Az ember beül egy kisjátékfilmes blokk vetítésére - mint tegnap is -, és nem biztos benne, hogy játékfilmet lát, amikor Grei Gulyás Tibor és Irimás Balázs Khmalaria című etűdje tűnik föl a vásznon. Műfajok határán egyensúlyoz a kép, talán a kísérleti dokumentumfilmek között jobban megállná a helyét. Nem is csoda, hiszen Grei Gulyás Kambodzsában forgatott (az információs programban szereplő) dokumentumfilmjéből - azaz részben abból, részben a fel nem használt felvételekből készült a klipszerű etűd. A kifejezetten pergő ritmusú filmhez tehát utólag készült forgatókönyv. Ez nem mindennapi módszere a filmkészítésnek. Bár az alkotópárostól nem áll messze: előző munkájukat, a Mobilityt sem kifejezetten művészeti szándékkal készítették, hanem tudományos jelleggel a rotterdami építészeti biennáléra: a mű szó szerint erősen szubjektív metszet Budapest felszíni és felszín alatti tereiről. Őrült száguldás, amely minden izgalmas vagy kevésbé izgalmas térben megtorpan, lelassul, majd továbbszáguld. Most egy másik kontinensen kalandozunk hasonlóan őrült tempóban, de középpontba került az ember.

Szintén bizarr helyzetből született Szénási Ákos Boldog karácsonyi ünnepeket! című darabja. A rendező alkotótársával - az operatőr Szabó Lászlóval - éppen kocsiban ült, amikor Szabót felhívta jókívánságaival egy részeg rokona. A szöveg annyira megtetszett nekik, hogy leírták. A filmben ezt viszonthalljuk, miközben a kamera a villamosmegállóban kíváncsiskodik. A fiktív cselekmény - egy rossz arcú pasas zaklatja az embereket - legalább annyira abszurd és mindemellett mindennapos, mint a részeg szavak özöne. Leginkább hangulatfilmként értelmezhető Szénási munkája, de ez elmondható Pölcz Róbert Memento Mori című filmjéről is, amely az alkotó szerint "a mozgóképek zeneiségét és a zene narrativitását dekonstruktív szerkezetben feldolgozó montázsfilm". A kizárólag archív felvételekből Chopin zenéjére összevágott műnél sem érthető, mit keres a kisjátékfilmes blokkban.

Jókora adag abszurd elvonatkoztatási készség szükséges Forgács Péter etűdjéhez. El kell fogadnunk, hogy a rendező és macskája - bizonyos Zazie - tizennégy éven át kölcsönösen analizálták egymást, ha úgy tetszik, pszichiáterest játszottak. A szerepek néha cserélődnek, egyszer a filmes az orvos és a derék jószág a beteg, másszor fordítva. Érdekes, hogy mindkét "dimenziót" folyamatosan látjuk. Ennél már csak Sárosi Anita Avatar című munkája igényel nagyobb fantáziát és nyitottabb hozzáállást. A cím azt jelenti: "aki alászáll". Nem is akárhová utazunk, cél a virtuális tér. Stílusában kicsit olyan, mint a japán animemester, Mamoru Oshii Avalon című remeke, egyfajta szürreális sci-fi.

Ha megérhette volna az idei filmszemlét Böszörményi Géza, és az a pajkos ötlete támad, hogy az 1975-ben készült Az utolsó tánctanár és az 1983-ban forgatott Hungarian Dracula című tévéfilmjét benevezi a versenybe, mindkét mű esélyes lenne díjakra. Mi tagadás, a friss termés néhány darabjánál sokkal újszerűbbnek, elevenebbnek, magvasabbnak tűnnek a maguk épphogy elemelt realista stílusában.

Az utolsó tánctanár hőse családi tradíciót követve űzi mesterségét a falusi-tanyasi világban. Valóságos intézmény, mert számos intézményt pótol. Megpróbál haladni a korral, a beatkorszak új táncait tanulni Pestre jár "továbbképzésre". Fia nehezen törődik bele, hogy a hagyományt tisztelve ő is parasztlányok és
-fiúk első lépéseit igazgassa a parketten. Amikor egy alkalommal elkíséri apját a fővárosba, dönt: ott marad, nem megy vissza. Az apa számára ez az élet értelmének, a tisztes polgári lét folytonosságának végét jelenti.

A már másfél évtizede elhunyt Bencze Ferenc kitűnő játékát őrző filmet annak idején a (nyugat)német ZDF televízió és a Hungaro-film közös produkciójaként forgatták le (forgatókönyvét a rendező Gyarmathy Líviával közösen írta), Magyarországon azonban sohasem mutatták be. Olyannyira el akarták feledtetni létezését, hogy még a dialógusokat tartalmazó könyvet sem őrizték meg. Most, amikor a Duna TV dicséretesen visszavásárolta a német változatot, magyarra kellett szinkronizálni a filmet a német szöveg visszafordításából, a szájmozgás alapján.

A Hungarian Dracula sorsa annyival volt könnyebb, hogy suttyomban egyetlen alkalommal látható volt az MTV-ben, aztán talonba került. (Forgatókönyvét Müller Péter írta.) Főhőse a háború előtt profibokszoló-karriert futott be, ám kiöregedve az ötvenes években egy gyárban dolgozik. Öntörvényű, küzdéshez szokott egyénisége konfliktusba kerül a rákosista környezettel, amelynek ugyanakkor szüksége van szolgálataira. Ha e filmre jobban odafigyelhettünk volna, Dzsoko Roszics alakítását legalább olyan emlékezetesnek tartanánk, mint amilyennek másutt betyárként megismerhettük.

A két Böszörményi-mű vasárnap föltámad a Mammut moziban, az In Memoriam-szekcióban.

Félmillió forintos különdíjat ajánl fel a 36. Magyar Filmszemlén az esélyegyenlőség problémájával kapcsolatos legjobb alkotás rendezőjének az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium - közölte tegnap a tárca sajtóirodája. A tárca fontosnak tartja, hogy a magyarországi mozikban és képernyőkön látható filmalkotásokban megjelenjen az embereket egyre inkább foglalkoztató esélyegyenlőség kérdése.