Egy másik pedig felszólalásom alatt minden jelenlevő számára hallhatóan azt mondta: "ja kérem, a háborúban halnak meg katonák". Ezek szerint én és katonáim gyávák voltunk, mert túlélési esélyt követeltünk magunknak.

Változott-e azóta a katonai vezetők szemléletmódja és főleg a gyakorlat? Mit mutatnak az afganisztáni és az iraki tapasztalatok?

A védelmi felülvizsgálatot követő haderő-átalakítás lényege az ún. könynyűlövész-koncepció. Ez azt jelenti, hogy a "hernyótalpasokat" (a T-72-es tankot és BMP-1-es lövészpáncélost) szinte maradéktalanul kivonták a rendszerből. A különleges műveleti zászlóaljat, melynek egy százada van most Afganisztánban, páncélozatlan terepjáró személygépkocsikkal látták el. A két könnyűlövészdandárnál orosz gyártmányú BTR-80 és BTR-80A páncélozott szállító járműveket rendszeresítettek. Ezeket az oroszok belügyi csapatok részére karhatalmi feladatokra fejlesztették ki. A BTR-80A harcjárműnél jelentős tűzerőt képvisel a forgó toronyba szerelt 30 mm-es gépágyú.

Irakban a szállító zászlóalj vegyes menetoszlopainak közvetlen védelmét ilyen BTR-80A típusú járművek látták el. A toronyfegyver kitűnő, de a páncéltest inkább csak egy bádogkoporsó, hiszen a 7,62 mm-nél nagyobb űrméretű géppuskák lövedékei, a 10 méternél közelebb robbanó tüzérségi lövedékek repeszei ellen már nem védi meg az állományt. Irakban lehetett látni olyan BTR-80-as harcjárművet, amelyet 12,7-es géppuskával szitává lőttek. A belső felületeken látni lehetett, hogy a páncélon áthatoló lövedékek - főleg ott, ahol több réteget ütöttek át - magából a páncéltestből is pusztító repeszeket képeztek.

Az oroszok afganisztáni kalandja óta vita tárgya, mi ad nagyobb esélyt a túlélésre: ha a páncélozott járművek búvónyílásait lezárják, és a kicsi látószögű periszkópokon keresztül próbálják felderíteni a leselkedő veszélyeket, vagy ha valakit kiállítanak a toronyba, aki életét kockáztatva időben észreveszi az ellenséget. A probléma megoldására ma már több lehetőség kínálkozik. A legkézenfekvőbb az lett volna, ha darabonként 100 millió forintért beszereztünk volna olyan könnyű gyalogsági harcjárműveket, amelyekből kellőképp ki lehet látni, kellő vastagságú a páncélzata, és véd a harckocsiaknák ellen is. Erre nincs pénz, kell a HM-ben időző alezredesek 50 százalékkal megemelt fizetésére.

Az ilyen járművek egyik változatában a jármű elejére és oldalára több centiméter vastag golyóálló szélvédőt, ablakot szerelnek, ami kényelmesebb vezetést és terepfelderítést tesz lehetővé. A drágább megoldás az, hogy a páncélon kívül kombinált nappali és éjszakai kamerákat helyeznek el, belül a járművezető és a parancsnok plazmaképernyőn figyeli az utat és a terepet. Ez a megoldás megfelelő számítógéppel kombinálva automatikus célfelderítést és célmegjelölést tesz lehetővé. Például elegendő a célra a képernyőn fényceruzával vagy joystickkal rámutatni, és a toronyfegyver irányzó berendezése a célra fordul.

Kínálkozik még egy lehetőség: a gondos felkészítés. Ez azonban nem jellemző a magyar honvédségre. Amikor a déli határszakasz megerősítése kapcsán megbíztak egy BMP-1 lövészpáncélosokkal felszerelt század vezetésével, már a gyakorlás első napjának délutánján bezárattam a búvónyílásokat, sőt a sötétség beálltával kikapcsoltattam a fényszórókat, és csak az éjjellátó berendezésre hagyatkoztunk. El lehet képzelni, hogy ezen intézkedéseim milyen mértékben fokozták a káoszt a gyakorlótéren. Egy hét kiképzés után már az volt a természetes, hogy bezárkózunk, és használjuk az infraberendezéseket. Ha mégis úgy szól a döntés, hogy valakinek derékig a páncéltesten kívül kell tartózkodnia, akkor azt ellátják a búvónyílásra szerelt körbeforgatható géppuskával, legalább egy centiméter vastag páncéllal védik elölről és oldalról, hátulról pedig a búvónyílás páncélfedele védi a figyelőt.

Nézem a honvédség folyóiratának címlapján azt a felvételt, amit az iraki kontingens felkészítése során készítettek a BTR-80A harcjárműről és kezelőszemélyzetéről. Azonnal feltűnik, hogy sem a vezető, sem a parancsnok szélvédőjének a páncélja nincs bezárva, pedig a parancsnok nem is ül, hanem áll az ülésén, derékig kiemelkedve a búvónyíláson, elölről a búvónyílás fedele védi, oldalról semmi. A parancsnokon nem sisak van, hanem páncélos fejvédő, ami olyan, mint a kerékpárosok fejvédője, de nem műanyagból, hanem vászonból. Van benne fülhallgató és mikrofon, hogy a parancsnok a vezetővel és a toronylövésszel tudjon kommunikálni. A toronygéppuskával párhuzamosított könnyű géppuska hátulról pontosan a parancsnok tarkójának szegeződik. A toronylövész a torony közepén elhelyezett irányzótávcsövön keresztül nem látja, hogyha a torony jobb oldalán levő géppuskával tüzet nyit, pont a parancsnok fejét lövi szét.

A decemberi felkészítés képeit nézve úgy tűnik, hogy a döntéshozók a bekövetkezett tragédia ellenére sem látták be, hogy ez az alkalmazási mód nem véd sem a tüzérségi gránátok, sem az út mentén elhelyezett aknák repeszei ellen. Az út mentén elhelyezett, érzékelőkkel felszerelt vagy távirányított bombák ellen is van védelem. Az amerikaiak a vegyes menetoszlopot biztosító első jármű lökhárítójára felszerelnek egy nagy teljesítményű, széles sávú mikrohullámú zavaró berendezést. Ez tönkreteszi az út mentén elhelyezett akna elektronikus érzékelőjét vagy a távirányító vevőkészülékét. Ezzel megakadályozza az akna felrobbanását, vagy kiváltja a robbanást 50-100 méterrel az első jármű előtt.

A következő probléma a kézi páncéltörő rakéták elleni védelem. Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, amit a felkészítést bemutató tévéadásban lehetett látni. A BTR-80-as járműre kívülről homokkal töltött lőszeresládákat és mindenféle, a lőtéren összeszedett rozsdás vasakat aggattak. És ezt egy ősz hajú tábornok jelenléte hitelesítette. A délszláv háborúban láthattuk, hogy az acélsodrony lábtörlőkhöz hasonló elemeket helyeztek fel gyárilag a páncéltesttől 30-40 centiméter távolságra, bízva abban, hogy ez az acélháló kiváltja a páncéltörő gránát idő előtti robbanását, és az úgynevezett kumulatív sugár, amely áthatolna a páncélon, 30-40 centiméteres távon szétoszlik. Az iraki tudósításokban lehetett látni az amerikai Stryker könnyűlövész páncélos jármű utólagos, de gyári szerelésű kiegészítő védelmét. A páncéltestre kívülről kellő sűrűséggel 50 centiméteres távtartókkal acélszalagokat hegesztettek fel. Ha már fent vannak a rácsok vagy a szalagok, akkor a rács és a páncéltest közé lehet az egyéni felszereléseket és tartalék anyagokat berakni, az is csökkenti az átütő erőt. A magyar haderő pályázatot írt ki a BTR-80-asok részleges modernizálására. Nincs mit kitalálni. Ha rákattintunk a Defense Update online magazin Countering the RPG linkjére, akkor láthatjuk, hogy a csecsen háború tapasztalatai alapján az oroszok adaptálták a BTR-80-asra a Stryker említett rácsrendszerét.

A menetoszlopok védelmét hatásosan szolgálja a támadó helikopteres kísérés, amely a levegőből felderíti és megsemmisíti az ellenséges lesállásokat.

A személyi veszteségek jelentős részét az okozta, hogy a katonák sebesülése és a jármű kigyulladása egy időben következett be, így a katonák bennégtek a járműben. Én már 1966-ban szolgáltam olyan rakétaindító járműben, amely automatizált tűzoltó berendezéssel rendelkezett, és a füst előli menekülést biztosító légzőkészülék a személyzet keze ügyében volt.

Nézem az idén átadott Rába H-14-es járműveket. Hiányolom a páncélozott vezetőfülkét, az automata tűzoltó berendezést, a golyóálló szélvédőt és azt, hogy nincs az anyósülés feletti búvónyílás felszerelve géppuskával és körkörös páncélvédelemmel.

Az amerikaiak a bejrúti merénylet óta - melyben majd' háromszáz katonájuk halt meg - kutatják az épületek, elhelyezési körletek gépkocsis öngyilkos merénylők elleni védelmének lehetőségeit. Legalább 10 éve tudjuk: az ablakokat fóliázni kell, hogy egy robbantásos merénylet esetén a szerterepülő üvegszilánkok ne okozhassanak tömeges sérüléseket. Tudjuk, hogy csak az alumínium- vagy az acélkonténerek állnak ellen bizonyos távolságról az ilyen robbanásoknak. A magyar táborban több száz méterre a robbanás kráterétől kártyavárként omlottak össze a fából készült könnyűszerkezetes raktárak, s bedőltek a mosdókonténerek műanyag oldalfalai. Tudjuk, hogy az elhelyezési körletektől legalább 100-150 méterre kell olyan beton- vagy acélakadályokat telepíteni, amelyek képesek akár a tolólappal ellátott gépkocsit is megállítani. A mongol lövészek helytállásának köszönhető, hogy az al-hillahi táborban az öngyilkos merénylet tandem változata sem volt sikeres, amikor az első gépkocsi robbanása rést nyit az akadályon, a másik ezen a résen behatolva a tábor központjában robbantja fel magát.

A sorozatvető rakétákkal vagy aknavetőkkel végrehajtott támadás ellen úgy kell védekezni, hogy az emeletes épületeknek csak az alagsorát használjuk, elkerüljük az udvaron tartott sorakozókat s azt is, hogy több száz ember zsúfolódjon össze egy étkezősátorban vagy istentiszteleten; hogy valamilyen védművet építünk ki betonelemekből vagy homokzsákokból a faltól néhány méterre az ablakok felső szegélyének magasságáig.

2004-ben legalább 30 magyar szerző tanulmányát olvastam a terrorizmus elleni küzdelemről. Ezek elméleti cikkek voltak, utalást sem találtam arra, hogy a magyar hadtudomány képviselői feladatuknak éreznék, hogy az itt taglalt kérdésekkel foglalkozzanak.

Kovács Gyula nyugállományú alezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság szakértője