Meleg lehetett 1951 júniusában. Talán odakint, a Városliget fái között nem volt olyan nagy a hőség, de azt biztosra veszem, hogy bent, a Fővárosi Nagycirkusz ódon kősátrában, a nézőtéren összezsúfolódott izgatott tömeg közepén olykor elviselhetetlen lehetett a forróság. Ha máskor nem, hát akkor, amikor Ria Romez felkúszott a magas árbocra vagy a 10 Balázs légtornászcsoport belekezdett a maga egyedülálló repülőmutatványaiba. Nem csoda hát, hogy a Fővárosi Nagycirkusz 1951. júniusi műsora erősen meggyűrődött az alján, ott, ahol a gazdája tartotta. Persze így volt ez rendben: nem lehetett véletlen, hogy az igazgatóság eleve legyezőformára vágott, zöldesszürke kartonra nyomtatta a számok sorrendjét.
Az államosított idomárok
Pompás műsor lehetett egyébként az '51. júniusi. A Heinemann zenekar játszotta a nyitányt, Hegedűs János - itt nem szerepel ugyan, de mi tudjuk, hogy dr. Hegedűs! - mondta a prológot, Róbert lengett a kötélen, Donnert négylovas szabadidomítást mutatott be, fellépett Potassy bűvész, valamint Bernát erőművész egy dupla csöves ágyúval. Ott volt a 2 Pifkó és Maxi, excentrikusok meg a 10 Bronzgladiátor. Pehl kézegyensúlyozott a lépcsőn, a 3 Deák meg csak úgy. A 8 Olympia női akrobatacsoport ugrált, Alfonzó és partnernője humoros paródiákat mutatott be, Bellák énekes bohóc új strófákat dalolt, Dundi és bohóctársulata kacagtatott, Pataki művész úr fejszámolt.
Már több mint egy éve államosított vállalatként működött akkoriban a Fővárosi Nagycirkusz. 1950 májusában a Köszöntünk, Budapest! című műsorral nyitottak, akkortájt, amikor a népi demokrácia a kőcirkusz és a varieték után az utazócirkuszokat is köztulajdonba vette. Hamarosan megalakult a Fővárosi Népszórakoztató Intézmények, illetve a Vidéki Népszórakoztató Vállalat. Az utazócirkuszokban dolgozó artisták állami alkalmazottak lettek, téli foglalkoztatásukra megszervezték az úgynevezett Mozivarietét. A filmek előtt ekkortól egy-két zsonglőr és kutyaidomár is fellépett.
Annak azonban, hogy a Fővárosi Nagycirkusz 1951. júniusi műsorában görkorcsolyázókat, parodistákat és zenés bohócrevüt is láthatott a nagyérdemű, más oka is volt, mint hogy a cirkusz és a varieté akkoriban kezdett összekeveredni. Legalább ilyen fontos szempont volt, hogy - miként az Szekeres József és Szilágyi György alapművében, a Circusban olvasható - a Fővárosi Nagycirkusz államosítása után a külföldi (pontosabban: nyugati) impresszáriók egyenesen bojkottot hirdettek a városligeti intézmény ellen. Így az 1951-es műsort már kizárólag magyar számokból állították össze, majd, a kényszerből mintegy erényt kovácsolva, a hagyományt a nyári szezonra is továbbvitték.
Mindez persze nem maradt örökre így. Bár a magas rezsi és az olcsó helyárak miatt a Nagycirkusz állandó anyagi gondokkal küzdött, 1956 tavaszán a Moszkvai Állami Cirkusz, majd a kínai társulat is fellépett Budapesten. Az 1960-as műsort már egyenesen "nagy nemzetközi attrakció"-ként hirdette az intézmény. A műsor címlapján a Hiller görlök láthatók - "világhírű revüsztárok" -, akik több számmal is felléptek az egyre roskadozóbb épületben. Melodia és rytmus, Mambo, Can-can - ezeket ígérte tőlük a műsor. Ott volt aztán a 6 Piccard (bravúros lovascsoport), a 2 Kristóf (trapézművészek), a 4 Hunor (nyújtócsoport) és persze olyan külföldi vendégművészek is, mint a lovagló K. Rozman Romániából, illetve Pepi Löfler csehszlovák zenebohóc.
Hat éve volt még hátra a régi Fővárosi Nagycirkusznak. 1966. március 15-ig húzta, akkor kezdték el bontani. Öt évvel később megnyitotta kapuit az új. De Wulff Ede, Beketow Mátyás, Fényes György meg az államosított artisták és idomárok emlékét az a régi, rossz és bizonyára nagyon meleg épület örökre maga alá temette.
