Mindenki napja

Éppen tízmillió a sír Magyarországon. Ötmillió temetői emlékhelyet gondoznak is a hozzátartozók. Ma bizonyára mind az ötmilliót meglátogatják. A többi sír viszont árva. Ahogy viszont jórészt árvákkal népesülnek be a temetők is ezen a napon. Öreg vagy meglett árvákkal a természet rendje szerint, és fiatalabbakkal is, e rend ellenére. Ittmaradottakkal.

A természet kulisszái, az emlékezés tere és tartalma szuggerálnák ugyan a súlyos bánatot, de mégsem ez uralja ezt a napot. Nem változott a lelki képlet azóta, hogy Ady, majd száz éve a halottak napi gátlások feloldására biztatott: "Ó hányszor kell a sírra néznünk, / Hogy vigasztaljuk önmagunk, / Dobjuk el a tettető álcát: / Ma ünnep van, ma sírhatunk."

Azóta sem sírnak az emberek ilyenkor a temetőkben. Pedig tény, hogy a sírás gyógyít, hogy kimossa, kiáztatja a szervezetből a legnagyobb feszültségekben felhalmozódott mérgeket. Nagyon úgy fest azonban, hogy ez az ünnepünk bár halál közeli, mégsem feszült. Különös, lassú méltósága van. Több annál is, mint amire Ady ösztönözne. Még most is, amikor pedig már nem tartjuk a régi szabályt, mely szerint sötétedés után kell fénybe borítani a sírokat, hogy azután addig álljon ott együtt a család, amíg csak csonkig nem égnek a gyertyák. Ma már szinte rohanunk. És így is különleges erővel fogja össze ez a nap a családokat.

Nem sírunk, de nem is vált az életben maradottak emlékező örömnapjává a halottak ünnepe. Mexikóban például az. Régen sok helyen nálunk is megvendégelték ilyenkor az egy napra visszatérő holtakat, terítettek nekik, ettek, ittak (bár semmiképpen sem mulattak) - mondjuk úgy: helyettük. S ha ma már se öröm, se bánat nem veszi le ilyenkor a lábukról az embereket, mégis, kevés olyan jeles napunk van, amelynek ennyire átadnánk magunkat. Pedig ez sem magától értetődő. Az amerikaiak, akikről nem mondható, hogy vallástalan életet élnének, lényegében nem (így) tartják ezt a napot. Egyáltalán, a temetőknek, a síroknak nincs szerepük az életükben. (Neumann Jánosnak az Egyesült Államokban lévő sírját például a sírkert gondozója szerint a temetés után évtizedekig nem kereste fel senki, akkor pedig a tudós nevét viselő magyarországi társaság egyik vezetője.) De tovább menve: Kálvin ellenezte még a sírok megjelölését is, nemhogy a halottaknak szánt ünnepnapot. Arról nem szólván, hogy nagy számban élnek ateisták is az országban, nem annyira istentagadók, mint inkább rációhívők, s őket sem szólítja valamiféle spirituális, a túlra hivatkozó parancs ezen a napon. Mégis mennek. Ők is, protestánsok is, katolikusok is. Azt hiszem mindenki. Felette van nálunk ez a nap minden ideológiai indíttatásnak.

Talán, mert a halálhoz, a családi halálhoz lehet sajátos, bensőséges viszonyunk. Az erős kötődés talán az előző évszázadunkban alakult ki, amelyben nem akadt nálunk generáció, amelynek megadatott volna, hogy szüleit természetes íven élt életet természetes módon követő halál után temethesse el. Az az évszázad szétszórta a sírokat is, határokon túlra, szerte a világba. (Nem véletlen, hogy az ország számos vidékén ezen a napon a négy világtáj felé négy koporsóforma rácsozatot állítanak fel a hősök emlékművei köré, s gyertyákat gyújtanak a rácsokon.) Jó oka van tehát ma minden családnak rá, hogy megbecsülje a napot, amelyben együtt lehet ismert és számon tartható sírjainál.

Úgy fest, hogy a családok nem is engednek közel semmit ehhez az ünnepükhöz. Visszhang nélkül halt el a politikai vita, amelyet az váltott ki, hogy a halottak napja előtti mindenszentek katolikus jeles napját tették nemrég állami rendelkezéssel munkaszünetté. Nehezen magyarázható, hogy miért ezt, miért nem a következő napot, a halottakét, a családét, mindenkiét, de félő, senki nem is kíván magyarázatot. Szépen bezárkózunk inkább egymásba. Ilyenkor és a megelőző hétvégén mindenki megy, hogy virágot, fényt vigyen az összetartozás köveire. Karácsonyt tartunk, csak éppen nem a születés felől, hanem ellenkezőleg.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.