Pünkösti Árpád Az illatos város címmel (november 16.) megjelent írásában szellemesen, újszerűen mutatta be városunkat. Néhány, finoman fogalmazva is pontatlan megállapítását leszámítva élvezettel olvastam a cikket, de csúsztatásaira - személyes érintettségem okán - reagálni szeretnék.
Tíz év távlatából
Ami az 1994-es önkormányzati választások "meséjét" illeti, íme, a tények: a választások előtt - valamikor a nyár folyamán - az MSZP nagyatádi szervezetében lezajlott egy demokratikus jelölési folyamat, amelynek végéig két jelölt maradt versenyben: Ormai István (a művelődési ház akkori igazgatója) és az akkori (mai) pártelnök. Az alapszervezet tagjainak titkos szavazása nyomán 15:14 arányban a városi elnök nyert. Ennek ismeretében Ormai István és a kisebbségben maradottak közül még hatan-heten elhagyták a helyszínt, és utóbb megalakították a Nagyatádért Egyesületet, amelynek jelöltjeként Ormai István megnyerte a választást, és azóta kétszer ismételt. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért: az MSZP városi szervezete azóta is minden választáson jól szerepel vagy megnyeri azt. Az európai parlamenti választásokkor Somogy megyében egyedül itt nyertek a szocialisták. A polgármester és köztem jó a munkakapcsolat, együtt dolgozunk a város lakóinak boldogulásáért. Minden közös erőfeszítésünk ellenére persze vannak gondjaink - munkanélküliség, elégtelen infrastruktúra -, amelyek megoldásáért nekem és a helyi MSZP-nek is növelnie kell érdekérvényesítő képességét. Akkor talán - természetesen számítva Ormai István polgármester együttműködésére - városunk hasonlítani fog a Pünkösti Árpád által használt jelzőre: olyan lesz, mint egy meseország.
Rákóczy Attila
az MSZP akkori és mai városi elnöke, alpolgármester, Nagyatád