Másnap Kuncze Gábor reggeli rádiós nyilatkozatban visszakozik: "nem akarja legalizálni a könnyű drogok kereskedelmét az SZDSZ", a kérdés félreérthető, mondja. Nem ez az első és nem is ez a legérdekesebb fricska, amivel az SZDSZ a közvéleményt e ciklusban meglepi, megszokhattuk már az ilyen és ehhez hasonló álláspont-változtatásokat, bizonytalankodást. Önmagában talán nem is érdemelne figyelmet egy újabb baki, de ez alkalommal többről is szó van.

Az elhibázott kijelentés ugyanis annak az offenzívának egyik eleme, amelylyel a szabad demokraták az ún. Gyurcsány-jelenségre kívánnak reagálni. Arra, hogy a miniszterelnök elszívja a levegőt a liberálisok elől, témáikat kisajátítja. A helyzet valóban siralmas: a népszavazás óta az SZDSZ a fent említett kérdőív mellett mindössze két ügyben jelent meg a nyilvánosság előtt: az egyik a szakmai körökben kétes hírű, a nyár végén botrányokba keveredett, majd megbukott Wekler Ferenc kormánybiztossá való kineveztetése, a másik pedig Horn Gábor év eleji bejelentése a kisebb Budapestről.

A kérdéssel foglalkozók lényegében két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek. A liberális párt kiesik a parlamentből, vagy a szocialistákkal közös listán viteti be oda magát. A pártelit bevonul a parlamentbe, a párt meg eltűnik mögüle. Teljesnek látszik az egyetértés abban, hogy az SZDSZ önállóan képtelen lesz sikeresen szerepelni jövő tavaszszal. Gavra Gábor legutóbbi cikkében (Küldöttgyűlés előtt az SZDSZ: Válaszúton, Magyar Narancs, január 26.) ezt írja: "A párt szervezetének és hátországának erózióját mind az SZDSZ egymást váltó elnökeinek (Pető Iván, Magyar Bálint, Demszky Gábor és Kuncze Gábor) környezete, mind a két éve pártellenzékként fellépőkhöz közel álló forrásaink észlelik, de e folyamat megállítására a jelek szerint nincs receptjük."

Igaza van-e Gavrának (és Tóta W. Árpádnak, ld.: Sólyom végveszélyben, Index, január 25., és Mátyás Győzőnek, ld. ...csak a barátaimtól, uram..., Népszabadság, január 27.), amikor Gyurcsány jelentőségét abban látják, hogy a miniszterelnök liberálisabb a liberálisoknál? És igazuk van-e, amikor azt gondolják, hogy nincs olyan liberális stratégia, amelyik megállíthatná az SZDSZ elszürkülését? Szerintünk nincs igazuk. Mi azt gondoljuk, hogy van recept sikeres liberális politikára, de ahhoz a folyamatok pontosabb megértése szükséges.

Először is: Gyurcsány nem liberálisabb a liberálisoknál. A miniszterelnök témaválasztása követi a nyugati trendeket, és ebben valóban megszólalásig hasonlít a liberálisokra. Gyurcsány érdekes, ellentmondásos kérdéseket vet fel, mint például az egyházak ügye, a drogliberalizáció vagy az ügynökügy. Nem szeretnénk ötleteket adni a miniszterelnöknek, de a sor a végtelenségig folytatható: lenyúlható még az SZDSZ-től az abortusz, a pozitív diszkrimináció, a melegházasság, a gyűlöletbeszéd ügye, az eutanázia, a biotechnológia, az állatok jogai, az információs szabadság és az internetes cenzúra problematikája, a családon belüli erőszak kérdése és a multikulturalizmus. Végül vannak még meghódítatlan ormok is: a környezetvédelem, a bevándorlás, a fiatalkori bűnözés, a pornográfia, a szexuális zaklatás stb.; rosszabb napokon jól jöhetnek még olyan bulvártémák is, mint a dohányzók jogai vagy akár a televízióban megjelenő erőszak kérdése.

Az ötletes témaválasztás azonban még nem liberalizmus pusztán azért, mert a kreativitás az SZDSZ-hez kötődött az elmúlt években. A felsorolt kérdésekre modern és progresszív válaszokat adni - még az sem liberalizmus. Minden talpraesett politikus ilyen ellentmondásos kérdések felvetésével szerez magának teret és nyilvánosságot, ez nem nagy kunszt. Ráadásul a - korábban valóban az SZDSZ-hez kötött - témákat bedobta ugyan a miniszterelnök a köztudatba, de láthatóan hagyja őket veszni. Az SZDSZ-nek így nincs nehéz dolga: ezekben az ügyekben nem egy honlapon, üres lózungokként kell képviselnie az álláspontját, hanem törvényjavaslatokat kell benyújtania februártól. Nem kommunikációjában, hanem tetteiben kell különböznie a miniszterelnöktől és pártjától.

Másodszor: A miniszterelnök kezdeményezőkészsége nem egyszerűen pozitív személyes tulajdonság, sokkal inkább a mögötte álló csapat energiájának tudható be, mint a Gyurcsányban rejlő képességeknek. Általában is igaz számos nyugat-európai párt megújulására, hogy a hozzájuk szorosan kötődő szakemberek, műhelyek munkája, elméletalkotása, sajtókampánya, stratégiaírása kellett a reformhoz, az új lendülethez. Gavra jól látja: az SZDSZ mögött ma nincs ilyen műhely, és számos magát liberálisnak tartó értelmiségi távozott Gyurcsány holdudvarába egy ilyen intézmény és kihívások hiányában. A struktúra adott az SZDSZ-ben is, hiszen a pártalapítványokról szóló törvény megalkotása után létrejött a Szabó Miklós Alapítvány, ám ez inkább pénzelosztóként működik, mintsem alkotóműhelyként. De a párton belül is van egy testület, mely a kezdetektől fogva létezik, azzal a céllal, hogy meghatározza az SZDSZ középtávú politikáját, melynek döntései kötelező érvényűek a párt mindenkori vezetése számára. Az országos tanácsot azonban a különböző alapszabály- és ügyrendmódosításokkal (legutóbb 2003 májusában) gyakorlatilag kiürítették, és olyan emberekkel töltötték fel, akik nem feltétlenül ilyen típusú munkára hivatottak. A pártnak tehát immár a túléléshez szükséges az értelmiségiek bekapcsolása a politikába. Az SZDSZ nem tud és nem is fog megerősödni nélkülük, rossz helyen keressük a megoldást, ha kampányfőnököktől, szervezőktől, kreatív csapatoktól várjuk a megújulást. A bölcsek köve természetesen nincs sem az ő kezükben, sem Gyurcsány fejében. Az SZDSZ megújulásához műhelyekre, szakemberek és értelmiségiek bevonására van szükség.

Harmadszor: számos okunk van azt gondolni, hogy 2006-ban Gyurcsány megveri Orbánt. A legtriviálisabb ezek közül, hogy Gyurcsány izgalmasabb jelenség, mint elhasznált politikai elitünk nagy öregjei. Ez tehát a Gyurcsány-jelenség harmadik - nyilván nem utolsó - összetevője. Az SZDSZ ez esetben hasonló problémával küzd, mint a Fidesz: új arcokra van szüksége. Lejárt szavatosságú politikusokkal a párt élén valóban nehéz sikereket elérni. E problémára azonban kézenfekvő megoldást nyújthat a tisztújító küldöttgyűlés. Ha a liberálisok megértik, mekkora veszélyt jelent pártjukra az új miniszterelnök stratégiája, könnyen be fogják látni, hogy új, versenyképes politikusokra van szükségük.

A Gyurcsány-jelenség pontosabb megértése szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az SZDSZ jól reagálhasson az új politikai helyzetre. A siker másik fontos feltétele annak belátása, hogy az új szabad demokrata offenzíva nem lehet pusztán kommunikációs stratégia, politikai tartalom nélkül nem sokat ér egy zajos kampány.

Az SZDSZ-től és nem az MSZP-től várják választói, hogy kimondja: kapitalizmuspárti, privatizációpárti, a rendszerváltást büszkén vállaló párt. Az SZDSZ-től és nem az MSZP-től várják választói, hogy megvédje az alkotmányt, a kétharmados törvényeket, a parlamenti ellenzék és általában a vele egyet nem értők jogait. A liberálisoktól és nem a szocialistáktól várják a szavazók a parlament szerepének helyreállítását, a vizsgálóbizottságok működőképességének megvalósítását, egy igazságosabb és demokratikusabb házszabály kidolgozásának kezdeményezését. A Gyurcsány-kormány számos ponton elődje gazdaságpolitikai logikáját követi, az SZDSZ-nek kell kiállnia az adókedvezmények többségének megszüntetése mellett a gazdasági egyensúly érdekében; a szabad demokratáknak a gazdasági egyensúly, a hiánycsökkentés pártjává kell válniuk. Az SZDSZ és nem az MSZP ígérte meg a választóknak 2002-ben, hogy rendbe teszi az egészségügyet, ezért az SZDSZ-nek tárgyalásokat kell kezdenie a nagyobb koalíciós partnerrel arról, hogyan viszik keresztül a liberális egészségügyi reformot a következő ciklusban. Az SZDSZ-től várják a választók a pártfinanszírozás reformját. Számos liberális szavazót állított nehéz döntés elé a decemberi népszavazás. Ők sem az MSZP-től, hanem az SZDSZ-től várják a határon túli magyarok kérdésének felelős és őszinte kezelését; a tartózkodási engedélyek kiadásának mielőbbi megkönnyítését. Az oktatási reform folytatását is a szabad demokratáktól várják, helyesen, hiszen az MSZP nem tervezi az egyetemi tandíjmentesség megszüntetését. A 2002-es kormányváltáskor a liberálisokhoz került a környezetvédelmi tárca, jogosan várják el az SZDSZ-re szavazók, hogy a minisztérium visszakerüljön hozzá. A szabad demokraták felelőssége, hogy megszűnjön az a régi korokat idéző tüntetésbetiltási gyakorlat, amelyet a szocialista belügyminisztérium vezette rendőrség folytatott az elmúlt években. És végül: az SZDSZ-nek kell kezdeményeznie a vatikáni szerződés felbontását, ha nem akarja, hogy szégyenszemre az MSZP megelőzze ebben.

A helyzet nem reménytelen, de komoly. Az országos tanács elnökségének egyik tagja minapi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a márciusi tisztújító küldöttgyűlés helyszínének kiválasztása (Szeged) gesztusértékű. Gesztusokkal tele van a padlás. Olyanoknak kell szerepet vállalniuk a párt vezetésében márciustól, akik nemcsak kommunikálni, hanem politizálni is akarnak - és tudnak.

Léderer Andrásaz SZDSZ Újgenerációjának alelnöke,

Nagy Zsófia az SZDSZ tagja,

Takács Flóraaz SZDSZ Újgenerációjának elnökségi tagja,

Zagyvai Mártonaz SZDSZ Újgenerációjának választmányi tagja