Nemcsak a vállalatoknak, hanem az államnak is megéri az óvodák, bölcsődék fenntartása, állítja Katarina Speiss. A német gazdaságkutató intézet munkatársa arra a következtetésre jutott, hogy ha ezer diplomás nő visszatérne a szülési szabadságról, az évente nyolcmillió euró adót és tízmillió euró társadalombiztosítási járulékot jelentene az államnak. Ezzel szemben ezer gyerek számára a bölcsődei ellátás csupán tízmillió euróba kerülne - tehát ez is nyolcmilliós profittal járna. (Más kérdés, hogy Németországban éppen a diplomás nők körében nem divat a gyerekvállalás, mert attól félnek: nem tudják összeegyeztetni a munkát a családdal. Így a diplomás nők 40 százaléka inkább nem is szül.) A bölcsőde- és óvodahálózat fejlesztésére különösen nyugaton lenne szükség, mutat rá egy OECD-tanulmány, a keleti tartományok - a szocializmus örökségeként - ebben a tekintetben viszonylag jól állnak.

Németországban még mindig jóval kevesebb a családbarát munkahely, mint például Svédországban, de a vállalatok szemlélete lassacskán változik. Főként az ezer főnél több embert foglalkoztató nagyvállalatok járnak az élen, a bankok, biztosítótársaságok és a magasan képzett munkaerőt igénylő szektorok. - Ha egy bank 200 ezer eurót költött egy munkatársnő továbbképzésére, akkor mindent meg fog tenni, hogy minél hamarabb visszajöjjön a szülési szabadságról - mondja Gisela Erler tanácsadó a Süddeutsche Zeitungnak. A drága, nehezen pótolható munkatársak megtartása érdekében a vállalatok sok mindenre képesek: a legtöbb részmunkaidőt ajánl, mások vállalati bölcsődét vagy óvodát tartanak fenn, vagy bármikor igénybe vehető bébiszitter-szolgálatot működtetnek, amely vészhelyzet esetén az év minden napján, reggel 6-tól este tízig igénybe vehető (például ha megbetegszik a gyerek, szünet van a bölcsödében, de a szülőnek muszáj dolgoznia). A pozitív példák között a Commerzbankot szokták emlegetni, amely a saját kárán tanulta meg, hogy a segítő szándék nem mindig elég: amikor a Kohl-kormány 1992-ben elfogadta a hároméves gyereknevelési szabadságról szóló törvényt, a Commerzbank még rátett egy lapáttal: plusz egy év fizetés nélküli szabadságot is ajánlott a munkatársaknak. De amikor a nők, egy-két gyerek születését követően csupán 6-7 év múltán tértek vissza munkahelyükre, és kiderült, hogy a kiesés komoly anyagi veszteséget jelent a cégnek (új munkatársakat kellett betanítani, a régieknek is valahol helyet kellett biztosítani), gyorsan átgondolták a dolgot. Azóta inkább a részmunkaidő lehetőségét kínálják fel a kisgyerekes anyáknak és apáknak, van állandó gyerekfelügyelet és vállalati bölcsőde is. Hasonló úton jár a BMW is, amely 300 részmunkaidős állás mellett négyezer távmunka-lehetőséget is biztosít. A cégnél a gyereknevelési szabadságon levő kollégák három százaléka férfi - ami csekély ugyan, de még így is magasabb az országos átlagnál.

A kisebb vállalatoknál és a szakképzettséget nem igénylő területeken nem ennyire jó a helyzet, ott úgy látják: csaknem minden munkatárs pótolható. Olykor az a múlt századi érv is elhangzik, hogy úgyis nagy a munkanélküliség, a nők - akár akarnak, akár nem - maradjanak csak szépen otthon.

Inotai Edit