y Tavaly ilyentájt hasonló demonstrációkon azzal riogatták a termelőket: ha a kormány nem tesz sürgősen valamit, nem ad jóval több pénzt az ágazatnak, az uniós csatlakozás után a magyar mezőgazdaság végleg lehúzhatja a redőnyt.

- Sajnos igazunk lett. Pedig sokat vártunk a csatlakozástól, azt reméltük például, hogy az elismerten jó minőségű magyar árukkal eláraszthatjuk Európát. Erre elindult egy óriási import: nem mi tudtunk kilépni Nyugatra, nem mi exportálunk Európába, Európa exportál Magyarországra. Jelen pillanatban kétszer annyi élelmiszer jön be hozzánk, mint amennyit kiviszünk. Mi szinte mindent beengedünk, az európai országok viszont minden lehetséges eszközzel védik tőlünk a piacukat.

y Mi tartja akkor mégis életben a magyar mezőgazdaságot?

- Igazi életről már régen nincs szó, legfeljebb csak vegetálásról. Egyre több gazda adja fel. A beígért támogatásokat még nem látták, a termékeiket áron alul kénytelenek értékesíteni, vagy még rosszabb, a nyakukon marad, így a hiteleiket is képtelenek törleszteni. Szolnok megyében a múlt héten négy traktort vitt el a bank az egyik gazdától, aki ezzel elvesztette a megélhetését. Nemrég öngyilkosságot követett el egy csődbe ment termelő.

y A minisztérium azt hangoztatja: sajnos nem lehet mit kezdeni azokkal a mezőgazdasági ágazatokkal, amelyek versenyképtelenek. Ideje felismerniük, olyat kell termelni, amire a piacnak szüksége van, ami eladható.

- Nem igaz, hogy nem lehetnénk versenyképesek, sajnos nálunk a mezőgazdasági termelőknek nincs ráhatásuk a piacra. Magyarországon a kereskedelem motiválja a feldolgozóipart, amely kihasználja a termelők szorult helyzetét. Ha a Tesco vagy a Cora azt mondja a tíz feldolgozóüzemnek, na, ki tud akciósan húst szállítani, akkor a feldolgozók tülekednek, egymás alá licitálnak, majd beszorítják a termelőket a sarokba - aztán vagy odaadjuk jóval a reális ár alatt a húst, vagy végleg rajtunk rohad. Nekünk kéne diktálni az árakat, ehelyett a nagy multik amőba módjára bekebelezik az alattuk lévőket, és teljes mértékben uralják az egész rendszert. Miért nem tesz valamit azért a politika, hogy megmentse a magyar termékeket és termelőket?

y Hány ember egzisztenciájáról van szó ön szerint?

- A mezőgazdaságban nincs minimálbér, garantált jövedelem, ha nem kell, amit termelünk, akkor megélhetés nélkül maradunk. A sertéstenyésztők legalább harminc százaléka számolta fel a vállalkozását az elmúlt években, de a zöldség-, gyümölcs-, és tejtermelőknél sem jobb a helyzet. Az egész magyar vidéket érintheti a mezőgazdaság tönkremenetele. Kíváncsi lennék rá, mire képeznek át majd több százezer embert.

y Egy ilyen országos demonstráció, a traktoros felvonulás megoldja a helyzetet?

- Minden attól függ, a parasztság képes-e összefogni. Azért nincs igazi erőnk, mert rendkívül megosztottak vagyunk. Lassan több az érdekképviseletünk, mint ahányan a földeken dolgoznak. A különböző csoportokat, nehéz helyzetüket kihasználva, könnyen egymásnak ugrasztja a politikai hatalom. A tavalyi országos demonstrációnk után megígért úgynevezett "állatjóléti" támogatást például mégsem tervezték be a költségvetésbe, ezért a nemzeti vidékfejlesztési terv agrár-környezetgazdálkodási részéből - ennek nyolcvan százaléka uniós pénz - akartak elvenni tizennégymilliárd forintot az állattenyésztőknek. Akik korábban sikerrel pályáztak erre az alapra - például környezetbarát állattenyésztésre, ökogazdálkodásra, nádasok védelmére -, és saját erőből, hitelekből már előre beruháztak, kétségbeesetten kérdezték: miért veszítik el a pénzünket? Amíg ilyen konfliktusaink vannak egymással, nem állhatunk nyerésre. Lássunk már tovább az orrunknál, a mostani helyzet nem csupán a "többiek" baja, mindannyian bele fogunk bukni.

Sákán Antal