Érthető ez a fegyelem, hiszen a vásárlási könyv címlapjának belső felén öt pontból álló "Figyelmeztetés"-sor olvasható. E szabályokat a füzet végén német, román, szlovák, orosz, horvát és szerb nyelven is megismételték. Hiába, a kibocsátás időpontjánál az 1941. május 20-i dátum olvasható: korántsem volt már lehetetlen, hogy az egyszeri rendőr idegen anyanyelvű kereskedőtől kéri majd a cérnát vagy a tűzifát. Így mindenki pontosan tudhatta, hogy "az iparos és kereskedő közszükségleti cikket fogyasztónak csak a közvetlen fogyasztás szükségletének megfelelő és a rendkívüli gazdasági viszonyok által indokolt mennyiségben szolgáltathat ki", s hogy minden beszerzést gondosan be kell jegyezni a könyvbe. A füzet tulajdonosa csak a közvetlen családtagjai számára vásárolhatott az okmánnyal; ha bármi visszaélést követett volna el, hat hónapig tartó elzárással, nyolcezer pengő büntetéssel és a könyv elkobzásával volt büntethető.

A büntetés nagysága is mutatja, hogy nem akármilyen érték volt egy vásárlási könyv. A Décsi család nemcsak "vegyes háztartási cikkekre" - szappanra, konzervre, rizsre és tüzelőanyagra - tehetett szert általa, hanem a legkülönfélébb ruhaneműkre is. Vásárolhattak méterárut, kész fehérneműt, ágy- és asztalneműt, kész felsőruhát, kötöttárut, fonalat, utalványmentesen beszerezhető lábbelit, sőt varrathattak is hozott anyagból.

Décsiék a leggyakrabban Csizmadia Pál rákospalotai, Szentmihályi út 4. alatti termény- és vegyeskereskedésében vásároltak. Évente háromszor-négyszer szereztek be nála szappant, mosószappant, rizst. A Pázmány utcai Tallódy Lajos, majd az üzletet átvevő Szabó Ödön látta el őket fával és szénnel. Ugyancsak Palotán volt a Szent Szív Gyógytár, ahol egy ízben pipereszappant, több alkalommal pedig szaharint vásároltak. De ha ruhaneműk beszerzésére került a sor, a család kénytelen volt bevillamosozni Budapestre. A Corvin Áruházban szalvétát, a Berlini tér 3. alatti Müller Divatházban kesztyűt, Bogácsi Lajos József körúti üzletében flanelt, a Rákóczi úti Magyar Divatcsarnokban fehérneműt, a Schick cipőszalonban női csizmát, a Baross utcai Gyermekruha Otthon nevű üzletben egy szövet ruhácskát vettek. A kisebb dolgokat Újpesten is meg lehetett kapni, sőt egy ízben Rákospalota is jó beszerzési forrásnak bizonyult: amikor egy pár halinacsizmára volt szükségük, nem is mentek tovább Lukács Ármin Horthy Miklós úti boltjánál.

1943 májusától a körúti üzletek helyett inkább csak a Mosonyi utcát látogatta a család. Június 26-án pecséttel igazolta a Rendőr Fogyasztási Szövetkezet, hogy "rendkívüli ellátást", azaz inget és gatyát kapott a családfő, 19 pengő 25 fillér értékben. Ehhez járult ugyanazon a napon 8 pengő 54 fillér értékű harisnya és zokni. Szeptemberben a rendőr-nyugdíjbiztosító flanelt és harisnyát, majd gyerekzoknit és kötött kabátot juttatott Décsiéknek, karácsony előtt pedig fehérnemű érkezett.

Az utolsó bejegyzés 1944. november 17-én kelt. Kopott tintaceruzával, kapkodva rótta valaki azt a néhány szót a vásárlási könyvbe. Csak a "zokni" silabizálható ki közülük, meg az, hogy 17 pengő 40 volt a számla. A pecsét olyan halvány, hogy szinte nem is látszik. Érthető persze, hisz nem nagyon lehetett ott idő és alkalom az adminisztrálásra. Kelet felől alighanem már az ágyúzást is hallani lehetett.