén minden percben csődbe megy egy családi gazdaság, ez a közös agrárpolitika eredménye - mondta a Nicholson. Állítása szerint a nyugat-európai kormányok a Kereskedelmi Világszervezetre meg az unió brüsszeli központjára mutogatnak, mint felelősökre, azonban a kormányoknak lehetőségük lenne a neoliberalizmus elleni védekezésre.

De miben is áll ez a gazdasági filozófia, amely ellen védekezni kell? Nicholson szerint a bajok a kilencvenes években kezdődtek, amikor a Kereskedelmi Világszervezet elkezdte lebontani a korlátokat az élelmiszerpiacon. A következmény egy olyan szabadpiac lett, ahol a nagy hal megeszi a kicsit. Gyilkos verseny kezdődött. Mindenki, így az EU is a könnyebb ellenállás felé halad: hatalmas pénzekkel támogatja az áru termelését és eladását, hogy olcsóbb legyen, mint a konkurencia. A verseny a nagyüzemnek kedvez: minél nagyobb a cég, annál olcsóbban termel, ám az áru minősége nem feltétlenül jobb, sőt, sokszor rosszabb, mint a kistermelőé. Nicholson szerint ma már jórészt néhány kézben összpontosul a világ élelmiszeripara, a kistermelők pedig kiszorulnak a piacról.

Csakhogy a világ lakosságának 55 százaléka a mezőgazdaságból él, őket fenyegeti tehát ez a folyamat. Tíz évvel ezelőtt 150 millióan éheztek, ma 800 millióan - sorolta az adatokat Nicholson. Ennek az éhező tömegnek az 55 százaléka falusi.

A Via Campesina szerint a megoldás az, hogy Európa ne termeljen többet, mint amennyit megeszik, tehát ne támogassa milliárdokkal a dömpingárut. Európában ma mindenből többet termelnek, mint amennyire szükség van. És ahol ezt a dömpingárut eladják, ott a helyi gazdák tönkremennek. Például Nyugat-Afrikában a baszk szakember szerint az olcsó európai csirkeszárny tönkretette a helyi állattenyésztőket. És ez történik most nálunk - figyelmeztetett Nicholson, aki szerint csütörtökön a baszk termelők ugyanazért fognak kivonulni az utcára, mint most a magyarok.

Amíg a neoliberalizmusról, a szabad kereskedelem mindenhatóságába vetett hitről ki nem derül, hogy tévedés, addig a kormányoknak kell megvédeniük a családi gazdaságot - javasolta. Védeni kell a piacot és a földet, erősíteni kell a helyi feldolgozást - sorolta.

A tüntető parasztemberektől több olyan történetet hallottam, hogy megszűntek azok a felvevőhelyek, ahová az áruikat hordták: vágóhidak, konzervgyárak, tejfeldolgozó üzemek. Mi lett velük? Megvette egy nagy cég és bezárta - hangzott több helyen a válasz. "Ma jobban megéri, ha megfogom a bikámat, letaglózom és kiárulom az utcán" - mondta valaki.

A kormány bátoríthatná a szövetkezeti feldolgozóüzemek kialakulását - vetette fel Varga Géza, aki a magyar gazdákat képviseli a Via Campesinában. Szerinte meg kellene nyerni a vásárlókat arra, hogy a helyben termett élelmiszert vásárolják, ne azt, amelyik több ezer kilométert utazott.

Paul Nicholson arra is felhívta a figyelmemet, hogy ahol a nagy multicégek kezébe kerül az élelmezési lánc a termeléstől a kiskereskedelemig, ott irreális haszonkulcsok jelennek meg: példaként említette a spanyol krumplit, amely nyolcszor annyiért kerül a vásárló kosarába, mint amennyiért a termelő eladja a nagykereskedőnek.

"Extra tej: 60 forint, vizes tej: 180 forint" - olvastam egy demonstráló traktorán. Ez azt jelenti, hogy az extra minősítésű tejet hatvanért veszik meg a transzparens készítőjétől, aki szerint ugyanaz a tej felvizezve száznyolcvanért kerül a boltokba.

Nicholson szerint az mezőgazdaságba ölt állami milliárdok nem a termelőnél kötnek ki, hanem a nagy cégeknél. Minthogy túltermelés van, a termelő örülhet, ha egyáltalán megveszik az áruját. Ezért olyan alacsonyak a felvásárlási árak. "Még annyit se kapok a sertésért, amennyit megevett" - mondta egy magyar gazda, aki szerint ezért csökken évről évre a hazai sertésállomány, miközben áramlik be az országba az import hús.

"Ha mi éhen halunk, akkor ti is" - olvastam egy traktoron. És Nicholson is erről beszélt: ha a kistermelő eltűnik, akkor eltűnik a kultúránk egy darabja, a falu is. És élelmiszertermelő nagyüzemek lépnek a helyébe. Ezért mondják most a magyar gazdák, hogy a kormány szerintük nem az ő érdekeiket képviseli. Soha még ennyi multiellenes feliratot nem láttam. Pedig már jártam néhány alternatív globalizációs tüntetésen.

Paul Nicholson felszólalt az agrártüntetésen