A megállapítás ugyan ellentmond a környezetgazdaságtan legújabb eredményeinek (ahol az államnak bevétele származik a környezetszennyezés után, ott érdekeltté válhat a szennyezés fenntartásában), ám könnyen lehet, hogy esetünkben megállja a helyét - annál is inkább, mivel például a talajterhelési díj nem is az államkasszába, hanem az önkormányzatok környezetvédelmi alapjaiba folyik be.

Környezetterhelési díjból háromféle van - a levegő, a víz és a talaj terhelése után -, az első kettőt inkább cégek és intézmények, a harmadikat többnyire a lakosság fizeti. A behajtással megbízott APEH becslései szerint a levegőterhelési díjból 3,4 milliárd, vízterhelési díjból 5,7 milliárd forint bevétel keletkezhet a tavalyi szennyezések nyomán (a 2004. július 1-jétől élő talajterhelési díjra nem készült ilyen becslés, szakértők egymilliárd forintnál kisebb bevételre számítanak).

A fentebb említett törvényben még az szerepelt, hogy a díjakat "felmenő rendszerben" vezetik be: először csak a jogalkotók által megszabott díjmérték töredékét kell fizetni, a 100 százalékig az évről évre bekövetkező apró emelésekkel majd 2008-ra (a levegő- illetve a vízterhelési díjnál) illetve 2009-re (a talajterhelési díjnál) jutunk el. A kezdő szint 2004-ben a levegőterhelési díjnál 40, a vízterhelési díjnál 30, a talajterhelési díjnál 20 százalék. Az idei emelésre végül - egy tavalyi törvénymódosításnak köszönhetően - nem került sor, a végső határidő viszont nem változott. Ebből az következik, hogy az idén a kötelezettek némi lélegzethez jutottak, ám később gyorsabb ütemben kell majd végrehajtani a felzárkózást.

A talajterhelési díjat a lakosság egyes rétegei közvetlenül, a saját pénztárcájukon is érzékelhetik, ám ez a zöldadó aligha fog bárkit is anyagi romlásba dönteni. Fizetni azoknak kell, akik a műszakilag rendelkezésre álló csatornahálózatra "nem kötnek rá" (hogy pontosan mi számít műszakilag rendelkezésre állónak, azt mindig a helyi önkormányzat dönti el, az viszont bizonyos, hogy ahol nincs csatorna, ott nem kell fizetni). A bevallást az önkormányzatoknál beszerezhető nyomtatványon márciusig kell megejteni. Az alapdíj a vízfogyasztás után köbméterenként 120 forint - ezt kell megszorozni a jogszabályban szereplő "területérzékenységi szorzóval". A szorzószám az ország legnagyobb részén egy, de a legérzékenyebb területeken - például a Balaton térségében - sem több háromnál. Az így kiszámított díjnak a tavalyi második félév, illetve az idei teljes év fogyasztása után is csak a 20 százalékát kell leróni. A fizetnivalókat csökkenti a szippantóskocsival elszállított (számlával igazolt) szennyvízmennyiség. Aki egyedi szennyvíztisztító-rendszert üzemeltet, az fenti díjnak is csak a tizedét fizeti. Az önkormányzatok további engedményt is adhatnak szociális alapon. A számlacsökkentő tételekből adódik, hogy például az 56 ezer lakosú, nem túl sűrűn csatornázott Érden az idén (a 2004. második fél évi vízfogyasztás után) 3 millió forintnyi talajterhelési díjbevétel várható. Ennél többet nyom a latban, hogy tavaly ősz óta országszerte megindultak a rákötések - ha már fizetni kell, az emberek inkább a kényelmes csatornát választják.

A levegőterhelési díj a lakosságot közvetlenül általában nem érinti, ezt a közterhet a nagy teljesítményű fűtőkészülékek üzemeltetői (gyárak, erőművek) fizetik a levegőt szennyező anyagok - például a nitrogén-oxidok - minden kibocsátott köbmétere után. Változás a tavalyi évhez képest, hogy nem általában a közintézmények, hanem csak a költségvetési szervek mentesülnek a díjfizetés alól.

A vízterhelési díjat azoknak kell megfizetniük, akik a törvényben szereplő szennyezőanyagokat engednek a felszíni vizekbe. A rendelkezés érzékenyen érinti például a csatornamű-vállalatokat, amelyek a költségek továbbhárítása miatt tavaly átlagosan 9 százalékkal meg is emelték az áraikat. Más kérdés, hogy idén tovább emelik, holott, mint jeleztük, a KTD összege nem nő.