Szarajevó rózsái
Itt a "Szarajevó rózsája" nem virágot jelent, hanem az aszfalton vöröslő foltot, amely azt jelöli, hogy hol ért halálos lövés járókelőket. Az épületek falán réztáblák sorolják az ott elesett harcosok vagy védtelen áldozatok nevét. A Markale vásárcsarnok bejáratánál olvasható: "Ezen a helyen öltek meg a szerb bűnösök 1994. február 5-én 67 szarajevói polgárt."
Tizenegy éve immár a szarajevói piac elleni támadásnak. A mai napig nem tisztázódott, hogy kik voltak a támadók. A zágrábi Globus című lap szerint egy 2003-ban lefolytatott titkos belügyminisztériumi vizsgálat arra a következtetésre jutott: a hágai vádlott Ivica Rajics, a kiseljaki egység parancsnoka volt a felelős a bombázásért. Rasim Delics nyugalmazott - horvátok, szerbek esetleg bosnyákok - tábornok, a boszniai hadsereg parancsnoka viszont ezt arra hivatkozva cáfolja, hogy a horvát hadseregnek akkor még nem volt olyan hatótávolságú rakétája, amivel Kiseljakból bombázni lehetett volna Szarajevót. Szerb részről ugyanakkor - a Banja Luka-i tévében bemutatott összeállításban - egyenesen azt állították, a bombázást maguk a bosnyák egységek hajtották végre. Vagyis önmagukat támadták azzal a megfontolással, hogy így kényszeríthetik ki a NATO fellépését a szerb hadsereg ellen. Ugyanis akkor már Bosznia területének 70 százaléka volt a (boszniai) szerbek ellenőrzése alatt. (A hágai Nemzetközi Törvényszék előtt tett vallomásában egy ügyészségi lőszerszakértő azt mondta: tárgyi bizonyítékok vannak arra, hogy a gránátot szerb állásokból lőtték ki - a szerk. megj.)
Szarajevó több mint hároméves blokádja alatt százezerszámra hullottak a gránátok, ám van három eset, amit a szerbek nem hajlandók felvállalni: állításuk szerint a kenyérért sorban állókra, a Markale épületére és a piacra nem ők lőttek. Az igazság talán azokban a dokumentumokban rejtőzik, amit rögtön a robbanás után küldtek meg az ENSZ akkori főtitkárának, Butrosz Galinak, de ezek az okmányok titkosak. Napvilágot láttak különféle katonai szakértői vizsgálatok kaliberekről, hatótávolságokról, aknavetőtípusokról, de változtat-e ez azoknak a fájdalmán, akik hozzátartozóikat vesztették el?
Szarajevói ismerősöm minden évben szabadságot vesz ki február 5-re, a Markale vásárcsarnok bombázásának évfordulóján, mert képtelen kijönni a lakásból. Édesanyjára emlékezik. Barátnőm a kisfiával volt terhes akkortájt, és a nehéz körülmények ellenére igyekezett beszerezni mindent, hogy megfelelően tudjon táplálkozni. Azon a napon is szólt valaki, hogy túrót, sajtot lehet kapni. Helyette édesanyja ment le vásárolni, aki nem engedte lányának, hogy állapotosan útra keljen. Hoz ő majd mindent, ezzel búcsúzott. De nem jött haza többet.
Szarajevó, 2005. február
