Mint arról beszámoltunk, öt éve, 2000. január 30-án éjjel átszakadt az Aurul romániai bányavállalat zagytározójának gátja. Mintegy 100 ezer köbméternyi, cianidos szennyvíz folyt a Szamoson át a Tiszába. A méreg a Szamos alsó szakaszának élővilágában közel 100, a Tiszáéban 80 százalékos pusztítást okozott. A magyar állam 2001-ben pert indított a román Aurul Rt. ellen 28 milliárd 596 millió forintos kártérítést, illetve annak kamatait követelve. A kárigény nagyobbik részét, több mint 18 milliárd forintot, a rehabilitáció költségei teszik ki, 9 milliárd forintot megközelítő nagyságrend az ökológiai, gazdasági és szociális károk összege. A kárelhárítás közvetlen költsége egymilliárd forint volt.

A Fővárosi Bíróság 2002-ben elutasította a magyar állam azon kérelmét, hogy a ciánper befejezéséig függesszék fel a nagybányai cég működését. A bíróság szerint az elmúlt két évben nem történt káresemény, így további bizonyításra van szükség annak elismertetésére, hogy a jelenlegi üzemelés veszélyt jelent a környezetre. A bíróság 2002 júliusában a Műegyetemet rendelte ki szakértőként, de a csoport tavaly szeptemberben a helyszíni szemle során nem végezhetett érdemi munkát. Felügyelet melletti terepbejáráshoz hasonlított a munka, mintavételre nem volt lehetőség, fényképet nem készíthettek, a magyar szakértők kérdéseire nem válaszoltak. Nemzetközi egyezményekre hivatkozva a román cég ügyvédje már a tegnapi tárgyalás előtt jelezte, nem ismeri el a magyar szakértői jelentést. A kiskárosultak ügyében márciusban kerülhet sor újabb tárgyalásra.