Nyílt levél a Tiszán
Öt évvel ezelőtt, 2000. január 30-án, Nagybánya mellett, az Aurul ausztrál-román vegyes vállalat színesfémbányájából gátszakadás miatt mintegy százezer köbméter, erősen mérgező cianidot tartalmazó anyag került előbb a Lápos-patakba, majd a Szamosba, onnan meg a Tiszába. A szennyezett víz február elsején Csengernél érte el Magyarországot. A szennyezés következtében több mint ezer tonna hal pusztult el a Szamoson és a Tiszán. Az állam kártérítési pert indított a vegyes vállalat ellen, s ugyanígy tett több tucat magánszemély - halász, vendéglős - is, akik a környezeti károk miatt bevételektől estek el. E perek nagy részében eddig még elsőfokú ítélet sem született.
Az országgyűlés 2000 nyarán február elsejét a Tisza napjává nyilvánította, és a folyó melletti településeken élők azóta minden évben megemlékeznek a katasztrófáról. Ma Szolnokon tárogató hangja mellett tartják a megemlékezést. Egy nyílt levelet is útjára bocsátanak a Tiszán, melyben a természet fokozottabb védelmét követelik.
A ciánszennyezés levonulása után több ezer vizsgálatot végeztek különféle vízügyi laboratóriumok, állat-egészségügyi állomások, tisztiorvosi szolgálatok, biológusok, ökológusok és hidrobiológusok, azt kutatva, milyen pusztítást okozott a ciánszennyeződés. A vizsgálatok szerint ciánt nem, de az emberi egészségre szintén ártalmas kadmiumot, ólmot, higanyt határérték feletti mennyiségben találtak a vizsgált élő szervezetek szöveteiben. Ennek oka az lehet, hogy a ciánszennyeződés után egy hónappal egy másik környezeti kár is érte a folyót: március 10-én, a Tisza vízgyűjtőjén lévő Borsabányánál, a Novac bányavállalat ülepítő-tározójában megcsúszott a salak, és ipari eredetű nehézfém-szennyeződés került a folyóba.
A ciánszennyezés miatt az állam 2001 áprilisában indított pert a Fővárosi Bíróságon az ausztrál és román tulajdonban lévő Aurul ellen, közel harmincmilliárd forintos kártérítést követelve. A cég időközben nevet változtatott, a jogutód a Transgold SA lett. A per négy éve húzódik, egyebek között azért, mert - mint azt a Fővárosi Bíróságon megtudtuk - a Transgold SA a román jog alkalmazását kérte a bíróságtól az ügyben, a felperes azonban ezt ellenezte. Erről sincs még döntés. Tavaly szeptemberben magyar és román környezetvédelmi szakértők Nagybányán folytattak vizsgálatot. A magyar vélemények már elkészültek, a román fél állásfoglalására azonban még mindig várnak a Fővárosi Bíróságon. A soron következő tárgyalást február 21-re tűzték ki - addigra remélhetőleg mindkét szakértői jelentés a bíróság elé kerülhet.
A magyar állam és a román-ausztrál vegyes vállalat közötti per elhúzódása azokat a magánszemélyeket is érinti, akik szintén a ciánszennyeződés miatt indítottak pereket. Mayer Erika, az érdekelteket képviselő Páneurópai Jogászunió egyik alapítója szolnoki tudósítónknak elmondta: az ország több vidéki városában is indítottak próbapereket, de ezek egyikében sem született még ítélet. Szerinte a bíróságok általában arra hivatkoznak, hogy előbb meg kell várni, milyen eredménye lesz az állam által indított pernek, s annak alapján dőlhet el: kaphatnak-e kártérítést azok, akik jelentős bevételtől estek el a ciánszennyeződés miatt. Mayer Erika közölte: van olyan ügyfelük, akinek a kára nem éri el a százezer forintot, de olyan is akad, aki tízmillió forintnál többet követel a szennyezés okozójától.
A tárgyalóteremtől térjünk vissza a Tisza-partra: napjainkban szerencsére a víz már hasonlít régi képére, a szennyeződésnek nyoma sincs. Annál inkább a félelemnek: az öt évvel ezelőtt történtek arra emlékeztetik a helybélieket, hogy bármikor megismétlődhet egy hasonló természeti katasztrófa. Olyan, amely akár évekre is megbéníthatja az életet a folyó mentén. Ennek esélye szerencsére egyre kisebb: mint arról beszámoltunk, a szakemberek azt tervezik, hogy az ökológiailag kiemelt fontosságú területeken - és a veszélyes ipari üzemek környezetében - monitoringrendszert alakítanak ki. Ezzel megelőzni nem lehet a bajt - viszont időben föl lehet készülni rá.
