Így egy szuszra nem is tűnik olyan soknak. De vegyenek egyszer a kezükbe egy békebeli kávéházi tálcát, tegyenek rá egy maszszív kávéscsészét csészealjjal, hozzá egy kanalat, egy süteményestányért villával, pohár vizet. Próbáljanak végigszaladni vele egy hosszú hodályon; egyszer, kétszer, százszor. Mindjárt árnyalódni fog a kép, amelyet a kávéházi élet léha voltáról festettek nekünk nem is olyan régen.

Mindez arról jutott eszembe, hogy végignéztem egy csokor kávéházi kanalat. Hosszabbak, öblösebbek, csúcsosabbak és nehezebbek, mint amihez manapság szokva vagyunk. Alpakka mindahány, abból a réz, nikkel és horgany ötvözetből készült, amely a XIX. század második felében vált oly népszerűvé az európai vendéglátóhelyeken. Egyszerűbben kezelhető és különösen olcsóbb volt, mint a nemesfémek; önthették, de préselhették és sajtolhatták is a gyártók, a végén pedig galvánozással rá lehetett futtatni egy leheletnyi ezüstréteget - ez adta meg az oly fontos illúziót.

Alpacca - olvasható hát a becsületes felirat a New York kávéház kanalán, ahogy a Budapesti Központi Tejcsarnokén is. Igaz, egy másik Központi Tejcsarnok jelzetű kanálra már semmilyen felirat nem jutott; megjegyzem, elég ütött-kopott is szegényke. (A Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. a negyvenes években négy állandó és egy városligeti nyári tejivót működtetett a fővárosban. Volt kioszkjuk az Erzsébet téren, boltjuk a Kecskeméti utca 5.-ben, egy másik a Berlini tér 9. alatt, a Teréz körút 32.-ben pedig még biliárdtermet is fenntartottak. Jut eszembe, nem emlékszik valaki: a kék KT felirattal díszített, fehér kávéscsészéket nem ők használták véletlenül?)

A Vámház körút elején lévő Nádor Szállodából sétáló medvés kiskanál maradt az utókorra. Merényi György tanulmányából tudjuk, hogy a magyar kávéházakba is szállító osztrák és német cégek közül a berndorfi használta ezt a jelzést. Az első osztályú árura álló, a kevesebb nemesfémet tartalmazó, olcsóbb evőeszközökre sétáló medvét ütöttek. A Szent István körúti Club kávéház a bécsi Hermannéktól rendelt, a József körúti egykori Simplon kanalán az Original Wellner felirat olvasható. A többség azonban nem cifrázta: a két világháború közti Budapest legkitartóbb vállalkozójához, a Rákóczi út 8/b-ben árusító Hacker és Társához fordult.

Hacker Mór és utódai kanalával kavarták a kapucínert a Teréz körúti Edison kávéház vendégei; az ő fényesre suvickolt kanalát billegtették az ujjuk között az elmerengő uracsok, mielőtt belemerítették volna a kissé bőrösödő tejeskávéba a Petőfi téri Bristolban. Hacker-kanalat adott a teához Hauer, és ugyanilyen cégjelzésű, bár a többinél jóval kisebb kanállal keverhette meg a feketéjét a Dunacorso kávéház vagy az Adria buffet méregerős, újmódi nedűre vágyó kuncsaftja.

Pikolókanál - így hívták hivatalosan a kizárólag feketekávéhoz mellékelt kiskanalat, legalábbis a hatvanas években, amikor Schnitta Sámuel Felszolgálói ismeretek című tankönyve megjelent. Ebből a munkából az is kiderül, hogy a pincérszakma ismer lapátszerűen végződő fagylaltoskanalat, kerek végű tojásoskanalat, hosszú nyelű szörpkanalat, meg persze közönséges kiskanalat is. Ez utóbbi a tea, tejeskávé, egyes sütemények felszolgálásának kelléke. Anyaga akkoriban már javarészt alumínium, esetleg rozsdamentes fém. A nehéz és ódivatú alpakkakanalakból a vendéglátóhelyeken addigra már nem sok akadt. Nem utolsósorban azért, mert ezeken sokkal macerásabb volt átjavítani a néhai kávéház nevét ilyen-olyan vendéglátó-ipari vállalatra, mint a terjedelmesebb tálcákon és kannákon.

nol w www.nol.hu/lelohely