Ha képesek vagyunk képünkkel betölteni a képernyőt, hangunkkal valamennyi szobát és termet, akkor tizennyolc hónap múlva győzünk. Ha nem, veszítünk. A képnek és a hangnak baloldali fordulatról kell szólnia. E fordulathoz nincs pénz, paripa és fegyver, tehát ki kell tartani a korábbiak maradékával 2005 végéig, majd újra kell gondolni és osztani 2006-ot. Ennyi. Akinek nem tetszik, mehet. Miattatok nem leszek öngyilkos - mondotta egyenesen és keményen az ifjú miniszterelnök, az engedetlen közgazdászoknak. Igen, kisebbségben voltunk az eszmék, de többségben a stratégia szempontjából.

Január közepére kiderült, hogy nincs ciklus, munka és kormányzás nélkül. Szólt Európa. Nem tetszettek sem a gazdasági mutatóink, sem a reform- és versenyképtelenségünk. Felnyomultak a versenytársaink. Szlovákiából kérdezték, hogy nincs-e segítségre szükségünk a gondolkodáshoz. Megjött az ellenzék hangja. Orbán jó szakpolitikai előadást tartott Bécsben, majd elment Brüsszelbe. A várakozó értelmiség elveszítette a türelmét. A sajtó kegyelmi ideje lejárt, minden tréfa, beszólás inkább ront, mint javít. Kormányozni kell, vagy legalább mutatni a kormányzás látszatát.

A kormányzással nehéz dolga van annak, aki nem készült rá, és nem akarja. Ha választásra készülsz, nincs szükség kormányra. Nem kellenek miniszterek. Elég, ha az általad kiválasztott, miniszternek látszó szerencsétlenek, megfelelő időben nevetnek a vicceiden, állnak némán sorfalat, amikor belépsz, ülnek lehajtott fejjel, ha beszélsz. Első alapelv: egyéniségük ne legyen, ha volt öljék el magukban. Második elv: szakmai célokkal ne rendelkezzenek. Szakmai tekintéllyel ne bírjanak, vagy ha volt, azonnal veszítsék el valamilyen képtelen pr-javaslattal. Harmadik elv: soha azelőtt ne dolgozzanak apparátusokban, ne ismerjék az igazgatási munkát, még titkárnőt is te adj nekik. Negyedik elv: semmilyen kapcsolatuk ne legyen egymással, két miniszter össze ne hajoljon, véletlenül se bízzék a másikban. Így bizonyos lehetsz, hogy tettekkel nem zavarják össze egymást és nagyszabású terveidet.

Az államigazgatás már így is romokban hevert, de egy jó kis tisztogatás és átrendezés bizonyosan megakadályozza, hogy önállóan gondolkozzanak és dolgozzanak. Január közepétől napiparancs: irány a munkapad! Mindenki vadul dolgozzon egy adóreformon, amiről eddig nem volt szó, amelyet október óta nem készítettünk elő. 1952 és 2001 nemes szelleme kísértően jár a minisztériumok folyosóin. Ha már elvesztegettünk négy évet Orbán Viktor, két és fél évet Medgyessy Péter, majd négy hónapot Gyurcsány Ferenc alatt, akkor éppen ideje, hogy három héten belül egy csillogó-villogó valamivel álljunk elő. Az ellenzék megtette három nap alatt. "Fast-food policy - vite dit, vit fait, vit oublié." Gyors étkeztető politika - gyors beszéd, gyors cselekvés, gyors felejtés - mondja Jacques Delors.

A szociális fordulat után következik a liberális. Ha eddig szocialisták és "konzervatívok" szociális populizmusban vetélkedtek, most következik a liberális populizmus. Az adóverseny, amely a bér- és árversenyt követi, semmivel sem kevésbé kártékony, mint elődei. Ha tudjuk, hogy nincs mozgásterünk, mert érdemben nem csökkenthetjük a kiadásokat, és nem ronthatjuk tovább az egyensúlyt rövid távon, akkor az adók fölötti huzavona inkább figyelemelterelés más fontosabb kérdésekről. Ha viszont nem tudjuk, vagy fütyülünk a mozgástérre, akkor az adó-populizmus gyorsan és könyörtelenül viszi csődbe a gazdaságot.

A politikai osztály most ismerte fel, hogy a második nemzeti fejlesztési terv nemcsak hosszú távon határozza meg Magyarország jövőjét - ez kevésbé érdekli -, hanem döntő hatással lehet a 2006-os választásokra is - élet-halál kérdés számára. Világossá vált, hogy ami bekerül a nemzeti fejlesztési tervbe, ahhoz aligha lehet hozzányúlni 2010 előtt, s egyben nemcsak az európai, hanem a magyar fejlesztési forrásokat is leköti 2013-ig. Nem a 2006-os kurta költségvetési évben kell adni a választónak, hanem a "mieinket" be kell építeni a tervbe, az "övéiket" pedig el lehet felejteni. Ha Európa befogadja 2005-ben a fő stratégiai irányokat és a rájuk épülő projekteket, akkor 2006-ban már csak a technika van hátra.

A Gyurcsány-kormány rájött, hogy most a történelem neki osztott nyerő, és az Orbán-ellenzéknek vesztő lapokat ebben a játszmában. Ha akarja, kizárólag egyoldalú és egyeztetés nélküli, unilaterális döntéseket hozhat. Az ellenzék nem sokat tehet most, viszont könyörtelen bosszút állhat 2006-ban, ha győz. És a kormányon a felelősség, ha elfogadhatatlan és gyenge tervet nyújt be. A kormány úgy döntött, hogy tárgyal. Még nem tudjuk, hogy valóban tárgyal-e, vagy tárgyalást játszik. Ha valóban tárgyal, ki kell jelölnie három-négy stratégiai pontot. Ezekben pártsemlegesen, illetve többpártian együtt kell működni. De ahhoz, hogy tárgyalni tudjon, neki magának kell rendelkeznie stratégiai célokkal és hozzájuk kapcsolható programokkal.

A Medgyessy-kormány, mint minden másban, ebben is úgy döntött, hogy nem döntött. Minden programot befogadott. A Gyurcsány-kormánynak döntenie kell. Valakik mellett, valakikkel szemben. Megteheti, hogy a befogadott igényeket megfejeli ágazati tervekkel és állami vállalatokkal. Megnevezhet hét ágat, az informatikától a szórakoztató iparig - mintha egyet sem jelölt volna ki. Kitalálhat három régiót - Balaton, Budapest, Tisza-mente - és beléjük töltheti a programokat. Játszhat nyolcadik ötéves tervet. De előbb vagy utóbb ki kell tartania valamelyik elképzelése mellett.

Ekkor néz rá a kormányra a felelősség. A választóval, vagy a választóért gondolkodnak - think with the voters instead of for the voters -, teljesítik a választó vágyait, vagy megteremtik lehetőségeit? Bár hihetnénk, hogy értünk fognak tenni.