A hagyományos pártpolitikusok - parlamenti debattőrök, párton belüli és kívüli egyeztetők - áldozatul estek a második világháború utáni tömegpolitikának. Churchill és Chamberlain, Roosevelt és Truman mindenekelőtt pártpolitikusok voltak. Ez még az "uralkodás" művészete, amely arra irányul, hogy a lehető legcélszerűbb módon elsimítsa az egyéniségek közötti súrlódásokat, megszerezze és megtartsa az egyének többségének támogatását a parlamentben. "- Emlékszem egy vacsorára Churchillnél, a háború végén - írta Jean Monnet. - Már csak az ellenzék vezére volt, de nagyon is az. Néhányan az asztalnál felidézték rendkívüli személyes tekintélyét, amelyet az emberekre és az eseményekre gyakorolt a legdrámaibb órákban. Általános meglepetésre Churchill méregtől vörösen félbeszakította őket: - Jegyezzék meg jól - mondta -, mindent, amit tettem, csak azért tehettem, mert a konzervatív párt feje voltam."

A háború után az amerikai és az európai politikában megjelentek a katonák - vezényeljék ők a modern politikai üzemet. Helyzetet áttekinteni, nagystratégiát alkotni, újjáépíteni a semmiből, ide katona kell. George Marshall tábornok alkotta az európai rekonstrukció gazdasági tervezetét. Lucius Clay Németország nyugati felén, Douglas MacArthur Japánban vezette a háború utáni alkotmányozást és újjáépítéseket. Nincsenek pártok. Nincsenek erős érdekcsoportok. Az anyaggal kell csatázni. Róluk mondta ironikusan utóda, Eisenhower tábornok kapcsán a velejéig civil politikus Truman: "Itt fog majd ülni, és így szól majd: - Ezt így! Azt úgy! És nem történik semmi. Szegény Ike, azt hiszi, hogy úgy megy minden, mint a hadseregben. Nagyon szerencsétlenül fogja érezni magát."

Harminc éven át természetes volt, hogy itt is, ott is katonatisztek bukkannak fel, hogy megszervezzék vagy felszabadítsák, rabul ejtsék vagy demokratizálják országukat. Franco, Geisel, Pinochet, Suharto, Jaruzelski az egyik oldalon, ifjú portugál tisztek a másikon. De a nyolcvanas évek rendszerváltásai Európában és Ázsiában eltüntették a katonákat Dél-Koreától Lengyelországig. Ma sehol senki nem vágyja, hogy hadseregek és tábornokok csináljanak rendet, piacot, modernizációt. Nem véli senki, hogy a hadsereg az alkotmányos rend egyetlen záloga. Az amerikaiak nem katonatiszteket találnak Bosznia vagy Koszovó, Afganisztán vagy Irak pacifikálására. Az egyenruhákat levetettük. A hidegháború utáni korszak minden háborújával együtt civil korszak. A civil politika felelős mindazért, ami történik. Jellemző, hogy Powell volt tábornok Bush első adminisztrációjában külügyminiszterként civilebb volt bármelyik civilnél.

A rendszerváltó értelmiségiek, akik elárasztották 1989 után a politikát, mára kihaltak. Mazowiecki, Kuron, Geremek, Havel, Dienstbier, Antall, Kis, Tölgyessy, Djindjiæ és szakértelmiségi társaik, Bokros, Surányi, Balcerowicz kikerültek a politikából. Nem voltak igazi parlamenti politikusok. Többségük soha nem szólalt fel a parlamentben. Félrekerültek. A hívők megkeseredtek és elveszítették hitüket. A hitetlenek, a kisvárosi Machiavellik, a provinciális politikai méregkeverők kifogytak a cselekből. Nehéz és fárasztó magas színvonalon gazfickónak lenni. A politikai osztályba keveredett értelmiség többsége megrokkant szegénylegény. Kisebbsége pedig visszahátrált szakmájába, ezért még él. Lassan-lassan kifogyunk a rendszerváltó párt- és állammunkásokból is: Oleksy, Cimoszewicz, Belka, Horn, Kovács, Medgyessy szerelvényei kihúznak az állomásról.

A kelet-európai politika politikusai tömeggyártással előállított, automata politikusok. Erre vágytunk. Ezt szerettük volna. Semmi önfejűség. Nincs véletlen. A prototípust a britek gyártották le. A "Tony-Machine" tökéletes elvgyártó és -felejtő, érdekeket felismerő, egyeztető, bármilyen körülmények között használható, önépítő gépezet. Kisujjában a vezetés művészete: tudja, hogy mit kell ígérni és mennyit kell teljesíteni a legtöbb szavazat reményében. Az "elnök-kormányos" korlátlan parlamentáris hatalmat összpontosít a kezében, leveri valamennyi pártbeli vagy a többi pártból való versenytársát. Minden tömegpolitikai eszköz - jelszó, csend, kép, képtelenség, beszéd, gesztus, tett, csapatmozgás, személyes szólítás - bevetésére képes. Ha kell, hisz, ha szükség hozza, tépelődik, de mindig tesz és tesz, látszik és látszik. A "Sárközy-modele" az elegánsabb és dinamikusabb, de megbízhatatlanabb francia változat, a "Berlusconi-modello" a nagy zabálás gépi mintája.

A "Blair-Model", a BM-1 hatalomgépezet rejtélye, hogy kitalálhatatlan, mi végre az egész. Thatcher nemcsak magában, hanem elveiben is hitt. Chirac szeret élni. Blairnek nincsenek elvei, és nem élvezi az életet. "Egy tulajdonságok nélküli ember megzavarodott korban" - írja róla Tony Judt. Nem lopni, nem világot megváltani, hanem működni és működtetni akar. Korlátlan működés. Határtalan száguldás. Ütközés. Összecsapás. Próbatétel. A demokrata nagy terhe, hogy sokat hibázik, nagy előnye, hogy képes önmagát javítani. Blairből egyre jobban hiányzik a demokrata képessége. Nagy kockázata továbbá a megszokás. Az unalom. A vágy valami újra.

Európa keleti felén először Orbán Viktor gyártotta le magát, 1998-ban a Blair-modell alapján. Tömegterméket kisüzemi eszközökkel. Kis csapat, nagy fegyelem. Egy alkatrész innen, más alkatrész onnan. Elvek összemixelése. Erős belső motor. Dinamika. Látvány. Kép. Kép. Kép. Minden alárendelése a működtetésnek. Az egyetlen kontroll a siker. De hogy mi a siker, azt én döntöm el. Az OV-1 komoly sikereket aratott. Egyedül rótta a köröket. A motor dicsőségesen dörgött az egyenesekben, a fékek fogtak a kanyarokban. De az alkatrészek kopni kezdtek. Pontatlanság itt, megbízhatatlanság ott. Kipróbálta a 2002-es nyári futamon a narancsos forradalmat. A motor leállt. Újra meg újra lemaradt az európai pályákon. A "Viktor-modell" kiszámíthatóan kiszámíthatatlanná vált. A 2004-es téli népszavazási futamon megcsúszott a kanyarban, kiesett. Megöregedett? A választót - a hívő törzsválasztón kívül - nem elégíti ki, hogy még mindig működik. Nem elég, hogy nem olyan, mint a másik. Főleg, mert olyan. A kelet-európai pályákon sorra tűnnek fel a tömeggyártott politikai masinák.

A cseh Gross, a magyar Gyurcsány, a román Tariceanu, a szerb Tadiæ nem rendszerváltó. Közelében nem jártak semmilyen politikai változásnak. Kommunikációs politikai hatalomgépezetek. Nem azért politizálnak, hogy később szabadon vállalkozhassanak, hanem azért vállalkoztak, hogy később szabadon politizálhassanak. Üresek. Betölthetők. Összeszerelhetők. Már nem maguk szerelik magukat, őket szerelik. Amerikaiak és európaiak által privatizált, tömeggyártó üzemekben készültek anélkül, hogy tudták és akarták volna. Automaták gyártanak le gépezeteket. Hivatásos politikai vállalkozók. Nagyvonalúság, humor, bizalom nélkül.

"Mélyen átérzem a szegények sorsát!" Hogyan ejtik pontosan románul vagy litvánul, ha milliárdos az ember? "Végigvisszük az oligarchák elleni harcot!" Milyen bolgár és szlovák kép jön ide? Lássunk egy ukránt narancssárgában! Javítóprogram. Nézd meg a magyar gépi programot! "Hazafi vagyok!" Az Isten szerelmére, ide a lengyel zászlót és ne a magyart tegyétek, barmok! Nem hallod, hogy lengyelül sír? Csöpp, csöpp. Éppen Wilno és Lwów elvesztését siratja, nem Trianont.

A magyar politika büszke lehet. Nálunk a jobboldalnak és a baloldalnak egyaránt előregyártott gépezete van. Nincs izmus. Sem konzervativizmus, sem szociáldemokratizmus. Semmilyen isták. Nem pragmatisták, populisták. OV-1 és Gy-1 modellek. Gyakorlatias, populáris modellek. Jók. Hatékonyak. Gépmozgás. Automata kép. Hiteles fordítás világnyelvből. Tükörben versengenek. Ha te így, én úgy. Én jó lenni, te rossz lenni. Nem, én jó lenni, te lenni rossz. Szeretem a feleségemet és a gyermekeimet. Én imádom a feleségemet és a gyermekeimet. Család, magántulajdon és állam. Én húsz centivel magasabb vagyok. Én húsz centivel alacsonyabb vagyok. Vágd szájon, kérlek! Szájon fogom vágni, kérlek! Ez az én képem. Nem, ez az én képem. Én vagyok a miniszterelnök. Nem, én vagyok a miniszterelnök. Én Isten. Nem, én Isten. Én vagyok, te nem vagy. Ééén vaaagyoook!

"Kint - az ablakba keretezett táj / az egyirányú szél / menetkész fák / mozdulatlan bokrok / lapult orral / egy arc nyomódik az üvegre / nézi / bent - az ablakba keretezett táj / az egyirányú szél / menetkész fák / mozdulatlan bokrok / lapult orral / egy arc nyomódik az üvegre / nézi" - írta Mészöly Miklós.

Valamennyi hívő elmondhatja, hogy az övé az igazi. Az Úr az ő gépezete nyelvén szól, s jelenik meg igaz valójában. Le fogja győzni a másikat. De vajon nincsenek-e kevesen a hívők és sokan a hitetlenek? Mit mondanak a szemek, amelyek kívülről néznek? S mit válaszolnak, amelyek belülről és belülre látnak? Az éj csak az imént ölelte át az eget.