Érdekes módon azonban a kínai fejlődés a szalámiig nem jutott el. Esetleg már nagyon régen túljutott rajta, az mindenesetre biztos, hogy manapság olyan, hogy kínai szalámi, nincs. Illetve, az utóbbi egy-két évben mindennel próbálkoznak, s mert Pekingben rendkívül megnőtt a külföldiek száma, már csak nekik is érdemes ezt-azt gyártani. Aztán, mivel ott van a boltokban a polcon, maguk a kínaiak is ki-kipróbálják, s van, ami bejön, van, ami meg nem. Szoktam is gondolkodni rajta, vajon hogyan eszik a felvágottakat vagy a gépsonkát, hiszen se kenyeret, se vajat nem vesznek. Lehet, hogy ezeket is pálinkával eszik, ki tudja. Nekem persze öröm, hogy vannak ezek a termékek, két éve még nem voltak, s mindig nagy gonddal vizsgálom, s többnyire ki is próbálom őket. A minap aztán rábukkantam egy olyan fóliázott felvágottra, amelyre azt írták: Hungarian Salami. Ezenkívül mindent kínaiul írtak a csomagolásra, egy kínai húsipari vállalkozás gyártmánya volt a kezemben.

Valószínűleg az egész szupermarketben, de vélhetően a kerületben is én voltam az egyetlen, aki evett már téliszalámit, vagy egyáltalán hallott róla. Továbbá: két és fél év alatt egyetlen magyar terméket sem láttam kínai boltban, még azokban sem, amelyek kifejezetten külföldieknek árusítanak importtermékeket. Se egy darab kolbászt, se egy flaska bort, se egy csipetnyi paprikát. Mi vezethetett arra egy kínait, hogy azt írja rá eladni kívánt termékére, hogy az magyar? Mire számíthat? Aztán a sors gyorsan felfedte a kereskedelmi logikát. A lakótelepünk közelében számos olyan kis boltocska van, amely a külföldiek ellátásában látja boldogulását. Az egyikben nézelődtem, s ismét Hungarian salamira bukkantam, de ez már vastag rudakban állt, ráadásul kétféle is volt: "hot" és "light". Ausztrál gyártmány volt, tehát egy probléma megoldódott: a kínaiak csak kopíroztak. De miért éri meg egy ausztrálnak magyar szalámival kereskednie, amikor egy magyarnak meg nem?

Hősiesen bevallom: nem tudom. Fogalmam sincs, miért nem lehet kapni téliszalámit vagy paprikás szalámit világszerte. Nem tudom, hogy egy pekingi, bort is árusító üzletben, melyek száma mértani haladvány szerint szaporodik, s melyben - megszámoltam - tizenöt ország borai vannak a polcokon, miért nincs legalább néhány üveg magyar is. Nem akarom itt felsorolni egy élelmiszerbolt teljes kínálatát, összességében nincs róla elképzelésem, hogy az otthoni vitákban világszínvonalra dicsért termékek miért akadnak fenn a magyar határokon, a hírükkel együtt. Az ausztrál és a kínai magyar szalámi egyébként korrekt, ehető valami, nem rosszabb a "lengyelnél", ami időnként szintén kapható - de ha valaki kihagyja, az sem veszít semmit. Én például már ki szoktam hagyni. Majd elfelejtettem: az itteni német éttermekben, több is van, lehet még "magyar" gulyást kapni. Az ehetetlen. Igaz, eszik.