Pedig a Csudafilm egész jól indul. Nem rossz ötlet egy szegény embert, egy hajléktalant váratlan gazdagsággal nyakon ütni, láttuk már több hollywoodi filmben is ezt a felállást. Ennyi azonban csak a film játékidejének első tíz percéig tart ki, ami utána következik, az vérlázító amatőr munka. Nem is "csuda", mert a forgatókönyvet olyanok írták, akik nem ebben a műfajban nagyok, a vállalkozás két motorja, a főszerepelő Kern András és a rendezőként debütáló Ragályi Elemér. Ebben a filmben még normális dialógusokra sem futotta, még a görög és magyar ajkú szereplők közt támasztható helyzetkomikumot sem használták ki. Ezek után mondani sem kell, az épkézláb történet is vágyálom marad. Maradnak a kifejezetten primitív és alpári kvázi poénok. A két tisztességes férfikorba lépett művésznek például nagyon vicces, ha valaki hosszan pisál a tengerbe, vagy úgy próbál udvarolni a film egyetlen arra alkalmas női szereplőjének, hogy odaveti: "Mondd meg neki, hogy megbasznám." Dermesztő. Fölrémlik a Heti Hetes humora.

Külön téma a színészvezetés. Illetve nem téma, mert ilyen nincs. Nem ismerik. A rutinos Kern ugyan mindent megold, a görög sztár, Katerina Didaszkalu arcán azonban leginkább az a kétségbeesés látható, hogy egy Eric Rohmer rendezte mű után mit keres egy ilyen filmben. A többiek csupán mellékszereplők, a magyar színjátszás jeles alakjai csak arra kellettek, hogy elböffentsenek három mondatot, és ezért rárakhassák arcukat a plakátra. Kihasználják őket, s hogy engedik, nem válik javukra.

Az egyik kereskedelmi csatorna erőteljesen kiállt a produkció mellett. El kell ismerni, profi munkát végeztek, a csapból is Csudafilm folyt - nyilvánvalóan sok pénzről van szó. A plakátháborúban is jeleskedett a produkció, ennyi poszter talán csak a Magyar vándort reklámozta korábban. Ez mind rendben van, de hát illik-e csak a nézők pénztárcájára bazírozni? Illik-e kasszírozni, ha a kiszolgálás olyan, amilyen? Az első heti nézőszám az izmos kampánynak köszönhető, kíváncsian várom a Csudafilm második heti teljesítményét.