Mindig az utolsó pillanatban dől el ugyanis, mennyi pénzből gazdálkodhatnak a szervezők, csak azután választhatnak helyszínt. Normális országban az volna természetes, hogy a sorrendben immár harminchatodik filmünnepnek saját költségvetése és annak biztos forrása legyen - de ez Magyarország, itt nem így van. Az idén százötvenmillió a költőpénz, amelyből százhúszat a mozgókép közalapítvány fizet, a többit úgy kalapozták össze. Harmincmilliót rögtön vissza is kell pengetni adóba, így az idén kevesebb jut a mustrára, mint tavaly.

Márpedig fontos a magyar filmnek ez az alkalom, talán fontosabb is, mint kellene. Mert például a dokumentumműfajban készülő alkotások zömének ez az egyetlen nyilvános bemutatkozási lehetősége itthon. A kis- és kísérleti filmek is jobbára csak ilyenkor kapnak fórumot. Újabban már nagyjátékfilmekkel is előfordul, hogy csak a szemlén láthatók. Nem is akármilyenekkel: a két éve győztes Magyar szépséget, Gothár Péter rendezését azóta sem mutatták be moziban, a produkciónak nem akadt hazai forgalmazója.

Ennek alapján szimulált bemutatónak, pótléknak tűnik föl ez a szemle, mintsem valóságos nemzeti fesztiválnak, különösen filmversenynek, ahol nemcsak a részvétel a fontos. Ám így is minden alkotó jelen akar lenni, a filmek jó része rohammunkában készül el, hogy aztán a filmünnep után fejezzék be rajta a vágást. Szóval, egy kis ország vigaszdíja ez a mozgóképes szakmának. A közönségnek pedig pr-akció. Amelybe azonban nem illik bele, hogy a játékfilmes program csaknem fele olyan alkotásokból áll, amelyek már a mozik programján szerepelnek vagy szerepeltek. A néző ugyanis - ellentétben a filmesekkel - nem akarja egyben látni az előző év filmtermését néhány napon át. Érzéketlen a szakmai önreflexióra, inkább érdekes újdonságokra kíváncsi. És aligha örül annak, hogy az idei szemle leginkább várt bemutatóját, Kertész Imre-Koltai Lajos Sorstalanság-filmjét a sajtóvetítésen kívül csak zárt ajtók mögött fogják bemutatni a szemle végén, a mű közfinanszírozásában közreműködött kormánytisztviselők jelenlétében. Bár két nap múlva már jegyet válthat rá bárki a mozikban, méltatlan dolog, hogy legalább egy vetítést nem szentelnek a nagyközönségnek.

Egyébként hasonló szemlét rendeznek a környező országokban is. És vannak nemzetközi fesztiválok, ahol a nemzeti alkotások szélesebb, izgalmasabb mezőnyben jelennek meg a nyilvánosság előtt. Nemcsak Cannes, Berlin és Velence filmes "tengelyére" kell gondolni, vagy az ugyancsak első osztályú filmfesztivált rendező Karlovy Varyra. Ezeknél kisebb hatású nemzetközi filmes mustrákat szinte minden szomszédunknál tartanak. Egy ideje Magyarországon is fölmerült egy nemzetközi fesztivál meghonosításának gondolata, amelyet eddig az igen színvonalas, de nem versenyszerű Titanic Fesztivál helyettesített. Ez - megint csak jellemzően - legutóbb pénzhiány miatt elmaradt. Az egyik elképzelés szerint a filmszemle szerepét a pécsi Filmünnep venné át, az új fesztivált pedig Budapesten tartanák. Egy másik kezdeményezés alapján Székesfehérvár már akár az idén, nyár elején vendégül látna egy nemzetközi filmes mezőnyt.

Kívánjunk sok szerencsét e "civil" rendezvényhez, annál is inkább, mert az ilyesmi tengernyi pénzbe kerül. És az ország jelenleg a szemle cechét is épp hogy ki tudja izzadni.