Nem tudnám megmondani, hogy miért épp a budai Széna téren korcsolyázott az, aki fényképezkedni Schmidt mester józsefvárosi, Kis Stáczió utcai műtermébe járt, s akinek a jelek szerint az utóbbi környék volt az otthona is. A korabeli lakcímjegyzék a József körút 71. alatt ismer ugyanis egy Sissovics Lajos nyugalmazott uradalmi tisztet. Sárikának tehát a pesti pályák alighanem közelebb estek volna, mint a BBTE kissé messzi, habár kétségtelenül csinos és kellemes jege az egykori Christensen-telek feltöltött bányatava helyén, a Krisztina körúti villamos huroknál.

Különösen, hogy az akkortájt íródott kalauzok, mint például Vigand Rezső Budapest útmutatója, elsősorban a Városligetbe irányították a korcsolyázni vágyókat. "Téli időben, aki a szépet, a graciozitást szereti, el ne mulaszsza felkeresni a fővárosi korcsolya pályákat. Szebbnél szebb, rózsás arcú hölgyek kelnek versenyre edzett sportbajnokokkal a jég tükrös hátán s a bájos könnyedségük, imponáló merészségük egyaránt elragadó. Elsősorban is a városligeti jégpályát, a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégpályáját ajánljuk a megtekintésre, ahol az előkelő világ hódol az egészséges sportnak" - írta a szerző.

Meglehet, Sárika nem érezte magát elég előkelőnek, hogy a tó festői környezetében, a zúzmarával borított fák közt, a hóborított Vajdahunyad vára előtt bógnizzon, esténként pedig a "remek villamvilágítás" fényében csúsz-szon a jégen. Igaz, találhatott volna más lehetőséget is a korcsolyázásra odahaza, Pesten: ott volt például a Kőbányai kaszinó pályája az Ihász utcában, aztán a Magyar Tisztviselők Országos Egylete jege a Nemzeti Múzeum mellett, az Eszterházy utca 4.-ben, nem beszélve a tattersali jégpályáról a Kerepesi úton és a Népligetben kialakított tisztviselőtelepi korcsolyapályáról.

Ő mégis Budára járt, és a BBTE többi korcsolyázójával együtt rótta a köröket a Széna téren. Talán ügyes volt, tán róla is úgy vélekedtek kortársai, hogy "korcsolyázása megdönti azon állítást, hogy a hölgyeknek nem való a nehezebb korcsolyagyakorlatok végzése, mert nőiességüket vesztik általa". Úgy képzelem, erőteljes körzésekkel valcerozott a jégen, tán hátrafelé is képes volt siklani, és egy-egy kadétugrással is megpróbálkozott.

Mindehhez persze hosszú ruhát viselt és decens kalapot, a dereka pont olyan erősen be volt fűzve, mint ahogy a képen látható, kezét prémes karmantyú óvta a hidegtől. A korcsolyája, úgy képzelem, Excelsior Halifax volt. Lehetett volna persze Jackson Haynes-féle is, amelyet srófokkal erősítettek a cipő talpára, vagy használhatta volna Rohonczy Gedeon Columbus korcsolyáját, amelyet egy csavarmozdulattal lehetett az utcai cipőhöz rögzíteni, hogy aztán egy ötletes bokaszíj tartsa biztosan a helyén.

Az igazi "népkorcsolya" azonban az Excelsior Halifax volt - állítja Siklóssy László A magyar sport ezer évében. Míg az eredeti Halifax a műkorcsolyázóknak szánt sporteszköz lett, az Excelsiorra úgy néztek a kortársak, mint a "mindenki korcsolyájára". Aki ezt a minden korábbinál "hygienikusabb" korcsolyát felcsatolta, biztos lehetett benne, hogy nemcsak megtanul könnyedén siklani, hanem élete alkonyáig élvezni fogja a tánclépésekkel és akrobatikus mozdulatokkal ötvözött körzést. A szerző külön kiemelte: "Főleg fontossággal bír ez a nőkre nézve, kiknél a későbbi korban való tanulás oly sok nehézséggel jár".

Sissovics Sarolta úrhölgynek persze emiatt fájhatott a legkevésbé a feje.

nol w www.nol.hu/lelohely