A jövő évtized regénye

A jövő évtized regénye - ez állt a címlapján annak a könyvnek, amellyel 1929 karácsonyán lepte meg előfizetőit a Magyar Hírlap. Az olvasók mindent megtudhattak a készülő évtizedről: hogy milyen lesz akkor az építészet, az autógyártás és a szépségápolás, hogyan fejlődik a sport, a művészet és az orvostudomány. Bleier Mór nyugállományú ezredes történetesen arról írt, milyennek ígérkezik "A jövő háború képe".

Bombavető naszádok és gáznaszádok sötétítik majd el a magtámadott országok egét - idézte az ezredes, s bár a cikk írásakor a német és az angol szakemberek még vitatkoztak azon, ezertonnányi vagy talán jóval kevesebb hatóanyag kell-e egy Berlin nagyságú város teljes elgázosításához.

Nem véletlen - írta Bleier Mór -, hogy az európai államok többsége hatalmas óvóhelyek megépítését fontolgatta, sőt a Szovjetunióban nem adtak építési engedélyt olyan házra, amelynek nem volt gázvédelmi kamrája, és rendszeres vegyvédelmi gyakorlatokra is kirendelték a civil lakosságot.

Bár az ezredes cikkének alcíme úgy szólt, hogy "amit mindenkinek tudnia kellene", Magyarországon elég sokára talált meghallgatásra az üzenet. 1937 decemberében alakult meg a Légoltalmi Liga, igaz, akkor menten nekilátott a polgári lakosság felvilágosításának. A 60 fillérért beszerezhető A polgári lakosság önvédelme légitámadások ellen című kiadványból például nemcsak az 1935-ös légvédelmi törvényt ismerhették meg az érdeklődők, hanem részletes tájékoztatást kaphattak a lakóházak légoltalmáról, a romboló-, gyújtó- és gázbombákról, az ezekkel szembeni védekezés módjairól.

A tömeggázvédelmet szolgáló gázbiztos óvóhelyek mellett az egyéni védekezést segítő gázálarcoknak is külön fejezetet szenteltek a szerkesztők. Ebből mindenki megtudhatta, hogy a védekezésben részt vevő polgári lakosság számára úgynevezett munkagázálarcot, a külön feladattal nem bíróknak úgynevezett népgázálarcot rendszeresítettek. Az előbbi négy, az utóbbi öt méretben készült, s a munkagázálarchoz páramentesítő lemez, a népi kivitelűhöz páramentesítő szappan és használati utasítás tartozott.

A Liga szakértői úgy fogalmaztak: "A gázálarcot ajánlatos már most békében beszerezni, hogy szükség esetén torlódások ne keletkezzenek". A munkagázálarc 23 pengőért volt kapható, hordtáska helyett kartonpapír dobozban már odaadták 18,50-ért. A népgázálarc mindössze 13 pengőbe került, az olcsóbb változat 11-be. Mindkét fajtát a Mercur műszaki és vegyipari rt. bizományosai árusították, Budapesten a Zrínyi utca 7. alatti Igéve Kft., a Haidekker Sándor Rt. az Andrássy út 21.-ben és Nagykovácsy Milenko áruháza a Kossuth Lajos utcában.

Tíz-húsz pengő, gondolnánk, a hülyének is megérte, ha ennyiért megvásárolhatta a biztonságot. De hát a harmincas évek végén sokaknak egy-két pengőjük sem volt erre a célra. Nem véletlen, hogy a Légoltalmi Liga Országos Női Bizottsága hamarosan gyűjtést kezdeményezett: kétfilléres bélyeget árusítottak, hogy így szerezzenek pénzt a "szegények ingyen gázálarcára".

Arról sajnos nincs adatunk, hogy a rendelkezésre álló néhány év alatt hány gázálarcot sikerült vásárolni a nélkülözök számára. Azt viszont tudjuk, hogy bár a polgári lakosság elleni gáztámadás a következő világháborúban elmaradt, Bleier Mór jóslata végső soron bevált. Pontosabban az általa idézett Pershing tábornoké. Az Egyesült Államok hadseregparancsnoka azt jövendölte ugyanis a húszas évek végén, hogy a "hadviselés objektuma nem annyira a katona, mint a fegyvertelen, védtelen polgár. Tehát valósággal nem háborúról, hanem egyszerűen lemészárlásról lehet szó a jövőben".

nol w www.nol.hu/lelohely

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.