Nagyon szerethető létforma a céltalanság, a súlytalanság, meg a lézengés, de túlságosan messzire kitolva ijesztő, szomorú is lehet - ebben foglalta össze az MTI-nek az elsőfilmes Vranik Roland Fekete kefe című alkotása üzenetét; a film a 36. Magyar Filmszemlén kedden fődíjat nyert.

A zsűri az újszerű filmnyelvi megoldásokért és az alkotói célokat kivételes pontossággal szolgáló csapatmunkáért jutalmazta a Fekete kefe alkotóit. A film elnyerte a diákzsűri különdíját is; míg a legjobb operatőri munkának járó díjat a képi stílusegységért, a fekete-fehér technika helyénvaló és jól kezelt alkalmazásáért, a társalkotói részvételéért Pohárnok Gergely kapta.

Vranik Roland szerint a lézengő életmód mindig jellemző volt a fiatalságra, és ez így normális, hogy a fiatalok később, amikor ezt megunva ébredeznek, kitalálják saját magukat. Az 1968-as születésű rendező elmondta: meglepte a zsűri döntése, a fődíjra egyáltalán nem várt, hiszen első játékfilmjét rendezte. Legfeljebb arról álmodozott, hogy közönségdíjas lesz. Kijelentette: nem elégedett filmjével, de szerette és szereti. A zsűri indoklásában szereplő újszerű filmnyelvi megoldások kapcsán szerinte az egyedi stílus és dialógusok jöhetnek szóba. Azt mondta, filmje operatőrileg, zeneileg gyönyörűen támogatott, és a színészek is nagyon jók.

A korábban három kisfilmet készített Vranik Roland kitért arra, hogy rendhagyó volt együttműködése operatőr barátjával, Pohárnok Gergellyel; bevonta őt a forgatókönyvírásba, majd később más alkotói folyamatokba, a színészválogatásba és a vágásba is. A forgatókönyv ötlete Vranik Rolandé, a szerinte zseniálisnak bizonyult fekete-fehér filmezést viszont Pohárnok Gergely gondolta ki azért, hogy a filmet, s benne az abszurd történetet a valóságtól "el tudják emelni". A film sztoriját egy abszurd mondatban összefoglalta: négy lusta fiatal egy elrontott nap után egy kecske gyomrában keresi a megoldást, és meg is találja.

A fiatal rendező kifejtette: abszolút tudatosan alkalmaztak minimalista eszközöket úgy a sztoriban, mint a színészvezetésben. Azt akarták, hogy a lebegős, abszurd humorú, szinte szétfolyt nap történetét minimalista stílussal "támasszák alá"; a filmben nem terveztek nagy érzelmeket, nagy zuhanásokat, nagy örömöket vagy nagy szerelmeket. Vranik Roland szerint alkotása feladta a leckét: vajon valóban rétegfilmről van-e szó, ugyanis "úgy néz ki, nagyon sok olyan helyen fog talajt, amelyet nem vártunk". Azt mondta, van egy nagyjátékfilmes terve, amelyről azonban csak annyit árult el, hogy megvan már a szinopszisa.

Ha neki kellett volna választani, akkor Gárdos Péter A porcelánbaba vagy Szekeres Csaba Kinder Garden című filmjét jutalmazta volna fődíjjal - mondta. Azzal kapcsolatban, hogy szerinte kialakulóban van-e egy karakteres magyar film, azt mondta: minden rendező másként gondolkodik a filmnyelvről, terveiről; és ő nem szeretné, ha a rendezők egy vonalat képviselve uniformisba öltöznének.

(MTI)