Az új miniszter szerint a verespataki tervvel kapcsolatban mindaddig nem lehet véleményt mondani, amíg egy erre szakosodott cég komoly szakértői jelentést nem készít a bányaprojekt várható környezeti hatásairól, s a jelentés konklúzióit a parlament valamennyi érintett szakbizottsága meg nem vitatta.

Korábban, a választási kampány idején maga Traian Basescu DP-elnök, jelenlegi államfő kijelentette: támogatja a verespataki bányaterv megvalósítását. Később árnyalta kijelentését, s hozzátette: ha majd más vélekedést alátámasztó szakértői véleményt terjesztenek elé, esetleg változtat korábbi álláspontján.

A DP azonban vezetői révén is erőteljesen kapcsolódik a verespataki tervhez. 1997-ben ugyanis Radu Berceanu iparügyi miniszter idején adták koncesszióba hárommillió dollárért 25 esztendőre az erdélyi Érc-hegységben található úgynevezett aranynégyszöget a kanadai Gabriel Resources Ltd. cégnek, amelyik a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vállalat 80 százalékos tulajdonosa.

Radu Berceanu pedig akkor is a demokraták egyik vezető politikusa volt, ma pedig a párt alelnöke és szenátora. Akkora a befolyása, hogy még ellenzékből is elérte tavaly, hogy tagja lehetett annak a különleges parlamenti vizsgálóbizottságnak, amely kiszállt Verespatakra a helyzetet felmérni, s amely végül a terv megvalósítása mellett foglalt állást.

Az "aranynégyszög" alatt a Brád- Verespatak-Aranyosbány-Zalatna által határolt területen hatalmas értéket rejt a föld. Csak a verespataki részen több mint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt, ami Európa egyik legnagyobb nemesfémkincse.

Az RMGC egy évvel ezelőtt egyezséget kötött a szociáldemokratákkal, hogy a választások előtt nem nyújtja be a környezeti hatástanulmányát jóváhagyásra. A cég teljesítette ígéretét, ám mindössze néhány nappal az elnökválasztások második fordulója után, december közepén benyújtotta a környezeti engedély iránti kérelmét. Addig a román kormány arra hivatkozott, hogy hivatalos kérelem hiányában nincs Verespatak-ügy. Azóta tehát a verespataki probléma hivatalosan is létezik. A nemesfémkincs kinyerése érdekében a kanadai-román vállalat nem sokat teketóriázna. Lesöpörné a kincs fölött fekvő néhány települést, mintegy 900 házat, az azokban élő kétezer embert kitelepítené, kilenc temetőjükkel, templomaikkal, múltjukkal és színes, sok nemzetiség örökségét ötvöző kultúrájukkal együtt, és az ércet felszíni bányákban, hatalmas kotrógépekkel termelné ki.

Összesen több mint 400 millió tonna ércet darálnának porrá. A port ciánvegyületekkel kezelnék, hogy az aranyat és az ezüstöt kivonják belőle, a zagyot pedig egy akkora derítőben tárolnák, amelynek területe a tiszai szennyezést okozó nagybányainál százszor, térfogata pedig körülbelül ezerszer nagyobb.

Az RMGC kétmilliárd dollárnyi nyereségre tenne szert, a román állam a mintegy 15 évig tartó bányászat időszakában mindössze évi 20 millió dollárt kapna. Az RMGC ugyanis az elmúlt években adó- és vámmentességet kapott Romániától. Csupán kétszázaléknyi jövedéki adót kellene majd fizetnie, mert közben Verespatakot hátrányos övezetté nyilvánították, s tulajdonképpen bagóért vihetné a kincs több mint négyötödét. Nem is maradna egyéb utána, mint 1600 hektárnyi holdbéli terület.

A pusztulásra ítélt város