Visszafogott, tárgyilagos vélemény, némi elismerő felhanggal. Ha ilyennek látszik a "tűzhöz közelebb", milyennek tűnik "kívülről" ez a vártnál rövidebbre sikeredett kulturális miniszterség.

Leginkább olyannak, amilyet a miniszter gyakori médiaszereplései kirajzolnak: látványosnak. Hiller tárlatot vezet a Monet-kiállításon, esztrádműsor sztárja a Múzeumok éjszakája beharangozóján, deus ex machinaként terem színpadon, hogy bejelentse a kapolcsi művészeti fesztivál állami támogatását. Hasonló példák garmadát lehetne említeni, amelyek arra utalnak, hogy a rendszerváltás óta ő az első, aki miniszterként a tárca PR-menedzseri feladatait is magához vonja. Sőt, többre vágyik. Lehet akármilyen rangos rendezvény külföldi szaktekintélyek részvételével, ő akkor is "elviszi a show-t".

Ámbár ehhez a médiapolitizálásához mindig megfelelő alkalomra van szükség. És végül is az a döntő, mi ez az alkalom. Mert ha - példának okáért - a látogatók tíz- vagy százezreit vonzó művészeti, természettudományi kiállítás (Monet, dinók), amelyre hosszú ideje nem volt példa - az igen. Az megér egy kis felhajtást. És Hiller általában nem blöfföl. Valódi szenzációt, értéket igyekszik összekapcsolni a nyilvánosság előtt személyes jelenlétével. Médiaszerepléseivel a dolog súlyát is meg akarja emelni. Főként ilyesmiben marad emlékezetes, korszak aligha fog kötődni a nevéhez a magyar kultúrában. Ahhoz az idő is kevés volt.

A szocialista-liberális kormány első éve után vette át a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. A gyakran betegeskedő Görgey Gábortól megörökölte az éves kulturális büdzsét, a 64,1 milliárd forintot, és a filmtörvény elfogadtatásának félbemaradt ügyét, amelyet Görgey évtizedes kudarcok után vállalt. Hiller ügyes taktikával végigvitte. Ebben és másban, például a könyváfa tizenötről ötszázalékosra csökkentésében persze sokkal könnyebb helyzetben érezhette magát, mint elődje, aki nem volt politikus. Ő a vezető kormánypárt egyik alelnökeként hamarabb megtalálhatta az érdekérvényesítés módját. Ez tükröződött abban, hogy első teljes miniszteri évére, 2004-re több mint tizenkétmilliárddal növelni tudta a kulturális tárca költségvetését. Igaz, hogy ez pirruszi győzelem lett, mert a Draskovics-csomag viszszavett tizenegymilliárdnál is többet. Az idei évre pedig, ha a megszavazott 102,2 milliárdból levonjuk a tárcához került egyházi kulturális intézmények és feladatok finanszírozására rendelt összeget, 80,5 milliárd marad a kultúrára. Ebben benne van a millenniumi városrészben fölépült Művészetek Palotájának első törlesztőrészlete is. A palota beruházását ez a kormány az előzőtől örökölte, és az épületet Hiller már nem is tudja miniszterként fölavatni. Utódjára marad. Tavaly viszont elintézte, hogy halasszák el az első esedékes állami törlesztést. A végén harminc évre elhúzták a fizetést a magántőkét invesztáló Demján-csoportnak: potom százmilliárdot kell majd kipengetni az épületért.

Hiller folytatta a külföldi magyar kulturális évadokat Nagy-Britanniában, de az idei orosz szezonnal már szűkmarkú volt. Bejelentette a brüsszeli, izraeli intézet létrehozását és a berlini Collegium Hungaricum avatását 2006-ban. A hazai kulturális beruházások terén lépett a Mátyás-templom és a fertődi kastély esetében, de nem jutott egyről a kettőre a budai Vár egykori honvéd-főparancsnoki épületével. A vidéki múzeumok állandó kiállításainak felújítására önálló keretet hozott létre, miután ingyenessé tette huszonnégy állami múzeum látogatását. Ugyancsak külön keretet szán az idén ötven művelődési ház és könyvtár felújítására, bár ezek további működtetésének finanszírozása kérdéses. A miniszter kapolcsi "kalandja" ellenére nem jutott előbbre az országszerte burjánzó fesztiválok átgondolt, hosszú távú támogatásában. Irányításával a minisztérium nem tett lépéseket egy értelmesebb színházi struktúra kialakítására, és a partnerek civódása ürügyén kifarolt az irodalmi életet támogató programból is.

Hiller István legalább annyi megoldatlan ügyet hagy hátra a magyar kultúrában, mint amennyit megoldott. Alighanem távozni is látványosan fog: még bejelenti A Nagy Könyv nevű, országos olvasás-népszerűsítő játék kezdetét, amelyre félmilliárdot irányoztak elő.

legalább annyi megoldatlan ügyet hagy hátra, mint amennyit megoldott