Magyar zászló Galle-ban
Asztma, fulladás, légúti gyulladás, szívelégtelenség elleni szerek, vérnyomáscsökkentő, fertőtlenítő - hadarja egy szuszra a colombói patikusnak Gordos Zsolt nőgyógyász, aki a Baptista Szeretetszolgálattal Srí Lankára érkezett önkéntesek egyikeként szerezte be a szükséges gyógyszereket a Galle városában tartózkodó magyar mentőorvosok számára. A nyugati parti fővárostól száz kilométerre levő déli parti városban állították fel táborukat a baptisták és a tíz mentőorvos is, utóbbiak a hegyen, három kilométerre a parttól. Útközben már egy magára találó országot látunk: takarító, építkező emberek mindenütt - két napja ugyanitt még aligha lehetett hasonló látvánnyal találkozni. Az úton viszont sok minden változatlan: a közlekedés veszélyessége például továbbra is vetekszik a szökőáréval. Gyalogosok és riksák, vagy ahogy itt nevezik, tuk-tukok cikáznak keresztül-kasul az utakon, teherautók szorítanak le bárkit, aki kicsivel is kisebb. Mire az út sokkjától magunkhoz térünk, már a hegyekben vagyunk, és konzervdobozaikat boncolgató mentőorvosokat látunk, akik már otthonosan berendezkedtek a tiszteletbeli magyar konzul zászlóval is jelzett nyaralójában. A tíz orvos, mint mondják, két csoportban kezeli a helyieket: az egyik a menekülttáborokat járja, a másik a nyaralóban rendel.
- Mi vagyunk az előretolt európai helyőrség - húzza ki magát Göndöcs Zsigmond, a csapat szakmai vezetője. Elvétve találni ugyanis külföldi segélyezőket errefele, de a német víztisztítókat és az indiai kórházban dolgozókat is a magyarok oltották be tífusz ellen. December 31. óta dolgoznak a terepen, háromezer-ötszáz embert oltottak be, további ezerkétszáz sérüléseit látták el. Sorokban állnak a bejáratnál a betegek, akik az orvosok beszámolója szerint nyugodtan, fegyelmezetten várják a kezelést; bíznak a külföldi orvosokban, és hálásak is nekik. - A nincstelenek sütit, kókusztejet hoznak nekünk. Megható - fűzi a szót Göndöcs. A leggyakrabban felszíni sérülésekkel, vágásokkal, horzsolásokkal fordulnak az orvosokhoz, sokan lázasan vagy ízületi gyulladásokkal jönnek. A sérülések nem mind írhatók a szökőár számlájára, legalábbis nem közvetlenül: sokak gyógyszereit is elmosta az áradat, ezért kiújultak régebbi betegségeik. Viszont ami talán a legfontosabb: nincs járvány. Sem kolera, sem malária, sem Dengue-kór, sem tífusz. Egyelőre, legalábbis.
Szerencsére magyar sérültről, áldozatról sincs itt hír.
A magyar orvosok január 8-án térnek haza, addigra felélik készleteiket, hiszen az orvosi segítség mellett ételt és egységcsomagokat is osztanak.
A külföldi segítséget - és ez általánosságban is elmondható - azért is fogadják szívesen a helybéliek, mert a hatóságok épphogy csak magukra kezdenek találni, eddig tehát nem sok (látványos, a lakosságot megnyugtató) intézkedésre futotta - leszámítva persze a helyi börtönlázadás leverését. Állítólag még a katasztrófa után négy nappal is arról vitatkoztak, hogy most akkor az elnök vagy a miniszterelnök hatáskörébe tartozik-e a segélyek koordinálása. A magyarok (az Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat, illetve az orvosok) ettől függetlenül már napok óta osztottak.
Galle, 2005. január 3.
A cunami által sújtott térségbe utazott Colin Powell amerikai külügyminiszter és Jeb Bush floridai kormányzó, az elnök öccse. Tegnap pedig George W. Bush apjával, idősebb Bush és Clinton volt elnökökkel az oldalán jelentette be egy új pénzalap létesítését. A két utóbbi koordinálja majd a magánszemélyek és a cégek felajánlásait. Az Egyesült Államokban komoly botrányt okozott, hogy a katasztrófa első napjaiban a Fehér Ház 15, majd 35 millió dollárt ajánlott fel. A kormány gyorsan reagált a bírálatokra, és megtízszerezte a segélyt. (H. G.)
